Előadásában felhívta a figyelmet arra: a jövedelmi egyenlőtlenségek a fejlett országokban 1940 és 1970 között valamelyest csökkentek, 1975 óta azonban mindenütt folyamatosan növekednek. Az akadémikus izgalmasnak nevezte, hogy elkezdődött a vagyoni egyenlőtlenségek kutatása is. Utalt arra, hogy néhány hónapja látott napvilágot az az ENSZ-jelentés, amely a világ országait veszi górcső alá.
“Az európai országokban a társadalom legfelső 10 százaléka a vagyon 40-70 százaléka fölött rendelkezik, míg az alsó 40 százaléka a vagyon mindössze 1-8 százalékát birtokolja” – mondta Ferge Zsuzsa, aki az európai állapotokat “paradicsominak” nevezte a világ más tájaihoz képest, ahol “obszcén” egyenlőtlenségek uralkodnak.
Kifejtette: a világban a legfelső 1 százalék birtokolja az összes vagyon 40 százalékát, a felső 10 százalék pedig 85 százalékát. A lakosság alsó 50 százaléka a világban felhalmozott vagyonnak 1 százaléka fölött sem rendelkezik. Kiemelte: egyenlőtlenségek mindig léteztek, de ilyen mérvűek soha nem voltak még.
“Ez végül arról szól, hogy kinek van lehetősége arra, hogy saját életét, saját biztonságát valamennyire megépítse. Az utóbbi időben rengeteget beszélünk önfelelősségről. Európában az emberek 40, Magyarországon a lakosság 50-60 százaléka vagyoni helyzete miatt tökéletesen képtelen arra, hogy bármilyen önfelelősséget vállaljon hosszabb távon, mert körülbelül arra elég a pénze, hogy máról holnapra megéljen, de a holnapután igazi horizontként fel sem merül” – hangsúlyozta.
Ferge Zsuzsa megfogalmazása szerint kicsit új kutatási terület az élet értékének a megjelenítése a tudományban. “Ki mennyit ér, ki milyen hosszan él és erről már nemcsak általánosságban, hanem nagyon konkrétan beszélünk” – mutatott rá a Társadalmi egyenlőtlenségek című konferencián az akadémikus.
Számára a közelmúlt “egyik legmegrendítőbb élménye” az a vizsgálat volt, amely szerint bebizonyosodott, hogy 1988 és 2004 között a társadalmi egyenlőtlenségek következtében a 30 év alatti magyar férfiak életkilátásaiban “kinyílt az olló”.
“Mindig igaz volt, hogy a rossz szociális helyzetben lévő emberek rövidebb ideig élnek, de 15 év alatt sikerült 16 évre nyílnia ennek az ollónak, ez történelmileg páratlan és társadalmilag teljesen elfogadhatatlan. Annál is inkább, mert látszik, hogy ez egy trend, s nem véletlenről van szó” – mondta. Ferge Zsuzsa szerint “a nyomor elutasításában összetalálkozik a jobb és a bal”.
A teendőkről beszélve az akadémikus a civil szerveződések szerepét emelte ki, ezek egyrészt konkrétan is tudnak segíteni, másrészt képesek folyamatosan figyelmeztetni az államot a felelősségére, mivel csak az állam tud jogokat adni, garanciákat és szükséges anyagi forrásokat biztosítani.
“A történelem azt bizonyítja, hogy a szociális jogok gyengülése visszahat a politikai jogokra is. Ma a szociális jogok nagyobb veszélyben vannak” – mutatott rá Ferge Zsuzsa. Szavai szerint az egyenlőtlenségek politikai tudomásul vétele és “nemkezelése” végső soron nem egyszerűen azt jelenti, hogy “a szegények szegényebbek lesznek és velünk maradnak”, hanem azt, hogy a demokrácia alapjai meggyengülnek, tehát azt is jelzi: az állampolgárok akarnak-e részt venni a politikában, akarják-e politikai jogaikat gyakorolni.