A „Vajdaság” vagy a „magyarok” szó nem fog szerepelni a Huszonötök kommünikéjében, ehelyett egy meglehetősen tág és általános megfogalmazást hagytak jóvá a Tanács ülését előkészítő nagykövetek a múlt héten. A szöveget ismerő diplomaták szerint ez körülbelül úgy hangzik, hogy „üdvözöljük a szerb hatóságok kötelezettségvállalásait és elvárjuk ezek teljesítését”.
A kommüniké említette vállalások közt szerepelnek a következők: egy etnikai kisebbségek tanácsának létrehozása, amelyben belgrádi vezetők és önkormányzati politikusok is helyet foglalnának és feladata az etnikai természetű incidensek megelőzése volna. Egy másik tanács vagy bizottság a konkrét, egyedi esetek kivizsgálásával foglalkozna, noha az nem teljesen egyértelmű, hogy milyen viszonyban állna a hivatalos állami szervekkel, legfőképpen a rendőrséggel.
Közben beérkezett kettő azok közül a jelentések közül, amelyeknek elkészítésére az utolsó, szeptemberi külügyminiszteri tanács utasította a belgrádi európai nagykövetségeket. Az egyiket a holland elnökség irányítása alatt állították össze a tagállami delegációk, a másikat pedig az EU balkáni megfigyelői missziója fogalmazta.
A jelentések ismerői szerint egyik szöveg sem túl kemény, nem tartalmaz új információkat és helyszíni terepmunkát sem végeztek összeállításukkor. Egy harmadik jelentés is készülőben van azonban, és ennek elkészítésébe állítólag már vajdasági önkormányzati illetékeseket is bevonnak majd.
Jólértesült források azzal magyarázták a hétfői kommüniké óvatos megfogalmazását és a belgrádi delegációk visszafogott jelentéseit, hogy a tagállamok nagy része és Javier Solana kül- és biztonságpolitikai főképviselő nem akarja túlságosan „lenyomni” a szerbeket, akik az elmúlt 15 évben szinte folyamatosan csapásról csapásra és vereségről vereségre araszoltak. Sokan attól félnek, hogy a túlságosan kemény akció kontraproduktív lenne.
Ami azt illeti, állítólag egyes tagállamok már a jelenlegi uniós fellépést is túl keménynek ítélik, aminek egyik oka az lehet, hogy a vajdasági magyarellenes incidensek még egyszerűen nem érték el azt a szintet – még nem halt meg senki –, ahol valóban szembetűnő etnikai konfliktusról lehetne beszélni. Mások rámutatnak, hogy a cél egyébként sem Belgrád megalázása, hanem együttműködésre kényszerítése, és egyelőre úgy tűnik, hogy az Unió ebben nem sikertelen.