Kelet-Finnország lakossága közismerten beteges népség. Szív- és érrendszeri betegségek terén világelsők, és kiugró arányban szenvednek cukorbetegségben, skizofréniában, valamint depresszióban is. Bár a csecsemőhalandóság Kelet-Finnországban a világon az egyik legalacsonyabb, mire az emberek középkorúvá válnak, várható élettartamuk messze elmarad a többi európai ország lakosaiétól.
A kelet-finnek, különösen az orosz határ közeli Savo régióban lakók rövid életének titka régóta foglalkoztatja a tudósokat. A probléma feltárásában sokat segíthet az a már csaknem húsz éve tartó kutatás, amelynek célja a gének és az életmód kelet-finnek egészségére gyakorolt hatásainak feltárása.
Zsíros ételek, sok alkohol
A finnek évtizedek óta az európai élmezőnybe tartoznak a szív- és érrendszeri elhalálozások tekintetében. A kelet-finnországi Savo lakói körében az országos átlagnál hagyományosan jóval magasabb az infarktusban, stroke-ban elhunytak aránya.
A jelenségre kézenfekvő magyarázatnak tűnik a finnek közismerten zsíros, kalóriadús étrendje, amely a hideg északi télben szükségszerűen alakult ki. A magas zsírtartalmú tej még most is mindennapos az északi nép asztalán.
Ugyancsak nem nevezhetők egészségesnek a finnek ivási szokási sem. Egy főre vetítve nem isznak olyan sok alkoholt, mint a franciák vagy az olaszok, de amit isznak – rendszerint tömény italokat –, azt általában egy ültő helyükben fogyasztják el, és azzal a céllal, hogy lerészegedjenek.
Az egészségtelen étkezési és ivási szokások azonban önmagukban nem magyarázzák, hogy a kelet-finnek a többi európai népcsoporthoz viszonyítva miért betegeskednek sokkal többet.
Történelmi hagyaték: rossz gének
A válasz a kelet-finnek történelmében és genetikai izoláltságában rejlik. Az oroszok és a svédek közé ékelődött Finnország uralmáért a két nagyhatalom évszázadokon át háborúzott. A kelet-finnek tulajdonképpen ennek a konfliktusnak az áldozatai.
A XVI. században Gustavus Vasa svéd király megparancsolta a finnajkú családoknak, hogy az ország déli és nyugati részéből a rendkívül gyéren lakott keleti részeket is népesítsék be, ütközőzónát képezve az orosz birodalommal szemben.
A történészek becslése szerint 40-60 család kelhetett útra Gustavus Vasa király parancsára. Az alig lakott térségben már ennyi ember is jelentős növekedést jelentett. Az elszigetelten élő kelet-finn közösségen belül természetesen házasságok köttettek, gyermekek születtek.
Néhány generáción belül a közösség genetikailag is belterjessé vált, és a genetikai homogenitás évszázadokig fenn is maradt, mivel olyan kevesen költöztek a régióba. Szinte mindenki rokona mindenkinek, bár erről sokszor fogalmuk sincs, hiszen a rokonsági kapcsolat gyakran 6-7 generációra vezethető vissza.
Genetikai aranybánya
A Savo-régió lakossága a kutatók számára igazi genetikai aranybánya. Az elmúlt 20 évben 31 különböző betegségért felelős génváltozatot fedeztek fel. A kutatásoknak kedvez, hogy 1634 óta az egyházak adózási célból kimutatásokat vezettek a települések lakosságáról. Az adatgyűjtést később a modern egészségügyi rendszer folytatta, amely minden finnt nyilvántart születésétől haláláig, és az aktákon a betegségek is végigkövethetők.
Az adatokban rejlő tudást az állami támogatással megalakult Jurilab nevű cég bányássza ki. A cég célja a finnek rossz egészségi állapotáért felelős gének meghatározása. A cég több ezer ember DNS-vizsgálatával igyekszik még pontosabban meghatározni a kulcsgéneket. Többek között kutatják a szívbetegségek, a magas vérnyomás és a cukorbetegég genetikai hátterét.
Statisztikák a Finnországról