A pedagógusok is ludasak
Herczog Mária aggályosnak tartja, hogy a média felemás képet mutat az iskolai erőszakos cselekményekről. Míg a „tanárverések” hatalmas publicitást kapnak, addig az olyan ügyről, ahol a pedagógus az agresszor, alig hallani. „Hatvan éve tilos Magyarországon testileg-lelkileg fenyíteni a tanulókat az iskolákban, mégis egyre több bejelentés érkezik az oktatási ombudsmanhoz arról, hogy a pedagógusok nevelés helyett csak ütik, megalázzák, szegregálják a problémás gyerekeket, az iskolavezetés pedig meg akar tőlük szabadulni.”
Az Egyesült Államokban nem ritkák az olyan iskolai vérfürdők, mint az 1999-es columbine-i mészárlás, vagy a múlt héten történt őrült ámokfutás a virginiai egyetemen. Magyarországon nem ennyire szörnyű a helyzet: a tanárokat rendszerint „csak” felpofozzák vagy bokán rúgják a magukból kivetkőzött szülők vagy gyerekek.
Ezeknek az eseteknek nincs hivatalos statisztikája, de Münnich Iván agressziókutató a FigyelőNetnek elmondta: az elmúlt tizenöt évben megnőtt az iskolai erőszakos cselekmények száma Magyarországon. Herczog Mária, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa ezzel szemben úgy véli, nem az az alapvető kérdés, hogy nőtt-e az ilyen ügyek száma, hanem az, hogy mi váltja ki ezeket. Kérdés: mennyire vannak a pedagógusok felkészülve arra, hogy megfelelően reagáljanak az ilyen szituációkra, és a következmények ne elsősorban a retorziók legyenek, hanem az esetek alapos feldolgozása, megbeszélése.
Idén januárban Hernádnémetiben harmadik osztályos gyerekek bántalmaztak órán egy tanárt. Az egyik gyermek több alkalommal is megzavarta a tanítási óra rendjét, ezért a tanítónő kézen fogta és kivezette a tanári asztalhoz. Ekkor a hátsó padsorokból az egyik gyerek fennhangon közbeszólt: „Fogadjunk, hogy nem mered bokán rúgni!” Merte. Két társa ugyanakkor támadást indított a „kiszabadítása” érdekében: egyikük egy fából készült szemléltetőeszközzel ütötte a pedagógust, a másik egy táskát vágott hozzá.
A társadalmi környezet a felelős
Az ilyen esetekért sokan azonnal az erőszakos filmeket és videojátékokat hibáztatják. Münnich Iván nem osztja teljesen ezt a nézetet, elmondása szerint ma is komoly szakmai viták folynak arról, hogy a tévében látott erőszak valóban direkt hatást gyakorol-e a gyermek magatartására. „A gyermeket az őt körülvevő környezetből érkező viselkedésminták befolyásolják, hiszen minden embernél fontos szerepet tölt be a társadalmi példák követése. Az agresszív videojátékok mellett az otthon látott rossz viselkedésminták is ugyanolyan károsak lehetnek” – véli az agressziókutató.
Herczog Mária szociológus szerint az erőszakos gyerekek általában olyan körülmények között nőnek fel, ahol nem kapnak elég szeretetet, elfogadást, figyelmet; és sokszor csak erőszakot látnak a felnőttektől. A véres filmekre, videojátékokra döntően az amúgy is érzelmileg bajban lévő gyerekek reagálnak erőszakkal, a kiegyensúlyozott, elég érzelmi megerősítéssel bíró gyerekeket sokkal kevésbé fenyegetik ezek az élmények, és kevésbé is érdeklődnek irántuk.
Mit hoz a jövő?
Lapunk kérdésére, hogy vajon bekövetkezhet-e a közeljövőben Magyarországon is egy „virginiai egyetemi mészárlás” Münnich Iván határozottan azt válaszolta: nem – bár a lehetősége elvileg nem zárható ki teljesen. „Aki akar, most is könnyen lőfegyverhez juthat a magyarországi feketepiacokon, az itthoni szigorú szabályozás ebből a szempontból nem segít. Történtek már nálunk is olyan esetek, hogy az iskolás gyermek titokban bevitte a rendőr apuka fiókba rejtett szolgálati pisztolyát, és azzal megsebesítette egy osztálytársát vagy tanárát. A magyar kultúrában viszont nincs olyan mélyen beleágyazódva az a fajta ’Ölj, és belőled is hős lesz!’ mentalitás, ami mindig is jelen volt az amerikai köztudatban – gondoljunk csak Vietnámra, Afganisztánra vagy Irakra. A veszély itt, Magyarországon inkább abban rejlik, hogy a globalizálódott médián keresztül a mai gyerekekhez már sokkal könnyebben jut el ez a fajta agresszív viselkedésminta, mint a húsz évvel ezelőtti társaikhoz” – hangsúlyozta Münnich Iván.
Herczog Mária arra is felhívja a figyelmet, hogy – mint fogalmaz – a mérhetetlen intolerancia; a fájdalmak és sérelmek kibeszéletlensége; a szeretet és elfogadás, valamint a másik tiszteletének hiánya a nagypolitikában, a helyi közösségekben, az intézményekben is egyaránt tetten érhető. „Miért lennének pont a szülők és a gyerekek mások, miért viselkednének pont ők másképpen?” – teszi fel a kérdést Herczog Mária. „Nincs más út, mint kibeszélni ezeket a dolgokat, elgondolkodni azon, hogy mik az okok, mi a lehetséges kiút, és nem leegyszerűsíteni, valamint büntetőjogi eszközökre hagyatkozva, csak látszólag megoldani ezeket az ügyeket” – emelte ki a szociológus.
Agresszív apukák
Hazánkban egyébként elsősorban nem a gyerekek bántalmazzák egymást, hanem a szülők torolják meg a gyermekeiket ért vélt vagy valós sérelmeiket a tanárokon. A bujáki Berki Andrásra tíz hónap, három évre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a Pásztói Városi Bíróság, mert ököllel rátámadt fia iskolaigazgatójára. Berki fia 2007. március 28-án megverte az egyik iskolatársát, ezért az igazgató mindkét gyermeket hazaküldte. Otthon a fiú már azt mondta, azért jött el korábban, mert az igazgató megütötte. Erre a felbőszült apa berontott az iskolába és ütni kezdte az iskolaigazgatót. Április elején pedig egy év nyolc hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésként két év közügyektől való eltiltásra ítéltek egy, a gyermeke iskolaigazgatóját bántalmazó nyírbogdányi apát.
„A tanárnő belém harapott, én meg pofon vágtam”
2001-ben a budapesti VIII. kerületi Német Utcai Általános Iskola nyugdíjas tornatanárát verette meg egy diákja családja erősebb tagjaival, mert az órán szóváltásba keveredtek. Nagyjából ugyanez játszódott le 2004-ben a „szentkirályszabadjai-ügy” kapcsán is. A helyi általános iskola földrajztanára többször rászólt egy 14 éves roma diáklányra, majd véletlenül homlokon vágta, ahogy kinyitotta az ajtót. A lány a szüleivel, valamint a 21 éves testvérével tért vissza, akik megütötték a pedagógust, majd két virágvázát is széttörtek a fején.
2007 márciusában Darvason pedig az általános iskola kapujában vert meg egy fiatalember egy tanárnőt, mert az állítólag lecigányozta az édesanyját. Dulakodás közben a tanárnő megragadta a férfi pulóverét, és beleharapott a kezébe – a fiú állítása szerint ekkor adott neki két pofont.
A hátrányos helyzet miatt van?
Münnich Iván lát némi rációt abban, hogy a gazdaságilag elmaradottabb térségekben gyakoribb a tanárra támadó felháborodott szülő. „Ahol sok a hátrányos helyzetű ember, ahol magas a munkanélküliség, ott eredendően magas az indulati feszültség, állandó az agresszív késztetés is, és korántsem biztos, hogy ezt mindenki ugyanúgy képes kontrollálni” – véli az agressziókutató.
Herczog Mária szociológus úgy véli, ezekben az esetekben a szülő gyakran érzi úgy, hogy tehetetlen, hogy nem kezeli őt egyenrangú partnernek az iskola. Nem a szavak embere – de ez még nem menti őt fel az erőszakos cselekedet alól. „Kérdés, hogy ki segít a szülőknek abban, hogy haragjukat, indulataikat, megalázottságukat, a gyerekeiket érő megkülönböztetést fel tudják dolgozni. Vajon az iskola és a segítőszolgálatok mennyiben támogatják egymás jobb megértését és a dolgok tisztázását? Fontos, hogy a média az iránt is érdeklődjön ezekben az esetekben, hogy mi váltotta ki a történetet, mit lehetne tenni, hogy jobban tudjon együttműködni család és iskola, hogyan lehetne jó példát mutatni a gyerekeknek” – hangsúlyozta a szociológus a FigyelőNetnek.