Gyurcsány mellékletben magyarázkodik

„Magyarország veszélyes útra tévedt. Messzi múltban gyökerező és új keletű félelmek, az általuk is táplált rossz politikai ösztönök, az ezektől nem független szakmai és politikai hibák hosszú láncolata vezetett el 2006 őszéig” – kezdi bevezetőjét Gyurcsány Ferenc. Az összesen hatoldalas fejtegetést a rendszerváltástól indította, és a baloldalon és az MSZP-n keresztül jutott el a végkövetkeztetésig.

1. Baj van a rendszerváltozással?

A kormányfő szerint Magyarország a második világháború után, „a kommunista hatalomátvétellel” zökkent ki a normális kerékvágásból, amelyet a rendszerváltás orvosolt, igaz – mint fogalmaz – ez sem tehette meg nem történtté az elmúlt időszakot.

2. A társadalmi csalódás háromágú gyökere

Gyurcsány Ferenc ebben a pontban azt fejtegeti, hogy a többi volt szocialista országban is hasonló lelki gondok vannak, mert – Adam Michniket idézve – „nem voltunk mentálisan felkészülve” a rendszerváltásra.

3. Haza vagy haladás – igaza van-e Bibó Istvánnak?

A társadalmi frusztráltság okainak vizsgálatához Gyurcsány Bibó Istvánt hívta segítségül. Következtetésében levonja: „mintha a haza ügye lenne az egyik oldalon, a másikon pedig a haladás, és e kettő együttes képviselete továbbra is kizárná egymást”.

4. A baloldal érzéketlensége a jobboldal radikalizmusa mögött?

Gyurcsány szerint jelenleg egyik politikai oldalon sincs elegendő empátia a másik iránt. Ebben a pontban említi először a Fideszt: „számomra teljesen felfoghatatlan, ahogy nem csak eltűrik, de igazolják is, hogy gyűléseiken árpádsávos zászlók lobognak, hogy olyan hetilapot reklámoznak, amelynek címlapja hősként ünnepelte a nácikat”.

5. A középosztály elbizonytalanodása

„A társadalmi frusztráció elmélyülésének fő okát mégsem a fentiekben, hanem a rendszerváltozáshoz kötődő illúziók tömeges elvesztésében látom” – írja a miniszterelnök. Hozzáteszi: a rendszerváltozás békés jellegének fő támasza egy viszonylag széles, a 80-as évek második felére felemás módon polgárosodott réteg volt. (…) A reményteli jövőt vizionáló, piac- és versenypárti középosztálybeliek tömegei nagyon hamar ráébredtek arra, hogy többségükre nem felemelkedés, hanem bizonytalanság vár.

6. Rendszerváltozás: automatikus megoldás helyett lehetőség

Talán ez a pont tartalmazza a legtöbb frázist, mint például: „a négy évtizedes idegen uralom után nehéz elfogadni, hogy mi magunk vagyunk a köztársaság”, vagy „a megszokás nagy úr”. Ezzel kapcsolatban kifejti, a rendszerváltozás nem változtatott meg bennünket, csak lehetőséget adott arra, hogy mi válasszuk meg a bennünket összekötő viszonyokat, és most úgy tűnik, mintha nem sáfárkodnánk elég jól ezzel a lehetőséggel. De véleménye szerint a 2006 őszén kialakult bizonytalanságnak nem csupán ez az oka.

7. A demokratikus minimum

A miniszterelnök ebben a pontban a demokratikus versengés szabályait elemzi, kitérve a szólásszabadságra vagy a gyülekezési jogra. A legfontosabbnak azonban a közmegegyezés meglétét tartja. „Azt állítom, hogy a mai parlamenti pártok egyetlen kivétellel alapvetően tiszteletben tartják a demokratikus alapkonszenzust, ez a párt viszont e konszenzus, a demokratikus minimum szisztematikus gyengítésére törekszik” – utal itt is a Fideszre Gyurcsány, igaz, nevét nem írja le.

8. A demokratikus minimum sérelme – látszat vagy valóság?

„A legnagyobb ellenzéki párt évek óta kitartóan azonosítja önmagát a nemzettel, a hazával” – utal immár egyértelműen legnagyobb riválisa pártjára a kormányfő. Sőt, kifejti: „a Fidesz 1998 óta a parlamentarizmus tagolt, szabályozott, garanciákkal védett intézményrendszerének gyengítésére, a kormány és az ellenzék együttműködésének az aktuális hatalmi helyzettől függő megbontására törekszik”.

9. Se jobb, se bal: radikális és populista

A Fidesz – véleménye szerint – egyre inkább a rendszerváltozásban csalódott, azt korrigálni igyekvő, vagy éppen új rendszerváltozást sürgető, radikalizálódó középrétegek pártjává vált. Megjegyzi: hazánkban ezekben az években nem a mérsékelt középpártok parlamenti váltógazdálkodása zajlik, hanem bal- és jobbközép pártok demokratikus koalíciója vív kiélezett küzdelmet a demokratikus alapkonszenzust egyre inkább elutasító radikális, populista párttal, a Fidesszel.

10. Iránytévesztés 2001-től, és a baloldal felelőssége

Ebben a pontban Gyurcsány kis politikai visszatekintést tesz előző választási ígéreteikre és azok megvalósulására. Itt beszél a mostani kampányról is. „2005 őszére világosan láttuk, hogy a költségvetés nem bír el további szociális ígéreteket. Kétségtelen, hogy a sokak által kritikusnak tartott költségvetési helyzettel való szembenézést kerültük, a korábban bejelentett adócsökkentési programon nem változtattunk. Utólag nehezen vitatható, hogy az általános forgalmi adó 2006. év eleji csökkentése gazdaságpolitikai hiba volt” – jelenti ki a miniszterelnök.

11. Csapdák fogságában

A miniszterelnök ebben a pontban az Orbán-kormánnyal hasonlítja össze saját munkájukat, utalva elődjei költekező politikájára. „Se vége, se hossza nem volt az ígéreteknek. A versenyt mi, szocialisták nyertük meg, és hozzáfogtunk az ígéretek megvalósításához” – írja.

12. Megváltozott a kormányzás fókusza

„Változatlan folytatás helyett átfogó fordulat – így jellemezhető az új kormányzati ciklus politikája” – írja politikai reklámjában Gyurcsány Ferenc. Itt tér ki a reformok és szerkezeti korrekció fontosságára.

14. Rövid kitérő: kiigazítás és egyensúly

Gyurcsány ebben a részben tér ki, nem túl sok teret szentelve a témának, a gazdaság kérdésére. Kifejti, hogy a költségvetési kiigazítás 2007-2008-ban csökkenti a gazdasági növekedést. „Ha ez rövid távú, átmeneti hatás lesz, akkor el lehet fogadni. Ha viszont, miként erre többen figyelmeztetnek, egy tartósan alacsonyabb növekedési pálya sem zárható ki, akkor a kormánynak végig kell gondolnia, hogy a költségvetés más szerkezetű bevételi oldalával, az ezt eredményező adó- és járulékszerkezettel csökkenthető-e a tartósan alacsony növekedés kockázata, tudunk-e nagyobb lendületet adni a gazdaságnak” – hangsúlyozza.

A következő pontokban a kormányfő a reformokról ír, elsőként a közigazgatásiról, majd az egészségügyről és a felsőoktatásról, végül pedig a nyugdíjrendszerről és a közoktatásról.

19. Hármas szorításban – együttműködésre ítélve

„A saját dolgainkkal kapcsolatban nem kergetek illúziókat. 2006 ősze után, az állandósult parlamenti kivonulás, a helyenként brutális odamondogatások közepette nincs esély holnap átfogó megállapodást kötni. A lassú lépések politikáját kell folytatni. Tárgyalni kell, megállapodásra jutni azzal, akivel lehet” – ismétli parlamenti felszólalásaiból ismert elveit a miniszterelnök. A következő pontban pedig a baloldali identitás demokratikus talapzatáról szól. Gyurcsány azonban nem áll meg itt az ideológiai fejtegetésben: a kapitalizmus és antikapitalizmus problémáját fejtegetve egészen a Magyar Szociáldemokrata Párt 1903. évi programjáig nyúl vissza. Leszögezi: nincs antikapitalista kapitalizmus.

22. MSZP: kezdődjön a pártreform

„Emberarcú világot szeretnénk, erős Magyarországgal, egymásra figyelő, szolidáris közösségekkel. Szabadnak, de nem magányosnak lenni” – foglalja össze pártja céljait a miniszterelnök, akit hamarosan valószínűleg az MSZP elnökévé is megválasztanak. A Kongresszus előtt így nem véletlen, hogy külön bekezdést szentelt a pártnak. Mint írja, „az MSZP indokolatlan módon saját belső világára összpontosítja működésének jelentős hányadát. Szervezeti élete a tagságról és csak kisebb részben a tagság és a választók folyamatos kapcsolatáról szól. Ezen érdemes változtatni”.

23. Végül…

„A mai magyar baloldal demokratikus politikai erőként, a demokratikus nemzeti, baloldali hagyományok folytatójaként a szociális kapitalizmus modernizációs programját képviseli. Nyitott, együttműködő Magyarországot kíván” – hangzik a kampányszerű befejezés.