Új kormányprogram előtt

Nem kell mindent kidobni az ablakon! – jelentette ki Gyurcsány Ferenc az MSZP augusztus 25-ei rendkívüli kongresszusán. Ezzel arra utalt, hogy nem kell teljesen megtagadni az elmúlt két év eredményeit. Medgyessy Péter lemondása óta mindkét koalíciós párt előretekint, a színfalak mögött zajló koalíciós egyeztetések is a korrekció jegyében zajlanak. Horn Gábor koalíciós egyeztetésért felelős szabad demokrata államtitkár így fogalmazott a Figyelőnek: nem akarnak mindent elölről kezdeni. Az elkövetkező napokban azt veszik számba, hogy a kormányprogramban

Fotó: MTI

meghatározott feladatok közül melyek teljesültek, melyekkel maradtak adósok, s melyek valósíthatók még meg a hátralévő két évben – írja a holnap megjelenő Figyelő.

Frakciótársa, Fodor Gábor ennél egy fokkal markánsabban fogalmazott pártja reformszárnyának hétvégi tanácskozásán, ahol kifejtette, túl sok volt eddig az ámítás, és túl kevés az őszinte szó. Úgy látja, az új miniszterelnöknek gazdaságpolitikai fordulatot kell meghirdetnie, ugyanakkor ne akarjon olyan felelőtlen ígéreteket beváltani, amelyeket a magyar gazdaság nem bír el. „Nem lehet kicsit javítani a kormányzást, alapvető változtatásokra van szükség a kabinet programjában, felépítésében és személyi összetételében is” – hangsúlyozta.

Koalíciós vonalak Az MSZP prioritásai • Az átlagos és az átlag alatti keresetűek adóterheinek érzékelhető mérséklése • Az alacsony jövedelmű, gyermekes családok támogatásának növelése (a családi adókedvezmény családi pótlékká alakítása) • Az 55. heti nyugdíj bevezetése • A munkahelyek számának növelése érdekében az egészségügyi hozzájárulás csökkentése, a részmunkaidősöknél az arányos fizetés megengedése, a kisvállalatoknál társasági adókedvezmény nyújtása, a 25 év alatti első munkába állók, a gyesről visszaérkezők és az 50 év feletti tartósan munkanélküliek foglalkoztatása esetén a munkáltatók közterheinek mérséklése • Szociálpolitikai támogatás és állami garanciavállalás révén hitelnyújtás a fiataloknak az első lakás megvásárlásához • A regionális fejlesztési politika folytatása, a kistérségek, régiók megerősítése, a forrásokhoz való egyenlő hozzáférés érdekében 2005. január elsejétől egységes pályázati és pályázat-nyilvántartási rendszer bevezetése • Az autópálya-építés felgyorsítása • Az egészségügyi reform végigvitele (az MSZP ellenzi a többbiztosítós modellt, és nem egységes az álláspontja a magántőke bevonását illetően sem) • A privatizáció folytatása Az SZDSZ prioritásai • Adócsökkentés, kétkulcsos személyi jövedelemadó bevezetése (a párt semmiféle adónövelő kormányzati döntéshez nem adja a nevét) • Versenyképességet növelő jogi és adózási feltételek a gazdasági élet szereplői számára • Az egészségügyi reform következetes végrehajtása, a többbiztosítós modell megvalósítása, magántőke bevonása, versenyhelyzet teremtése az egészségügyi szolgáltatások terén • A Draskovics-féle költségvetési politika folytatása, a központi kiadások további csökkentése, leépítés a központi igazgatásban, gazdaságélénkítő intézkedések meghozatala • Igazságosabb, rászorultsági elven működő szociálpolitika; ennek érdekében szorgalmazzák egy, az egészségügyi tárcáról leváló külön szociálpolitikai minisztérium létrehozását • Az oktatási, felsőoktatási reform folytatása az úgynevezett bolognai folyamat jegyében • A privatizáció következetes végrehajtása • A kistérségi együttműködés erősítése, a közszolgáltatási feladatok társulási formában való ellátásának ösztönzése

Gyurcsány egyelőre hallgat

Az ígérgetési csapdába láthatóan Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt sem kíván beleesni. A kongresszusi küldöttek előtt így fogalmazott: „Változás kell abban, hogy amit ígérünk, azt mindig teljesítsük, s csak azt ígérjük meg, amit valóban teljesíteni tudunk.” Gyurcsány gazdaságfilozófiájáról egyelőre keveset lehet tudni, ő maga is hangsúlyozta, hogy e tekintetben „unalmas pali lesz”, mert beiktatásáig nem nyilatkozik, kormányprogramját az országgyűlésben hozza majd nyilvánosságra.

Sokat elárul viszont az új kabinet lehetséges irányáról az, hogy a rendkívüli kongresszusra a Figyelő információi szerint Draskovics Tibor jelenlegi pénzügyminiszter szakmai támogatásával készült fel. Még ha miniszterváltásra kerül is sor, akkor sem várható gyökeres fordulat, mert a szóba jöhető jelöltek egy hajóban eveznek, elkötelezett hívei a költségvetési hiány lefaragásának.

Ugyanakkor az MSZP háza tájáról a Figyelő úgy értesült, a vidéki szocialista szervezetek már a jövő évi költségvetésben szeretnének gesztusokat tenni szimpatizánsaiknak. Az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés hatása mára elolvadt, a bizalmat ezért a fiataloknak, az átlagnál szerényebb jövedelműeknek, a sokgyermekes családoknak, az 50 felettieknek, a nyugdíjasoknak, valamint a társadalom perifériáján élőknek nyújtandó támogatással szereznék vissza, elvhű baloldali program meghirdetésével. Ezt deklarálta az MSZP gazdaságpolitikai kabinetje is. Nem ismert, hogy az elképzelésre mennyiben bólint rá Gyurcsány Ferenc, ám keskeny pallón kell egyensúlyoznia, ha egyszerre akar megfelelni a neoliberális és a szociáldemokrata elveknek. Mindenesetre nyíltan nem vállalta, hogy megszorításokra készül.

Koalíciós ütközőpontok

Miközben Gyurcsánynak nem kell erőszakot tennie magán, hogy az SZDSZ adócsökkentő elképzeléseit meghallja, elvhű baloldali gondolkodóként elemi indíttatást érez jóléti intézkedések megtételére is. Kérdés, leendő pénzügyminisztere hol, mely területeken találja meg hozzá a szükséges fedezetet.

A szabad demokratákról tudható, hogy határozott gazdaságpolitikai fordulatot sürgetnek, mindenekelőtt a magyar gazdaság versenyképesebbé tételét, érzékelhető adócsökkentést, a privatizáció folytatását, az irányított betegellátási reform végrehajtását. Számukra kiindulási alap, hogy semmiféle adóemeléshez nem adják a nevüket. A fő irányokban – adócsökkentés, egészségügyi reform végrehajtása, privatizáció folytatása – egyetértenek a koalíciós pártok, a részletekben mutatkoznak különbségek.

A szabad demokraták szigorúak a túlköltekezés megállítását illetően, míg a szocialisták által képviselt jóléti-szociális csomag a kiadások megjósolhatatlan mértékű elszaladásával fenyegethet. Nincs szinkron a két párt adócsökkentő elképzeléseiben sem: a szabad demokraták minden adónemben a mérséklés mellett állnak, míg a szocialisták az első körben inkább az alacsony jövedelműek és a kisvállalkozások terhein enyhítenének.

A reformok folytatását illetően viszont mindkét fél elszánt. Igaz, a közigazgatási reformból (kétharmados támogatottság híján) csak a kistérségi, regionális szintek pénzügyi és szervezeti megerősítése

Fotó: MTI

valósulhat meg, s az egészségügyi szektorba sem áramolhat olyan mértékben és ütemben a magántőke, mint ahogy azt 2002-ben eltervezték. A leggyorsabb pályán – információink szerint – az oktatási reform és a privatizáció „robog”, mindkettő folytatódik.

Rizikó

A lapunk által megkérdezett közgazdászok szerint első olvasatra mutatkoznak ugyan különbségek a két párt programjában, mégsem feszül közöttük kibékíthetetlen ellentét. „A modern szociáldemokrata és liberális gazdaságpolitika minden különbözősége mellett is összhangba hozható, erre számos példa van Európában” – szögezte le Bauer Tamás. Ő ugyanakkor kételkedik abban, hogy a gazdasági folyamatok teljesen jó pályán haladnának.

Vele együtt Csaba László közgazdász professzor is úgy látja, a Draskovics-féle pénzügyi politika sem gyógyír a bajokra, mert csupán a „költségvetési nyirbálás” logikáját követi, s nem állnak mögötte érdemi reformok a költségvetés egyes alrendszereiben. „Öt-tíz év helyett öt-tíz napos távlatokban gondolkodik a pénzügyi kormányzat, a gazdasági folyamatok rövid távú menedzselése zajlik” – értékelte a helyzetet Csaba László. Akármilyen összetételű is lesz az új kormány, nem engedheti el a hiányt, figyelmeztet a közgazdász: „Nincs az az értelmes és jó cél, amiért érdemes volna ezt a lépést megkockáztatni!”


A cikk teljes terjedelmében a Figyelő szeptember 2-án megjelenő 36. számában olvasható.