„Az egri pályázat talán valamennyi közül a legkidolgozottabb. Az építészeti megoldások a többi pályázatéhoz viszonyítva átgondoltak, és látszik, hogy milyen egységes irányba mutatnak az egyes projekt-tervek. Az egri pályázat hatékony módon képes ötvözni a meglévő kulturális és turisztikai adottságokat a vizuális és technológiai régióközpontként való megjelenés új irányaival és igényével. Látható a város törekvése egy fiatalos, dinamikus, a város térszerkezetét is megváltoztatni képes kulturális önértelmezésre. Mindenképpen ki kell emelni azokat a részletes városrendezési terveket is, amelyek bár nem tekinthetőek kizárólag kulturális kérdésnek, kétségtelenül a városban élhető élet pozitív alakítását és a város fejlesztését célozzák, a pályázati kiírással teljes összhangban. Meg kell jegyezni azt is, hogy Eger városa fejenként hatszor annyit fordít saját forrásaiból kultúrára, mint amennyit ugyanerre a központi támogatásokból költ, azaz a város kultúra iránti elhivatottsága a tényleges működés szintjén is valószínűsíthető.
A miskolci pályázat elsősorban azzal, a mindent átfogó és ennyiben a pályázati kiírás lényegét talán leginkább eltaláló elképzeléssel tűnik ki a többi pályázat közül, amely felismeri, hogy a város arculatának a 20. század második felében mutatkozó irányított és a saját hagyományokhoz való viszony tekintetében minden bizonnyal szerencsétlenül egyoldalú alakítása az alapkódok tekintetében kulturális természetű, azaz a nem kívánt folyamat(ok) kulturális téren, a kulturális szektor segítségével fordítható(ak) vissza. A miskolci pályázat minden eleméből (még az olykori kidolgozatlanság ellenére is) sugárzik a város arculatának átalakítására való törekvés és az a felismerés, hogy ez elsősorban úgy érhető el, ha megváltozik a városban élők viszonya saját városukhoz. Kiemelt fontossággal bír a bizottság szerint a város utóbbi néhány évben elért látványos kulturális fejlődése, a kiemelkedő kulturális pályázati aktivitás és az a tény, hogy a pályázat több olyan projektet tartalmaz, amely a városszerkezet átalakításával természeti és köztereket rehabilitál, ad vissza mindennapi használatra a város lakóinak.
A bíráló bizottság véleménye szerint a pécsi pályázat rendkívül szerencsés módon ismeri fel saját, földrajzi helyzetéből adódó geopolitikai és kulturális jelentőségét. Az öt időréteg gondolata plauzibilis módon illeszkedik a város saját adottságaihoz és az öt koncepcionális alappillér mindegyike érzékeny módon kapcsolódik a pályázati kiírás prioritásaihoz. A koncepcionalitás talán ebben a pályamunkában a legerősebb. Ezen túl különös erénye a pályázatnak, hogy fokozott mértékben készül az ipari örökség kulturális, turisztikai célú újrafunkcionalizálásra és kiemelt gondot fordít az ún. felvezető évek (2006-2009) tematikai kidolgozására. A pécsi pályázat mind közül kiemelkedik az európai kontextus gondolatának megfogalmazása és felismerése terén.”