Modern magyar festészet

A tavaly ősszel megjelent – és 2004-ben Szép Magyar Könyv díjat nyert – első kötet után bizonyára sokan várták a folytatást, amely az eredeti tervekhez képest féléves csúszással néhány napja napvilágott látott. A Modern magyar festészet című kétkötetes mű második része az 1919 és 1964 közötti időszakot öleli fel, olyan gazdagságot tárva az olvasó szeme elé, amely még a hazai festészet jó ismerőit és tájékozott csodálóit is megdöbbenti.

A most megjelent – magyarul és angolul is olvasható – album öt év munkájára tesz pontot. Ez alatt az öt év alatt Kieselbach Tamás művészettörténész és szerkesztőtársai 70 múzeum és 180 jelentős magángyűjtemény anyagát tanulmányozták át, hogy a több mint 70 ezer műalkotásból végül közel ezer kerülhessen be az első – 1892-1919-ig terjedő – kötetbe, és 1500 a másodikba. A második „fejezet” terjedelmében tehát az előzőn is túltesz. Súlyos könyvről van szó. Nem csak a szó szoros értelmében (csaknem hét kilós), de tartalmilag is: 840 oldalán 192 magyar festő 1526 alkotásának reprodukciója látható. Nem szigorú időrendben, nem alkotók szerint csoportosítva és nem is tankönyvi irányzatok mentén felsorakoztatva. Ennél bonyolultabb és átgondoltabb volt a szerkesztési vezérelv, amelynek során természetesen a megkérdőjelezhetetlen kvalitás volt az elsődleges válogatási szempont, de történeti összefüggésekre, kapcsolatokra, hatásokra is igyekszik rávilágítani a szerkesztő, aki erről a könyv előszavában így vélekedik: „Súlyosan téved az, aki esetlegességet vagy pusztán tematikus rokonságot lát a művek összerendezésének hátterében. Minden egyes oldalpár mögött mondatok hosszú sorában megfogalmazódó érvelés húzódik meg.”

Modern magyar festészet 1919-1964 Kiadó: Kieselbach Tamás Kiadás: Budapest 2004. Ár: 19 800 forint. Kapható: Kieselbach Galéria, (Bp. 1055. Szent István krt. 5.) A kötet közel 200 képéből összeállított kiállítás szeptember 26-ig látogatható a galériában.

A műalkotások párbeszéde természetesen az adott oldalpárokon a legintenzívebb, amelyeken az egyes alkotók ugyanazon témához vagy helyszínhez való eltérő hozzáállása is látványosan lemérhető. A könyvet lapozgatva óriási élmény azt megtapasztalni, hogy kinek-kinek a szemszögéből milyen volt például Párizs, Budapest, Szentendre vagy a balatoni táj, hogy ki hogyan dolgozta föl a nyüzsgő nagyvárosi miliőt, a kávéházak forgatagát vagy éppen a vidéki táj csendes szépségét. A sajátos szerkesztés minden bizonnyal kérdéseket indukálhat az olvasókban, ám a sok esetben eddig nem is láttatott alkotások leleplezése mellett éppen ez volt a szerkesztők nem titkolt szándéka. A kérdések felvetésével, az összefüggések kutatásával ugyanis méginkább meghitt közelségbe kerülhetnek az olvasók a művészethez, a magyar festészethez.

Az album Kondor Béla 1964-ben festett Darázskirály című festményével zárul, amelyet azonban néhány oldallal később két kortárs mű követ még, felvillantva az 1964 utáni korszak művészetét és a kötet esetleges folytatásának lehetőségét. Nem kérdés, hogy a magyar festészet 1964 óta is létezik és kortárs művészeink talán még kevésbé ismertek, mint a mostani kötetben helyet kapott alkotók. Jó lenne, ha egyszer valaki az ő alkotásaikat is ilyen alapossággal a művészetkedvelő közönség elé tárná.