Átfazonírozott lisszaboni prioritások

A félidőben befuccsolt lisszaboni stratégián végrehajtott fazonigazítást tárgyalták meg az elmúlt napokban az Európai Parlament és az unió 25 nemzeti parlamentjének képviselői. Ugyanis a történelme során először a parlament előtt fekvő, az Európai Uniót korábban a legversenyképesebb gazdasági társulássá formázni kívánó tervezet félidejében alapos reform elé néz. A változások után több lehetőséget biztosítanak majd a tagállamoknak, s a korábbi négy helyett, mindössze két prioritást helyeznek majd a célkeresztbe.

Az Európa Parlament értékelésében érvényesült a Brüsszeltől eddig is megszokott finomkodás, így a jelentés szerint minden ország tett valamit, hogy a lisszaboni folyamat mentén előrelépjen, de vannak országok, amelyek csak kevesebbet. Így a legrosszabbul Olaszország teljesített, míg legtöbbet Svédország lépett előre. Az átfazonírozott stratégia azonban a kényelmesebb tagállamoknak is megfelel.

Kevésbé ambiciózus

Az új lisszaboni stratégia nem tűz ki a korábbihoz hasonlóan ambiciózus és – titokban a legtöbb uniós bürokrata által is beismerten – légvárakat kergető célokat. A földön két lábbal álló tervezet február elején látott napvilágot, s az elmúlt két napban az Európa Parlament, valamint a nemzeti parlamentek képviselői részvételével rendeztek konferenciát jövőjéről.

Lemaradtunk Semmi jót nem tartalmaz az Eurochambres – az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége – az Európai Uniót az Egyesült Államokkal összehasonlító tanulmánya. Az EU gazdasági teljesítménye 20 évvel elmarad az Egyesült Államokétól – állítja a szervezet. Az Eurochambres a két térség közötti „időbeli távolságot” különböző gazdasági indikátorok alapján számította ki és a következő elképesztő megállapításokra jutott: legrosszabb a helyzet az egy főre eső jövedelem terén, ahol az uniós tagországok állampolgárai csak 2072-ben érik el az amerikaiak szintjét. Valamivel kedvezőbbek a termelékenységi vonatkozásk, azonban az amerikai termelékenységi rátákat az EU nem éri utol egészen 2056-ig. A foglalkoztatás terén az EU csak 2023-ban éri el az amerikai foglalkoztatás szintjét, de ezt is kizárólag akkor, ha a foglalkoztatás növekedési üteme minden évben 0,5 százalékkal túlszárnyalja az Egyesült Államokét. Legjobb a helyzet a kutatás és fejlesztés terén, ahol kevesebb, mint egy évtizedes hátrányát 2013-ig fogja ledolgozni az öreg kontinens.

A konferencia nem a döntések helye volt, a stratégiai váltást is lehetővé tevő elképzelések csak a március 22-23-án esedékes, félévközi uniós csúcsértekezleten kerülhetnek terítékre. A tervek szerint a strukturális reformok az EU gazdasági növekedéséhez 0,5-0,75 százalékot adnának hozzá. Így mivel az unió potenciális gazdaságnövekedési mutatója jelenleg 2-2,25 százalék, a többlet-növekedéssel az uniós szintű GDP-bővülés közelébe kerülne a régóta óhajtott bűvös 3 százaléknak.

Új, de csak részben

A José Manuel Barroso vezette Európai Bizottság a lisszaboni folyamat első felének csalódást okozó mérlegét látva a hangsúlyok eltolását javasolta. Ugyanis az már látható, hogy az EU számos területen nem lesz képes a korábban kitűzött célok elérésére.

A megújuló lisszaboni stratégia növekedésre és munkahelyek teremtésére koncentrál. Az Európai Bizottság által félidőben átdolgozott tervezet nagyszabású, de a korábbinál visszafogottabb növekedési és munkahely-teremtési stratégia, amelynek célja a csalódást keltő lisszaboni gazdasági reformfolyamat újraindítása.

A program három fő célra koncentrál: munkahely-teremtésére, a növekedést megalapozó tudás megszerzésére, valamint arra, hogy Európa vonzó hely maradjon a gazdasági tevékenység számára. Brüsszel szabad kezet adna a tagországoknak a közösségi szinten elfogadott intézkedések végrehajtásában, ám nemzeti szinten kibontakozó tervek megvalósulását minden országban külön megbízott ellenőrizné.

Sok munkahely

Brüsszel reményei szerint a most javasolt intézkedések 2010-ig 3 százalékkal növelhetik az Európai Unió GDP-jét és több mint 6 millió új munkahelyet teremthetnek. Ez jóval kevesebb annál – a 22 milliónál – amit a bizottság a 2000 márciusi lisszaboni programban megcélzott, és a 70 százalékos általános foglalkoztatási szint eléréséhez szükséges.

A megújuló stratégia – amelyben már nem szerepel az a célkitűzés, hogy az EU 2010-re a legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdasággal rendelkezzen a világon – az eddigi számos és szerteágazó cél helyett két gazdasági prioritásra, a tartós növekedés beindítására és új munkahelyek teremtésére összpontosít majd.

Az európai szocialisták a bizottság bejelentését követően azzal vádolták a grémiumot, hogy a lisszaboni stratégia másik két pillérének – a szociális gondoskodás és a fenntartható fejlődés –rovására helyezte előtérbe a gazdasági reformokat.

Brüsszel állítása szerint a célokat nem negligálták, csak prioritásokat állítottak fel köztük, majd ebből szűrték le, hogy a gazdaság lendületbe hozása az egyetlen olyan prioritás, amely megengedi az európai szociális modell és környezetvédelem költségeinek finanszírozását. Mivel az európai szociális modellt nem tarthatja el egy gyengén teljesítő gazdaság.