A hágai ítélet kihirdetése óta eltelt tízéves időszakban nem lehetett sok okunk optimizmusra a bős-nagymarosi kérdés rendezését illetően. Mindkét ország mereven védte saját érdekét, mivel a per eredménye kétértelmű volt.
Szlovákia ragaszkodott az erőmű teljes hidroenergetikai potenciáljának kihasználásához, vagyis a második vízlépcső megépítéséhez, míg Magyarország teljesen elzárkózott tőle, mivel az ítélet erre nem kötelezte. Biztító lehet azonban Dominik Kocinger szlovák kormánymegbízott azon kijelentése, hogy „kénytelenek tudomásul venni, hogy Magyarország nem kíván tárgyalni az eredeti terv szerinti magyarországi vízlépcső felépítéséről”.
“Türelemmel várunk, hogy a magyar szakértők olyan megoldást dolgozzanak ki, amely a magyarországi duzzasztómű nélkül is teljesíti a bősi erőmű eredeti energiatermelési célkitűzéseit, illetve Pozsony és Budapest között a hajózási feltételek javítását” – mondta Kocinger még a decemberi tárgyalás után. Hozzátette: a maximális energiatermeléshez pedig mindenképpen egy új duzzasztóra lenne szükség.
A helyzet tíz év alatt sem változott sokat. Bár a szlovák fél a legutóbbi tárgyaláson átnyújtotta a saját megállapodás-tervezetét, a nyilatkozatok alapján nem sokat közeledtek az álláspontok.
EU: mindenkinek megoldás, vagy mégsem?
Reménykeltő lehet az a Magyarország által készített javaslat, amelyben a magyar fél a Vízkeret irányelvre és a Natura 2000 programra hivatkozik, amelyek közül az utóbbi a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő növény- és állatfajok kedvező védelmi helyzetének fenntartását preferálja. „Szlovákia kezdetben mereven elzárkózott az ötlet elől, mára azonban már engedékenyebb a kérdésben. Ez talán egy kicsi fénynek számíthat az alagút végén” – nyilatkozta a FigyelőNetnek Kovács György.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője, a Bős-Nagymarosi Tárcaközi Bizottság titkára szerint az engedékenységnek talán oka lehet, hogy Szlovákia is fel tud mutatni bizonyos uniós ajánlásokat. Az egyik ilyen a közlekedésfejlesztés, amely a Rajna-Majna-Duna víziút hajózhatóságát kívánja javítani, lehetővé téve a teherforgalom áthelyezését a közutakról a folyóra. A másik pedig a megújuló energiaforrásról szóló irányelv, amelybe a vízenergia-hasznosítás is beletartozhat, bár a tagállamokon múlik, mely megújuló forrásokat részesítik előnyben.
A Duna védelmében
„Egyszerűen nem igaz az, hogy ha megduzzasztják a Dunát, akkor 100 százalékosan hajózható lesz” – nyilatkozta kérdésünkre Bárdos Deák Péter, a Védegylet Duna körének szakértője. A jégzajlások, az árvizek és a Kárpát-medencére jellemző köd ugyanis egyes napokon a szakértő szerint alapjában lehetetlenné teszi a hajózást a Dunán. „Kevesen tudják, hogy a Duna teljes szakaszán egybefüggő, nagy természetes vízparti élőhelyek csak Magyarországon maradtak meg. Ha átmegyünk Ausztriába, ott már végig van betonozva a folyó széle” – nyilatkozta Bárdos Deák Péter.
Kifizetődő időhúzás
Amíg pedig a vita folyik, addig Szlovákia jár jól, hiszen egyoldalúan és jogellenesen üzemelteti a bősi erőművet, míg Magyarországnak a gyors megállapodás az érdeke. Jelzésértékű, hogy a két ország megállapodott egy közös hatástanulmány elkészítésében, ám az ahhoz szükséges időről igen eltérően vélekednek. „Közös érdekünk, hogy egy nagyon-nagyon átgondolt, nagyon részletes hatásvizsgálatot tegyünk le az asztalra, ez akár egy vagy másfél évig is eltarthat” – vélte Kovács György. Dominik Kocinger szlovák kormánymeghatalmazott ugyanakkor öt évre taksálja a szükséges munkát.
Egyes számítások szerint a Duna elterelése óta megközelítőleg már 350 milliárd köbméter vizet használtak fel jogtalanul Bősön áramtermelésre, amelynek fele az ítélet szerint Magyarországnak jár, így hazánk komoly összegtől esik el, folyamatosan. „Rosszabb, hogy Szlovákia a Duna vízmennyiségének alig 20 százalékát engedi a régi mederbe, pedig 50-60 százalékra lenne szükség, hogy a Szigetköz rehabilitálható legyen, ám ekkor az áramtermelés nem lehetne nyereséges, így ez Szlovákiának nem érdeke” – vélte Bárdos Deák Péter.
A harmadik fél lehetősége
Bárdos Deák Péter szerint ezért mielőbb egy harmadik félhez kell Magyarországnak fordulnia, hiszen a kétoldalú tárgyalásoknak nincsen jelentőségük, nem kecsegtetnek eredménnyel. Sólyom László is hasonló gondolatokat fogalmazott meg egyébként még tavaly Szlovákiában. „Jelenleg a tárgyalásokat részesítjük előnyben, ám ott van a lehetőségek között, hogy harmadik fél segítségét kérjük. Hogy ki lesz az, több megoldás is felmerülhet, például a Hágai Nemzetközi Bíróság. Ám nincs itt az ideje, hogy most erre koncentráljunk” – nyilatkozta Kovács György a FigyelőNetnek.