Válaszúton a kismamák

Ottlik Judit május végén szült volna a budapesti Szent Margit Kórházban, de az egészségügyi reform keretében történt átalakítások miatt a választott intézmény szülészeti osztálya megszűnt. Terhesként semmilyen hivatalos értesítést nem kapott a kórháztól arról, mit tegyen ebben a helyzetben. Választott szülésze márciusban annyit mondott: nem tudja vállalni a felelősséget, hogy még levezetheti a szülést a Margitban. Judit ismeretségi körében végül talált egy másik nőgyógyászt, aki a II. számú női klinikán dolgozik, ennek a kórháznak a szülészete ugyanis nem szűnt meg.

Az Egészségügyi Minisztérium (EüM) által meghatározott átmeneti időszakban van lehetőség ugyan a választott orvos „továbbvitelére”, a gyakorlatban a többség nem tehet mást, mint Judit, és kénytelen terhessége utolsó heteire új kórházzal és új orvossal megismerkedni.

Nem vándorolnak az orvosok

A tárca eredeti tervei szerint a kórházösszevonások után megmaradó intézmények nagyobb hatékonysággal működnének, az orvosválasztás fizetéshez kötésével pedig visszaszorulna a hálapénz a magyar egészségügyben. A gond a megszüntetésre ítélt szülészeti osztályok kismamáival van. Miután az intézményi átalakítások április elsején léptek életbe, az ezen időpont és június 30-a között szülő – azaz terhességük hatodik és kilencedik hónapja között lévő – nők úgynevezett „kifutó betegek” lettek. Esetükben lehetőség van arra, hogy választott orvosukkal szülhessenek, térítési díj megfizetése nélkül. A kérdés csak az, hogy hol. „Alapesetben a nő területileg illetékes kórházában szülhet, ahová orvosát is viheti, de egy kormányrendelet arra is lehetőséget ad, hogy ha a választott orvos időközben már talált új munkahelyet, a kismama követhesse őt, és immár annak új munkahelyén szüljön” – vázolta a helyzetet Baraczka Mariann, az EüM szakállamtitkára. Azon orvosok, akik még nem helyezkedtek el – s ilyenek nem kevesen vannak -, eseti szerződéssel kéredzkedhetnek be más intézményekbe szülést levezetni.

Mindez azonban, úgy tűnik, a gyakorlatban nem működik. Merthogy – miként ezt Horváth Csaba, Budapest egészségügyért felelős főpolgármester-helyettese a Figyelőnek megerősítette – a befogadó kórházak nem lelkesednek a kívülről érkező orvosokért, de a munka nélkül maradó szülészek sem rajonganak a vándorlásért. Utóbbi több szempontból is érthető: az orvosok nem szívesen csatlakoznak egy idegen kórházhoz, ahol egyáltalán nem ismerik a körülményeket, ráadásul minden betegükre eseti szerződést kell kötniük a befogadó intézménnyel. A MÁV Kórház szülészeti osztályának vezetője, Vermes Gábor a Figyelőnek elmondta: hozzájuk március óta heti 5-10 kórházat váltó terhes nő jelentkezik, de eddig csupán egyetlen esetben jött a választott orvos is.

A fedél nélkül maradó orvosok mindenesetre arra panaszkodnak, hogy nem szívesen látják őket a kiemelt kórházakban. Ez megint csak érthető, hiszen az ottani orvosok hosszas terhesgondozás nélkül, a „célegyenesben” kapnak új betegeket, akik a befogadásért várhatóan ugyanúgy hálapénzzel kompenzálják majd őket. Mindez komoly szakmai kérdéseket is felvet, hiszen normális esetben a terhesség fele után már nem szoktak beteget átvenni; a szülés időpontjára jó, ha ismeri már egymást beteg és páciens, s a szülész tud az összes lehetséges veszélyforrásról. Az EüM szakállamtitkára a Figyelőnek elmondta: azzal nem tudnak mit kezdeni, ha egy orvos nem hajlik arra, hogy befogadó kórházba menjen a páciensével együtt; ez az illető saját lelkiismeretére van bízva. Baraczka Mariann aláhúzta: amúgy a jogszabály kiköti, hogy a területi kórháznak fogadnia kell az orvost.

Fellendülőben a magánklinikák

Nem meglepő, ha ilyen körülmények között megnő a kereslet a magánszülészetek iránt. Ilyen azonban nálunk csak elvétve akad. Mivel a terhesgondozás és a szülészet ember- és eszközigényes ága az orvostudománynak, ráadásul a feltételek az állami kórházakban eleve adottak, az terjedt el, hogy a kismama a kórházi orvossal „szerződik”, majd többnyire annak magánrendelésére jár (a kórházi vagy a saját rendelőbe), a szülés végén pedig hálapénzt ad neki. „A páciens tehát tulajdonképpen fizetős szolgáltatást vesz igénybe, ezért nem volt különösebb igény eddig a magánkórházak által nyújtott szülészeti szolgáltatásokra” – mutat rá Békési László, a Telki Magánkórház ügyvezetője. Náluk egyébként az egészségügyi reform nyomán megnőtt a betegek száma, dacára a 600 ezer forintos szülési tarifának. Felismerve a lehetőséget, a magánintézmény az év végétől egy, a budai oldalon lévő járóbeteg-rendelőt is nyit, ahol terhesgondozás is lesz (10 hónapra 170 ezer forintért), így csak a szülésre kell a városon kívüli kórházba utazni.

Kell a választott szülész

Egyelőre még egyes állami kórházak megszűnő szülészetein is lehet fizetősen szülni. Így például a budapesti Schöpf-Mérei Ágost és Nyírő Gyula kórházakban. Ezeken a helyeken még állnak az osztályok, egészségpénztári finanszírozás viszont már nincs, ezért a vezetőségek úgy döntöttek, az átmeneti időszakban pénzért ellátják kifutó betegeiket. (Ebben az esetben általában 130 ezer forint egy „sima” szülés, de császármetszésnél 200 ezerig is felmehet a számla.) Viszont így eredeti kórházukban, választott orvosuknál szülhetnek a nők, igaz, feltehetőleg többért, mint amennyi hálapénzt adtak volna.

Szabó István, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke szerint természetes, ha egy nő annál akar szülni, akiben megbízik. „Ez nem a hálapénzről szól, sokkal inkább a felelősségteljes gondolkodásról” – mondja, s hozzáteszi: örömteli, hogy az átmeneti időszakban maradt némi lehetőség az orvos megtartására, de szerinte ezt a jövőben is biztosítani kell.

Azt mintha a tárca is belátná, hogy a szülés kiemelkedik a többi orvosi ellátás közül – fontos a beteg és orvos közötti, 9 hónapon át tartó bizalmi viszony, s erről nem szívesen mondanak le. Az EüM tájékoztatása szerint a kormány június végéig dönt az intézményi átszervezések kapcsán felmerülő esetleges korrekciókról.