Az EU-intézményekbe jelentkező uniós polgárokat alapvetően két kategóriába lehet sorolni: vannak, akiket a tagállam jelöl, s vannak olyanok, akik úgymond maguktól jelentkeznek. Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján elmondható, hogy ahová Magyarországnak tagállami minőségében kellett jelölnie (ez 37 intézményt jelent, a Bizottságtól az ügynökségekig), az zökkenőmentesen megtörtént – jelentette ki Györkös Péter, az Európai Ügyek Hivatalának elnökhelyettese.
A második kategóriában, noha nincsenek országkvóták, de léteznek úgynevezett földrajzi arányok, a nem létező országkvótán felül teljesítettek a magyarok – állítja Györkös. Ennek az az oka, hogy vannak olyan tagállamok, ahol kevesebben mentek át a szűrőn, de az elnökhelyettes szerint az is közrejátszott, hogy a jelentkező magyar állampolgárok nagyon jók voltak.
A felsővezetők esetében meghirdetett 28 posztból eddig 7 helyet töltött be a Bizottság, közülük ketten magyarok. Kazatsay Zoltánt, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkárát 2004 végén nevezte ki az Európai Bizottság az energiaügyi és közlekedési főigazgatóság helyettes vezetőjévé. Siegler András, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnökhelyettese a közelmúltban lépett munkába a Kutatási Főigazgatóság igazgatójaként.
A Tanács főtitkárságán az új tagállamok állampolgárai számára eddig 3 vezetői posztot pályáztattak meg, ebből az egyiket Szabó Sándor, az integrációs államtitkárság korábbi főcsoportfőnöke nyerte el. Szintén a vezetői kategóriába lehet sorolni, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Ellenőrzési Központnak Jakab Ferencné, az Egészségügyi Minisztérium korábbi államtitkára lett a vezetője. Az Európai Parlament apparátusában körülbelül 70 magyar dolgozik, a Bíróságnál pedig 44.
2008-ig a pályáztatás terén egyébként átmeneti rezsim érvényesül: ez azt jelenti, hogy bizonyos kategóriákban csak az új tagállamok polgárai számára írják ki a pályázatokat (kiegyenlítve ezzel a belső arányokat). A pályázók két kategóriája között valahol „félúton” van egy harmadik is, ez pedig a nemzeti szakértők köre, akiket – például egy jogszabály-előkészítés során – csupán bizonyos időszakokra vesznek fel. Jelenleg 36 magyar dolgozik ebben a kategóriában.