A Századvég a magyar médiában 2006 januárja során megjelent, különféle intézetektől származó közvélemény-kutatási pártpreferencia-adatok alapján elvégezte a parlamenti mandátumok feltételezhető megoszlására vonatkozó számítógépes becsléseket. A mandátumszámítás a januári kutatási adatokra támaszkodó szakértői becslések szerinti négy forgatókönyv alapján készült
Kétpárti parlament
Az első forgatókönyv a Fidesz mérsékelt, 2 százalékpontos országos összesített listás előnye mellett kialakuló kétpárti parlamentet feltételez. A Fidesz-KDNP választási szövetség ebben az esetben a legnagyobb valószínűséggel 20 mandátummal többet szerezne az MSZP-hez képest, a kétpárti struktúrában tehát a megalakuló jobbközép kormány ilyen mértékű parlamenti többségre támaszkodhatna. A szimulációk jelezték, hogy az SZDSZ kiesése kedvezőtlenül érintené az MSZP választási eredményét, jóllehet a modell azzal kalkulált, hogy a második fordulóban a kiesett SZDSZ-es jelöltek támogatóinak legalább 50 százaléka a bent maradó MSZP-s jelöltre adná voksát. Az MSZP számára a forgatókönyvnél a jelentős számú kompenzációs (országos) listáról szerzett mandátum mérsékelné a Fidesszel szembeni hátrányt.
6 százalékpontos Fidesz-előny
A második forgatókönyv jelentősebb, 6 százalékpontos Fidesz-KDNP szavazatelőnnyel számol. Az SZDSZ-nek itt sem sikerült átlépnie az ötszázalékos küszöböt, és más párt számára sem adódik lehetőség a bejutásra. Ebben az esetben a Fidesz által alakítandó jobbközép kormány már 40 mandátumos előnyre támaszkodhatna a szintén kétpárti parlamentben. Az MSZP kompenzációs listáról szerzett mandátumainak száma itt ugyan magasabb az első forgatókönyvhöz képest, de ez már nem képes számottevően mérsékelni az akár egy közepes méretű párt frakciójának megalakításához is elegendő Fidesz-mandátumelőnyt.
Figyelmet érdemel, hogy a Fidesz 116 egyéni választókerületi mandátuma és az MSZP mindössze 60 egyéni mandátuma közötti különbség itt már extrém magas, ám még ez sem elegendő a kétharmados parlamenti többség megszerzéséhez. További tesztek feladata annak pontos bemérése, hogy hány egyéni mandátumot kellene a Fidesznek szereznie két-, illetve hárompárti parlament esetén a kétharmados többség biztosításához.
Hárompárti parlament
A harmadik forgatókönyv hárompárti parlamentet feltételez olyan módon, hogy a két nagy párt közötti szavazatkülönbség az első forgatókönyvhöz hasonlóan 2 százalékpont, az SZDSZ pedig éppen eléri az országosan összesített 5 százalékos listás szavazatarányt. Ha összeadjuk az MSZP és az SZDSZ által együttesen megszerezhető mandátumok számát, hogy még ennél a forgatókönyvnél is a Fidesz számára kínálkozik nagyobb valószínűséggel esély a kormányalakításra, jóllehet a jobbközép kormány itt igen szűk, a legnagyobb valószínűség szerint mindössze kétmandátumos parlamenti többségre támaszkodhatna.
Döntetlen
A negyedik forgatókönyv azt vizsgálta, mi történne, ha a két nagy párt fej-fej mellett végezne és az SZDSZ-nek nem sikerülne bejutnia a parlamentbe. A szimuláció ebben az esetben érdekes eredményt hozott, amely arra világít rá, hogy a kis pártok kiesése az MSZP-t érintené kedvezőtlenebbül, ennek oka pedig alapvetően az SZDSZ-re adott szavaztok „elveszetése”. Ennél a forgatókönyvnél mindenesetre már nem egyértelmű a jobbközép kormány megalakulásának lehetősége, adódhat olyan lehetőség, amikor az MSZP alakíthat kormányt: ennek statisztikai esélye 90 százalékos megbízhatóság mellett 44 százalék, a Fidesz kormányalakítási esélye pedig 56 százalék. A százalékra pontos fej-fej melletti – egyébként nehezen elképzelhető – eredmény tehát a jelenlegi pártpolitikai erőviszonyok mellett, kétpárti parlament esetén a Fidesznek kedvezne.