Gyurcsányt frusztrálta a hazugság

Gyurcsány Ferenc azon a május 26-i balatonőszödi zárt frakcióülésen, amelynek hanganyaga vasárnap délután nyilvánosságra került, nem először és nem utoljára beszélt szenvedélyesen. A miniszterelnököt lelkileg megviselte, hogy a kampányban másról beszélt, mint az igazság.



Gyurcsány Ferenc balatönöszödi beszéde. Hallgassa meg itt!

A kormányalakítás időszakában a kormányfő ahelyett, hogy eufórikusan örült volna a győzelmének, idegesen látogatta végig a vezető szellemi műhelyeket, hogy kikérje véleményüket a megoldási stratégiákról. A Figyelő értesülése szerint Gyurcsány rendre kifakadt: arra panaszkodott, hogy pszichésen rendkívül megterhelő volt számára a kampány, mert végig másról kellett szónokolnia, mint amit szíve szerint mondott volna.


Az ominózus május 26-i balatonőszödi ülésen Gyurcsány feltétel nélküli hűségnyilatkozatot várt minden egyes képviselőtől, függetlenül attól, hogy a reformok milyen társadalmi reakciókat váltanak ki. „Ezért volt a kemény hang, a szenvedélyes, magáról megfeledkező stílus” – magyarázta a történteket egy szocialista politikus lapunknak. Az MSZP-s képviselőkkel lényegében azt akarta tudatni: ha ő lesz a kormányfő, akkor reformok sorozata jön, s ő elszánt a cselekvésre, ám ha azt tapasztalja, hogy a frakció nem sorakozik fel mögötte egységesen, akkor távozik a politikából.

Jól sejtette tehát Hock Zoltán, az MDF alelnöke, hogy politikus akkor tesz efféle nyilatkozatot, ha már lemondott, s mintegy „utána a vízözön” jelleggel kipakol, vagy ha lemondásra készül. A Figyelő úgy értesült vezető MSZP-s körökből: a győzelem után, a kormányalakítás időszakában, Gyurcsány valóban komolyan gondolkozott azon, hogy kiszáll a politikából, ha a reformelképzeléseihez nem tudja megnyerni maradéktalanul a párttársait, akik közül sokan hajlottak volna a „teszetoszaság” jegyében a nagy ellátórendszerek szerkezeti átalakításának további elodázására. Gyurcsány ebben a hat hétben rendkívül idegesen viselkedett, durva káromkodásai és kifakadásai megdöbbentették még a hozzá közelálló szellemi elit tagjait is. A balatonőszödi beszéd tehát nem egyedi elszólása volt a miniszterelnöknek, hanem illeszkedett abba a megnyilatkozás-sorozatba, amelyet abban az időben MSZP-s vagy ahhoz közel álló rendezvényeken tartott. (Úgy tudjuk, ezek legtöbbjéről is készült hivatalos magnófelvétel, aminek a veszélyére a Gyurcsányhoz közel állók felhívták a figyelmét. Ő azonban a kockázatot nem tartotta jelentősnek, mondván: a „sajátjai” csak nem adják ki.)


A kormányalakítás indulatoktól sem mentes időszakát, s Gyurcsány akkori lelkiállapotát jól tükrözi az a történet, amelyet egy szocialista politikus osztott meg lapunkkal. A kormányfő azzal bízta meg a szocialista frakcióvezetést, dolgozza ki az országgyűlési képviselők némely kedvezményének megvonásáról szóló javaslatot. Egy nap múltán Gyurcsány személyesen jelent meg az MSZP-frakcióvezetés irodájában, kérte az írásos javaslatot, s miután két perc alatt átfutotta, és látta, hogy az általa kért módosítás nem szerepel az anyagban, durván káromkodva földhöz vágta a zakóját. „Nem azt kértem, hogy találjátok ki, milyen jogcímeken tarthatjátok meg továbbra is a pluszjuttatásokat, hanem azt, hogy holnaptól milyen jogosítványok ne illessenek meg benneteket!” – kiabálta, s ingujjban távozott az irodából, faképnél hagyva a párt vezetőit. A képviselői pluszjavadalmak megszüntetését információink szerint azért nem sietett belefogalmazni a munkacsoport a javaslatba, mert az ötlet a vidéki honatyák körében komoly ellenállást váltott ki.


(További részleteket a Figyelő legfrissebb számában olvashat!)

Címkék: Belföld