Talán minden eddiginél hosszabb kampány után kezdődtek meg 2006 áprilisában az országgyűlési választások: már szeptemberben elkezdődött a plakáthadjárat, januártól pedig minden párt látványos akciókkal igyekezett felhívni magára a figyelmet. A Gyurcsány Ferenc által vezetett MSZP-SZDSZ-koalíció a megkezdett politika folytatását és nagyarányú reformokat ígérve igyekezett megnyerni a szavazókat, az ellenzéki Fidesz a Kereszténydemokrata Néppárttal szövetkezve próbálta meg lefedni a jobboldali, nemzeti politika iránt fogékony szavazóréteget, míg az MDF önállóságát hangsúlyozva célozta meg az 5 százalékos belépési küszöböt.
A kutatások kétpártrendszerrel riogattak
A választást megelőző közvélemény-kutatások adatai alapján a legnagyobb esélyt kétpárti parlamentnek jósoltak a szakértők: az SZDSZ az év első felében ingatagon egyensúlyozott a négy és a bejutást jelentő ötszázalékos küszöb között, az MDF január és április között pedig egyszer sem érte el egyik kutatónál sem a négy százalékot. A győzteshez húzás elve miatt a többi kis pártnak pedig – mint ez később be is igazolódott – alig volt esélye szavazatokat szerezni. A két nagy párt közben folyamatosan küzdött egymással, a Fidesz hónapról hónapra dolgozta le hátrányát, mígnem az olló szinte teljesen összezárult. A választások előtti utolsó becslések azonban ha egy hajszállal is, de a kormánykoalíciónak jósoltak sikert.
Első forduló: az MDF a nagy győztes
Az április 9-én tartott első forduló rendkívül izgalmas éjszakát hozott, elsősorban a kis pártok számára. Az MSZP kevesebb mint egy százalékkal beelőzte a Fideszt (egész pontosan 43,21–43,03 arányban), amely bizakodásra adott okot a második forduló előtt. Az igazi győztesek viszont egyértelműen a kis pártok voltak: az SZDSZ meglepően jól szerepelt és hatalmas lépéssel, 6,5 százalékkal vette a bejutási küszöböt. A Dávid Ibolya vezette – és egyébként a kampányidőszakban sokak által biztos kiesőként aposztrofált – MDF székházában önkívületi állapotba kerültek a párt szimpatizánsai, amikor este 11 előtt átlépték a bűvös öt százalékot. Így a párt éppenhogy – 5,04 százalékkal – de bejutott az Országgyűlésbe.
A többi kis párt minden eddigi választásnál rosszabbul szerepelt: az állami támogatást jelentő egyszázalékos határt is csupán a MIÉP-et és a Jobbikot tömörítő Harmadik útnak sikerült elérnie (pontosan 2,2 százalékot), a többiek, mint a Munkáspárt vagy a Centrum így a biztos pénzforrástól is elestek.
Második forduló: az MDF nélkül nem ment a Fidesznek
A két forduló között különösen felfokozottak voltak az indulatok a jobboldalon. A Fideszt láthatóan meglepte egykori szövetségesének bejutása, Dávid Ibolya azonban hű akart lenni választóinak tett ígéretéhez, így nem volt hajlandó közösködni a Fidesszel. Bár Orbán Viktor pártjából többen azzal vádolták meg Dávid Ibolyát, hogy a koalíció „embere”, mivel matematikailag a Fidesznek nem volt esélye a győzelemre, ha a fórumos jelöltek nem lépnek vissza a javukra, igaz, ebben az esetben sem lett volna sokkal több. Az MDF-en belül is nagy ellentéteket szított a pártelnök döntése. Dávid Ibolya csak egy győztes második forduló után lett volna hajlandó tárgyalni a Fidesszel egy esetleges koalícióról, sőt Orbán Viktor még azt is kilátásba helyezte, hogy az MDF elnöke lesz a miniszterelnök, a politikusasszony azonban hajthatatlan maradt: nem kötött választási szövetséget. Az indulatokat jól jelzi, hogy a kisebbik ellenzéki párt politikusait megfenyegették, egy alkalommal pedig bombariadót is elrendeltek az MDF székházában.
A második forduló hozta a papírformát: Orbán Viktor budai várban tartott beszéde sem segített, és az MSZP Gyurcsány Ferenc vezetésével megnyerte a választásokat. A végeredmény szerint az MSZP 190, a Fidesz 141, az SZDSZ 20, az MDF 11 képviselőjét juttatta be a parlamentbe, viszont a hosszas huzavona után végül külön frakciót alakító KDNP 23 tagjával a harmadik legnagyobb képviselőtestület lett. A 386. honatya a Somogyért Egyesülettől a független Gyenesei István.
Ezzel 1990 óta először folytathatta hivatalban levő miniszterelnök a munkát. Rekordot döntött azonban a koalíciókötés gyorsasága is: mindössze pár nap alatt megegyezett az MSZP és az SZDSZ. A liberálisok három kulcstárcát kaptak: a négy éve hiába várt egészségügyet, a kiemelkedő jelentőségű gazdasági, illetve a környezetvédelmi minisztériumot.
Polgármester-választás a zavargások közepette
A nyár állandó témáját, a Demszky-Tarlós párharcot egy pillanat alatt háttérbe szorította a helyhatósági választás előtt két héttel, szeptember 17-én kirobbanó botrány. A miniszterelnök balatonőszödi beszédét követő politikai és morális válság, illetve az MTV székháza és a Köztársaság téri MSZP-székház elleni tömegzavargások, majd a Kossuth téri tüntetéssorozat elvonta a figyelmet Demszky Gábor 16 éves teljesítményéről, a Combino-botrányról, Tarlós István városmegtekintő körútjáról és Katona Kálmán városfejlesztő ötleteiről. Az október elsejei voksolás ennek ellenére viszonylag sok embert mozgósított: 53,12 százalékos volt a részvételi arány.
Az eredmény a Fidesz elsöprő győzelmét hozta: az MSZP több korábbi bázisát – például Salgótarján vagy Budapest V. kerülete – elvesztve alig tudott néhány településen többséget szerezni. A hagyományosan baloldalinak számító Budapesten is 42,85 százalékos Fidesz-többség mellett csak 34,58 százalékot szerzett az MSZP, így a vártnál gyérebb SZDSZ-eredménynek és Demszky Gábor helyének átadásával tudták csak 33-33-ra kihozni a mandátumelosztást a koalíció pártjai (így a főpolgármesterrel együtt egy szavazatnyi többségük van).
A nagy főpolgármesteri párharcot minden eddiginél izgalmasabb csatában az MSZP és az SZDSZ által közösen támogatott Demszky Gábor nyerte el a nagy kihívó Tarlós István elől. Az ötödik ciklusába kezdő főpolgármester a szavazatok 46,86 százalékát gyűjtötte be, a Fidesz által támogatott, de függetlenként indult jelölt 45,19 százalékával szemben. A jobboldaliak ismét megorroltak az MDF-re, a párt színeiben induló Katona Kálmán ugyanis a szavazatok 5,99 százalékát vitte el – lehetséges, hogy pont Tarlós elől. A negyedik helyen befutó Zsinka Lászlót is okolhatják a fiaskóért, igaz, a MIÉP jelöltjének 1,39 százaléka is kevés lett volna a győzelemhez.
(A választásokról további részleteket, háttéranyagokat illetve képeket, táblázatokat a voks2006.hu oldalon talál!)