A szombati elődöntőben Románia együttesétől kaptak ki Pálingerék, akik szerencsére hamar túl tették magukat a történteken, és a második félidőben magabiztos játékkal legyőzték a riválist.
Mindkét csapat meglehetősen idegesen kezdett, a kapkodás sok kimaradt helyzetet, pontatlan lövést és passzt, valamint kevés gólt eredményezett. A magyaroknak nem sikerült elszakadniuk, ráadásul a 21 percben egyenlített a dán csapat. Németh András edző némileg átalakította a csapatot. A támadást valamelyest javult, de a védekezésben változatlanul sok hiba akadt.
A szünet jót tett a magyaroknak, mert a második félidő elején Ferling és Siti góljaival – no és a dán klubban játszó Pálinger védéseinek hála – fordított a válogatott. Bizonytalanná vált az ötkarikás bajnok, sorra hibázott, csak a hétméterest hárító Karin Mortensen kapus tartotta a lelket a többiekben, de azt ő sem tudta megakadályozni, hogy 20-17-re ellépjenek a magyarok. A hajrában Görbicz újra bizonyította, miért a vb legjobb labdaellopója, Pálinger is hárított több lövést, és ez lelkileg teljesen összetörte a dánokat, akik az utolsó percekben még egész pályás letámadással próbálkoztak, de hiába. A végeredmény a 3. helyért: Magyarország-Dánia 27-24 (14-15)
Németh András szövetségi kapitány: “A bronzmérkőzést a csalódott csapatok találkozójának is szokták hívni. Az a kérdés, hogy az előző napi vereségen melyik válogatott teszi túl magát előbb. A románok elleni kudarc után mi csak erre a találkozóra összpontosítottunk, és ennek meglett az eredménye. Lelkileg és fizikailag is a dánok fölé nőttünk. A második félidőben úgy játszott a csapat, mint akkor, amikor a nagy, kemény csatákat megnyerte. Úgy gondolom, ezzel a bronzéremmel bőven túlteljesítettük, amit ígértünk, és amit vártak tőlünk. A hosszú tornán két vereségünk volt, éppen a két döntőstől kaptunk ki.”