A New York-i záróár 49,64 dollár volt, hétfőn a napi csúcs 49,75 dollár volt. Az olajár mostani növekedését azzal magyarázzák, hogy nyugtalanságra ad okot Nigéria helyzete. Az afrikai ország az ötödik legnagyobb kitermelő az OPEC-államok közül.
A Morgan Stanley befektetési bank már azt jelezte az ügyfeleinek készített jelentésében, hogy az Egyesült Államokban az olaj hordónkénti ára el fogja érni a 61 dollárt.
Számítottak rá
Londoni elemzők már azóta jósolták az 50 dolláros olajat, hogy a NYMEX-en és a Londoni Olajtőzsdén (IPE) forgalmazott kontraktusok 40 dollár fölé emelkedtek – számolt be az MTI londoni tudósítója.
Az olaj az utóbbi két hétben – főleg az amerikai termelő- ésfinomító kapacitást sújtó hurrikánsorozat, valamint a nigériai mezők környékén fokozódó politikai feszültség miatt – egyenes úton haladt az 50 dolláros árszint felé. A WTI októberi határideje 47,10 dolláron futott ki az elmúlt kereskedési hét közepére, miután csak a forgalmazás utolsó hetében 2,71 dollárral drágult. A múlt héten legközelebbivé vált novemberi kontraktus már az előző kereskedési héten 2,42 dolláros nyereséggel 46,76 dollárra drágult.
A City egyik legnagyobb nyersanyag- és árupiaci figyelője, a Barclays Capital befektetési ház ezek után már a múlt hét végén kiadott heti olajpiaci felmérésében azt írta, hogy ismét 50 dollár felé vette az irányt a szabadpiaci olajár, és az erőteljes keresletnövekedéssel, de szűkös kapacitástöbblettel jellemzett, szoros piaci helyzet az évtized végéig már nem fog változni.
A cég elemzői szerint az idei egész évre várt, 81,9 millió hordós napi globális átlagkereslettel szemben az OPEC és a kartellen kívüli termelők napi összkínálata 78,4 millió hordó, a jövőre jósolt 84,0 millió hordós éves átlagos napi világigény helyett pedig a kínálat 80,2 millió hordó lesz.
A ház már tavasszal azt jósolta, hogy ha a szabadpiaci olajárak tartósabban 40 dollár fölé kerülnek, akkor jó eséllyel 50 dollár fölé is mennek, mivel a piac logikája szerint a 40 dollárig vezető úton áttört felső ellenállási szintek alsó alátámasztási pontokká válnak, további felfelé ható nyomást kifejtve az árra.
Több londoni elemző ház egybehangzó véleménye szerint hiba a meredek áremelkedést egyedül a fedezeti alapok későbbi eladási árfolyamnyereségre játszó spekulációs vásárlásaival magyarázni. Az amerikai tőzsdefelügyeleti adatok ugyanis azt mutatják, hogy az ottani fedezeti alapok összesített nettó hosszú pozíciója a New Yorkban forgalmazott összes olaj- és olajtermék-kontraktusra a nyár végén alig haladta meg az év elején mért szintet, miközben az olajárak több mint 50 százalékkal emelkedtek.