Demszky Gábor egykori bizalmasa és a fővárosi ellenzék közösen kongatják a budapesti vészharangot. Miközben a városházi vezetés igyekszik minél több ügy végére pontot tenni az önkormányzati választások előtt, a főpolgármester kritikusai szerint a padlás lesöpréséről van szó. Tény, hogy az utolsó pillanatban, az idén tavasszal felvett két nagy összegű hitel minden eddiginél súlyosabb eladósodottság felé sodorja Budapestet, éppen azután, hogy tavaly – egy nyolcéves folyamatot megtörve – a központi források ismét meghaladták a főváros saját bevételeit.
Zárás előtt
Utolsó döntéseinek egyikeként egy összesen 34,3 milliárdos hitelfelvételről döntött a Demszky Gábor vezette Fővárosi Önkormányzat. Az eredetileg 2005-ben fejlesztésekre (kórházi műszerek, akadálymentesítés, nyugdíjas otthonok, iskolák felújítása) felvenni szándékozott 25 milliárdot a városháza végül csak 2006-ban, már erősen az önkormányzati választásokhoz közeledve vette fel, párhuzamosan egy újabb, ezúttal 9,3 milliárd forintos, az Európai Beruházási Banktól származó hitellel, amelyből egészségügyi intézményeket támogatna a város. A tavaly év végi 112,4 milliárdos hitelállomány az idei első félév végére már meghaladta a 125 milliárdot, és legalább 2012-ig takarékoskodásra kényszeríti Budapestet.
Az egykori gazdasági ügyekért felelős főpolgármester-helyettes, az SZDSZ-frakcióból már kizárt Atkári János mégsem ezt tartja a legnagyobb bajnak, hanem azt, hogy a beruházások és felújítások forrásaiból a jelenlegi vezetés kimutatásai szerint is hiányzik 173 milliárd forint. A város idei költségvetése pedig olyannyira kiélezett, hogy őszre likviditási problémái lehetnek, amiket csak vagyon-, illetve részvényeladással vagy a számlák késleltetett kifizetésével tud megoldani. „Persze nem eredeti tervei szerint, de így a Combino-ügy is kezére játszhat a városvezetésnek: a villamosokkal kapcsolatos problémák értelemszerűen fizetési halasztást is maguk után vonnak” – mondja Atkári. Likviditási gondokról nem, de hosszú szűk esztendőkről beszél Zsinka László, a főváros MIÉP-frakció vezetője. Szerinte a legutóbbi hitelfelvétellel a főváros elérte, hogy jó néhány évig ne is legyen esélye további kölcsönökre, mert a jelenlegi terhei legalább négy évre átlag évi 21-22 milliárdos törlesztést és kamatterhet jelentenek.
Pénzügyi adalékok
Forrásszerkezet
A Fővárosi Önkor-mányzat bevételei, amelyek tavaly 367,2 milliárd forintot tettek ki (hitelekkel együtt), tizenhat éven át folyamatosan növekedtek, ám az összetétel változott. 1991 és 1997 között a központi források jóval meghaladták a főváros saját bevételeit, az azt követő években azonban mindig többet hozott a konyhára Budapest saját erejéből, mint állami támogatásból. Tavaly e tekintetben ismét fordult a kocka, ám a városvezetés 2006-os tervszámai azt sugallják, az idén visszaállhat a régi rend.
Intézmények Elnehezíti a város gazdálkodását a költségvetési intézmények fenntartása is, amire tavaly 238 milliárd ment el. A Fővárosi Önkormányzathoz 16 egészségügyi intézmény tartozik, ezek működtetésére 2005-ben összesen 75,7 milliárd forintot költöttek, az oktatásiakra 47,4 milliárd, a kulturálisakra pedig 13 milliárd jutott. Budapest több sportlétesítményt is működtet: a Margitszigeti Atlétikai Centrum például tavaly az előirányzott 77,7 millió forint helyett 101 milliót vitt el, a Városligeti Műjégpálya pedig 236 millió helyett 390-be fájt a fővárosnak.
Privatizáció és hitelek
A magánosítási folyamat közrejátszott abban, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok, telkek, részvények és értékpapírok eladásából származó források 1991 és 2005 között 1,2 milliárdról 11,6 milliárdra emelkedtek. A privatizációból befolyó összegek révén a főváros pénzügyi helyzete 1995 és 1999 között sokat javult, ami lehetővé tette újabb hitelek felvételét, illetve a régiek kedvezőbbre cserélését. Míg például 1991-ben 600 millió forintos hitelt vett fel a város, 1995-ben már 11,8 milliárdra rúgott ez a tétel. Az eladóso-dottság az utóbbi időszakban tovább nőtt. Míg a 2003-2005-ös időszakban a főváros bevételei között a hitelek évi 19-23 milliárd forint körül mozogtak, 2006-ra 53,4 milliárd-nyi hitelfelvételt irányozott elő a város vezetése.
Minősített város
A városvezetés szerint ezek alaptalan félelmek. Demszky Gábor lépten-nyomon azt hangoztatja: Budapesten a legjobb élni, és ezt már a külföldi elemzők és hitelminősítők is észrevették. A tavaszi hitelfelvételek idején a Financial Times azon felmérésére hivatkozott, amelyben Budapestet és környékét Közép-Európa legversenyképesebb régiójának hozták ki. E mellett (a Standard & Poor’s 2003-as leminősítése után) 2006 márciusában a Moody’s két fokozattal javította a magyar főváros hitelminősítését. Az ellenzék viszont figyelmeztet: a legutóbb felvett, állami garancia nélküli hitelek és az ország egészének gazdasági állapota miatt a főváros nem ússza meg sokáig a leminősítést.
A kritikusok aggódnak a tartalékok miatt is. Van is rá okuk, hiszen Budapest értékpapír-állománya 2005-ben 42,3 milliárd forintról 28,4 milliárd forintra csökkent. Ennek legfőbb oka, hogy a múlt évre tervezett, de végül csak az idén felvett 25 milliárdos hitel hiányzott a költségvetésből. Ikvai-Szabó Imre, a gazdasági ügyekért jelenleg felelős főpolgármester-helyettes azonban nem izgul az értékpapír-állomány miatt. Elmondása szerint az év végére 30 milliárdnyi értékpapírja lesz az önkormányzatnak, ehhez képest a 2006-os büdzsében nem szerepel előirányzott összeg ilyen jellegű kiadásokra.
Folyamatos kritika éri a fővárosi tulajdonban lévő cégek működését is. Budapest a rendszerváltás óta küszködik örökségével. Az állami vállalatokat az első körben gazdasági társaságokká kellett átalakítani; a folyamat 1995-re le is zárult, amit az első privatizációs gondolatok követtek. Kezdetben egyetértés volt a közgyűlésben ennek mikéntjéről, de jó ideje mindenki mást mond arról, hogyan is kellett volna csinálni. Mindenesetre az első magánosítási hullám 1998-ra befejeződött, ám azóta csak félve ejtik ki a privatizáció szót a Városházán. „Szakmai és politikai okokból a privatizáció nem folytatódott” – fogalmaz homályosan Ikvai-Szabó Imre. Pedig nem mondhatni, hogy a városnak csupa aranytojást tojó vállalata lenne, elég csupán a BKV tavalyi 10 milliárd forintos veszteségére gondolni, amit csak két másik óriásvállalat, a Csatornázási és a Vízművek eredménye tud semlegesíteni.
Privatizációs fékek
A főváros cégei közötti legfeketébb bárányt, a közlekedési vállalatot már többször konszolidálta az állam, de nyilvánvaló, hogy működésének helyreállítására előbb-utóbb megoldást kell találni. A cég teljes privatizációja nem reális, de egyes vonalak, esetleg közlekedéstípusok (mint a busz-, a villamos- vagy a metróközlekedés) értékesíthetők lennének. Erre azonban jelenleg még csak terve sincs a fővárosnak. Részben privatizálták viszont a három legnagyobb közműszolgáltatót. A Fővárosi Vízművek, a Fővárosi Csatornázási Művek és a Fővárosi Gázművek részleges privatizációja 1995 és 1998 között, a legnagyobb budapesti privatizációs hullámban történt. Már akkor sem volt egyetértés a közgyűlésben, hogy mi lenne a legjobb magánosítási forma, mindenesetre mindhárom cég 25 százalékától megvált a főváros. Az ellenzék szerint a döntés helytelenségét mutatja, hogy a külföldi befektetők azóta tetemes profitot hoznak ki e vállalatokból; ezek a pénzek – hangzik az érvelés – mind a városnál maradhattak volna.
Budapestnek a fentebb említettekkel együtt 23 közszolgáltató cége van, néhánytól maga a városvezetés is szabadulna, ám döntés nincs. Somlyódi Csaba, a Fővárosi Önkormányzat tulajdonosi bizottságának MSZP-s vezetője szerint vitathatatlan, hogy a vagyonkezelők esetében egyszerűsíteni kell. Jelenleg két vagyonkezelő és egy ingatlankezelő társasága van a fővárosnak. Ezek mellé hozott létre Budapest 2006 elején még egy vagyonkezelőt, ráadásul egyetlen projektre, az óbudai gázgyár területének hasznosítására. Kilóg a sorból a Budapesti Vidám Park Rt. is, amelyet a főváros nem tartana meg, „ha nem a Városligetben lenne”. De az önkormányzatban nem akarják, hogy Budapest egyik legkiemeltebb pontján befektetők vessék meg a lábukat. Kérdéses az is, minek van a fővárosnak illemhely-üzemeltetési vállalata, és miért rendeli mindig ugyanattól, a tulajdonában lévő Studio Metropolitana Kht.-tól a szükséges hatástanulmányokat.
Más budapesti vállalatoknál a hatalmas bevétellel szemben a szerény eredmény hatékonysági problémákra utal. Ilyen például a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt., ahol tavaly a 46 milliárdos árbevétel ellenére mindössze 1,3 milliárdos eredménnyel zártak, vagy a Főtáv Rt., ahol 42 milliárd áll szemben a 0,7 milliárdos eredménnyel. Mindkét cég jövőbeni privatizációja felmerült már, de a hét évre előre gondolkodó városnál egyelőre még terv sincs erre. Ahogy nem foglalkozna a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. eladásával sem, pedig valószínű, hogy a turisztikailag is kiemelt fontosságú cég többre lenne képes évi 4,6 milliós eredménynél. Az FKF Zrt. eladása mellett más érv is szól. Végre fel kellene oldani a cég és a főváros közötti szoros kapcsolatot. Ez olyan esetekhez vezetett már, mint az elhíresült yacht-ügy, amikor Demszky Gábor a városháza VIP-vendégei számára vásároltatott egy vízi járgányt a közterületi céggel, vagy amikor szintén ő egy frissen vásárolt ingatlana bejáratához rendelt aszfaltos utat a fővárosi társaságtól.
Átjáróház
Budapest gazdálkodását sajátosan áthatja az is, hogy mind a források, mind a bevételek tekintetében osztoznia kell másokkal. Ikvai-Szabó Imre szerint nehéz úgy szárnyalni, hogy a költségeket egyedül állják, de a bevételek javát elviszik a fővárostól. „A költségvetésbe évi 4,0-4,5 ezer milliárd forintot fizetünk be, s ennek alig 10 százalékát kapjuk vissza” – mondja a gazdasági főpolgármester-helyettes, aki a gazdálkodásukkal elégedetlenkedőket arra is figyelmezteti: a főváros sajátos helyzetben van, hiszen útjait, kórházait, tömegközlekedését, infrastruktúráját más magyar városoktól eltérően az agglomerációból, sőt, az ország minden tájáról érkezők is használják.