Ha a bejelentett intézkedések hatására egy 59 éves pedagógus – előzetes szándéka ellenére – nem megy nyugdíjba, akkor biztos, hogy nem fogják felvenni az iskolába a 22 éves állást kereső pályakezdőt, ily módon a szigorítás egyértelműen kiszorító hatású, s növeli a munkanélküliséget – summázta az új szabályozás következményeit a FigyelőNetnek Simonovits András.
Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tanácsadója ugyanakkor hozzátette, hogy a nyugdíjba vonulás feltételeinek szigorítása csak rövid távon érezteti negatív hatását azzal, hogy növeli a munkanélküliséget, hosszabb távon épp ellenkezőleg, a foglalkoztatottság növeléséhez járulhat hozzá – hangsúlyozta a kutató.
Ha ugyanis tovább dolgozik valaki, akkor befizetései duzzasztják a járulékalapot, amiből nem folyósítanak számára nyugdíjat, vagyis mérséklődik a társadalombiztosítási kassza kiadási oldala, ezáltal viszont mérsékelhetők a járulékterhek, ami a vállalkozásokat arra ösztönözheti, hogy bővítsék a foglalkoztatást. Hosszú távon így mérséklődik a munkanélküliség a kezdeti növekedést követően – érvelt Simonovits András.
Vagy korengedményes nyugdíj vagy munka
Különösen káros, és ezért korlátozandó, sőt tiltani kell, hogy valaki a közszférában korengedményes nyugdíjba vonulása után maradjon korábbi státuszában, s vegye fel pluszban fizetését, pláne ha az valójában „állami semmittevés” – fogalmazott karcosan a kutató.
Lényegében ezt célozza az új szabályozás azon része, ami szerint akik a korhatár betöltése előtt vonulnak különféle okokból nyugdíjba, azoknak választaniuk kellene a jövőben, hogy tovább dolgoznak, vagy kérik a nyugdíjat. A helyzetet jól jellemzi, hogy a korhatár előtt nyugdíjba vonult 191 ezer ember közül 30 ezren dolgoznak, ami akárhogy is nézzük, de a nyilvántartott munkanélküliek majd’ 10 százalékának felel meg.
A jelenlegivel szemben, a nemzetközi gyakorlat szerint, egy tevékenységért kétszeres ellátást ugyanis nem vehetnek igénybe. Így szüneteltetik azok nyugdíját, akik korhatár alatti nyugdíjazás esetén kereső tevékenységet folytatnak. Némi lazítás, hogy kiegészítő tevékenységként, alkalmanként folytathatnának kereső tevékenységet, de az ebből származó jövedelem nem haladhatná meg a minimálbér összegét.
Belerokkanunk a rokkantságiba
Óvatosan kell ugyanakkor bánni a rokkantsági nyugdíj szigorúbb szabályozásánál, ugyanis Simonovits András szerint ez sok esetben inkább társadalmi, mint egészségügyi kérdés. Külön felmérést igényelne ugyanis – véli a kutató -, hogy nyugdíjazásukról mennyiben döntenek az érintett munkavállalók, s valójában nem arról van-e szó, hogy a munkáltatóik egyszerűen kilökik őket az utcára, noha tudják, hogy életkori adottságuk miatt elhelyezkedésükre lényegében nulla az esély.
Az állapot súlyosságát jól jelzi, hogy 2005-ben öregségi nyugdíjra 1183 milliárd forint kifizetését rögzítették a központi költségvetésben, rokkantságira majdnem a felét 514 milliárdot. A kormány ezért kívánja újraszabályozni a rokkantsági nyugellátás rendszerét. A tervezet szerint a rokkant és megváltozott képességű emberekre vonatkozó általános ellátásokat felváltaná a rehabilitáció időszakára járó járadék. Ez a járadék kiegészülne egy komplex rehabilitációs szolgáltatással, amelyre az EU forrásaiból 60 milliárd forintot fordítanának. Újdonság lenne, hogy az orvosszakértői minősítések a jövőben nem a sérülés mértékét, hanem a megmaradt munkaképességet és a rehabilitáció útját jelölnék ki. Az Általános Foglalkoztatási Szolgálat látná el a komplex egészségügyi, szociális, képzési és foglalkoztatási rehabilitációt.
Nem fenntartható rendszer
A nyugellátás számos igazságtalanságának felszámolásán túl a változtatások bevezetésének legfőbb célja a rendszer finanszírozhatóságának fenntartása, az évről évre jelentkező hiány lefaragása, végső, és legjobb esetben megszüntetése – mondta lapunknak Gál Róbert, a Tárki kutatója. Ismertek azok az előrejelzések, amelyek a nyugellátásban részesülők számának növekedése, s a járulékot fizető aktívak számának csökkenése miatt már akár az évtized végére is azt prognosztizálják, hogy teljes mértékben összeomolhat a magyar nyugdíjrendszer. Ennek megakadályozása érdekében szükséges a nyugdíjkorhatár felemelése, ami szándékában is áll a kormánynak, de annak részleteiről, és a bevezetés időpontjáról még nem született döntés.
A nyugdíjba vonulás tényleges időpontjának kitolása mellett a kutató szerint az is lényeges, hogy szabályozzák a bújtatott nyugdíjkiadásokat is – tette hozzá Gál Róbert. Munkaerőpiaci okok miatt ugyanis évente legalább 60-80 milliárd forintot fizet ki az állam szociális segélynek álcázva nagyjából 250 ezer embernek, miközben nincs másról szó, minthogy érintetteknek nincs meg az elégséges ledolgozott idejük, s bár egészségi állapotuk is megfelelő lenne, megfelelő képzettség híján részesülnek bújtatott nyugdíjszerű ellátásban.