A korábban ünnepre járók fele – minden bizonnyal az őszi események és a médiában elhangzó ijesztő jóslatok miatt – eltántorodott attól, hogy az idén is jelen legyen valamelyik március 15-ei rendezvényen. A népesség héttizede számít arra, hogy utcai zavargások lesznek, és több mint fele arra, hogy a békés ünneplőknek is bántódásuk eshet – derül ki a legfrissebb Medián-felmérésből. A Szonda Ipsos is hasonló eredményre jutott: felmérése szerint az emberek bő kétharmada szerint elképzelhető, hogy a március 15-i megemlékezések utcai zavargásba torkollnak, a lakosságnak csak 22 százaléka véli úgy, hogy nyugodt légkörben zajlanak majd az ünnepi megemlékezések.
Tüntetni és nem ünnepelni akarnak
„Szomorú vagyok,mert az unokámnak nem tudom megmutatni a nemzeti ünnepek nyugodt örömét és nem tudom elmagyarázni a kokárda magyarokat összefogó jelentését sem” – írta a FigyelőNet Bemondójába pracc, Budapestről. Egy másik olvasónk, Professzor Budáról pedig a következőket írta: „szeretném, ha ünnep lenne, mint régen. Politika nélkül! Ma arról beszélnek egyes kétes elemek, hogy a gumilövedéket nem szabad alkalmazni a március 15-i tüntetők ellen. Tehát ők tüntetni és nem ünnepelni készülnek. Ez a mi bajunk!!!”
Félni kell?
A FigyelőNet nem reprezentatív szavazásának eredménye is azt mutatja, az emberek tartanak az idei nemzeti ünneptől. Arra a kérdésünkre, hogy tartanak-e zavargásoktól március 15-én, a voksolók 61,1 százaléka válaszolt úgy, hogy biztosra veszi az összecsapást a rendőrök és a tüntetők között. Érdekes, hogy csupán a válaszadók 8,4 százaléka gondolja úgy, hogy az előzetesen beharangozott rendőri készültség elrettenti a rendbontásra készülőket, 30,5 százalék szerint viszont nem lesz rendzavarás, mert az emberek békében akarnak ünnepelni.
„52 eddig megélt évemből talán 7-8 igazán szép március 15.-i napra emlékezem, de olyanra,hogy 2 hónappal előbb sokkoljon a dátum,még nem volt. Nincs joga senkinek elüldözni itthonról, költségekbe verni és végigizgultatni velem az utat itthon maradt ismerőseimért. A határátkelőkön hatalmas forgalomra számítok, aki tud, elmegy Magyarországról. Kellemetlen lesz külföldön magyarázni a várható híradó-bejátszásokat. Miért nem örülhetek az én adómból – is – készített programoknak, békében, családommal, magyarul????” – írja Éva, Budapestről. Ápoló névvel író, szintén fővárosi olvasónk pedig azon izgul, hogy hazajutok-e épségben, este letudják-e váltani az ünnepnapon. „Egy nagy kórházban töltöm 12 órás műszakomat március 15-ét….Remélem BÉKE lesz…” – írja.
Elvették az ünnepet
Több olvasónk nosztalgiával emlékezett vissza a régi, napsütéses-kirándulós március 15-ékre, amely most eltűnni látszik. Igaz, nem reprezentatív szavazásunkra, amely azt kérdezte olvasóinktól, mit csinálnak március 15-én, a 9962 válaszadó harmada úgy felelt, a családdal élvezik a szabadnapot. 29,7 százalék ugyanakkor otthon marad, 16,6 százalék pedig úgy felelt: minél messzebbre utazik Magyarországról.
Egyik olvasónk, eMeL, Budapestről úgy véli, a mai politika, a „kialakult politikai kultúra – illetve annak kétségbeejtő hiánya – minden alkalmat megragad saját önző céljainak ismételgetésére”. Hozzáteszi: emiatt elvették a magyar néptől szinte minden ünnepét, így március 15-ét is. „Mélységesen elszomorító, hogy az akár békésen ünnepelni vágyó közönséget is politikai uszító beszédekkel fogják hergelni a demokratikus rend ellen. Aki ezt nem akarja meghallgatni, vagy fél a rendbontásokba keveredéstől – és az a többség – az már el sem megy a március 15-ei ünnepségekre, mint régen. Hát ilyen mélyre jutottunk, hála politikusainknak, pártjaiknak”.
Régebben büszkébben hordtuk a kokárdát
Zsé szintén nosztalgiával gondol vissza a régi ünnepekre. „Én régebben családommal ellátogattam a Nemzeti Múzeumhoz és magunknak éreztük az ünnepet. Mára a kokárdát és az ünneplés örömét elvették tőlünk. Igaz, fel fogom venni a kokárdát is, de már nem meleg szívvel, amit megköszönök drága politikusainknak. Nagyon sajnálatra méltó és szégyenkezem az országban történt események miatt. Az októberi események bízom benne soha nem fognak többé megismétlődni, bár sajnos az előrejelzések nem ezt mutatják” – írja olvasónk. Hasonlóan érez György is: „Régebben alig vártam március 15-ét, hogy kitűzhessem mellemre a nemzeti színű kokárdát, és büszkén hordtam a munkahelyemen is, bár ezt akkor nem mindenki nézte jó szemmel. Most már csak otthon tűzöm ki. Szomorú vagyok,de nem vagyok most büszke magyarságomra. Úgy érzem, nemzeti színeinket bemocskolták egyesek, saját önös érdekeikből”.
Tót Dani székesfehérvári olvasónk újra politika,rendőr és médiamentesen szeretne ünnepelni. „Talán a pákozdi emlékműhöz már nem jut kordonrács!Nem tiltanak el hatalmi szóval mint októberben pesten attól a lehetőségtől,hogy a kegyelet virágát néma csendben elhelyezzem a családommal együtt hőseink emlékére!” Öreg, ostorosról még keményebben fogalmaz. „Akikről az Ünnep szól forognak a sírjukban, és azt is bánják, hogy magyarnak születtek, látva “dicső” utódaikat” – fogalmaz.