Alaposan felkavarta a honi tankönyvpiacot az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. nyári bejelentése, hogy magánosítja a Nemzeti Tankönyvkiadó (NT) Részvénytársaságot. Az ÁPV Rt. 100 százalékos tulajdonában lévő cég sorsa alapvetően befolyásolhatja a többi kiadó sorsát is, hiszen az NT Rt. 35 százalékos részesedésével a legnagyobb piaci szereplő.
Nem véletlen hát, hogy a cég esetleges értékesítése gyakorlatilag folyamatos politikai vita tárgya. Jellemző a politikai érintettségre, hogy nemrégiben Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke e szavakkal érzékeltette pártja és a szocialisták privatizációs elképzelése és gazdaságfilozófiája közti különbséget: „az államnak nem dolga, hogy csirkét termeljen, vagy tankönyvet adjon ki…”
Előkerülhetnek a kárpótlási jegyek
Az ellenzéki bírálatok ellenére az ÁPV Rt. még a kormányválság előtt kiírta a pályázatot, melynek határidejéül október 25. lett kitűzve. A pályázat kiírása szerint a bírálati szempontok közé nem pusztán a vagyonkezelő feltételei kerültek be, hanem ezek mellett az oktatási tárca alapvető kívánalmait is figyelembe veszik: így például a nemzeti tankönyvkiadás megtartása feltétel lett. További követelmény az is, hogy a leendő vevő megfelelő referenciákkal rendelkezzen a tankönyvkiadásban.
Tegyük hozzá, ez utóbbi feltétel annyiban bonyolítja a helyzetet, hogy a nyertes pályázó valószínűleg olyan jelentős részesedéshez jut, hogy az ügylethez a versenyhivatal jóváhagyására is szükség lesz. Könnyíti ugyanakkor a pályázók helyzetét, hogy a nyertes 37,8 millió forintot kárpótlási jegyben is megfizethet. Ez 174,2 százalékos névértéket figyelembe véve legfeljebb 21,7 millió forint címletértékű jegy bevonását jelentheti.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="10" width="10" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
|
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="3" width="10" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="10" width="178" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Kis kiadók félelme
“Tartunk a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjától, mert egy tőkeinjekciót követően olyan tartalmi és technikai fejlesztésekre kerülhet sor, ami megpecsételheti a kis kiadók sorsát – fogalmazta meg a „kicsik” félelmeit Nagy Zsuzsa, a debreceni Pedellus-Novitas Kiadó részéről. Vélekedését „szembesítettük” Pálfi József, az NT Rt. vezérigazgatója véleményével. Pálfi szerint szó sincs arról, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó tőkeinjekcióra szorulna, annál is kevésbé, mert az ÁPV Rt. évről évre nagyobb mértékű osztalékot tud elvonni a cégtől, miközben azért fejlesztésekre is telik.
Ezt támasztja alá egyébként az a körülmény is, hogy az ÁPV Rt. ezúttal nem tőkeemeléses privatizációt írt ki. Tegyük hozzá, a tankönyvkiadási beruházások megtérülési ideje viszonylag jól tervezhető, a tanévek diktálta kényszerciklusok miatt.
A „kicsik” említett félelmei azért nem teljesen alaptalanok. Bár ez nem a privatizációval függ össze. A mai magyar tankönyvpiacon ugyanis nyolcvannál több cég van jelen, közülük azonban csupán négy meghatározó, s összesen 12 cég mondhatja el magáról, hogy valódi „sok könyves” vállalkozás. A piaci szereplők döntő része gyakorlatilag „egykönyves” cégecske, ezek az úgynevezett rés-stratégia alkalmazásával próbálnak talpon maradni.
Iskolalátogatók
A nagyobb cégek persze nemcsak interneten hirdetik magukat, s nem elégszenek meg az ingyenes tankönyvcsomagok kiküldésével. Jellemzően iskolalátogató munkatársakkal próbálnak minél nagyobb keresletet támasztani tankönyveik iránt, akárcsak a gyógyszercégek az orvoslátogatókkal. A piacvezető Nemzeti Tankönyvkiadó megyénként egy és Budapesten további három iskolalátogatót alkalmaz.
De nem csak az eltérő marketingköltségek szólnak a hazai tankönyvpiac küszöbön álló koncentrációja mellett. A nyugat-európai tendenciák alapján is arra számítanak a szakemberek, hogy előbb-utóbb nálunk is 4-6 nagyobb szereplő által uralt oligopol piac alakul ki.
A cégek koncentrációját siettetheti a piac elmúlt évtizedben tapasztalt folyamatos bővülésének tavalyi megtorpanása is. Hosszú idő után ugyanis éppen a tavalyi volt az első esztendő, amikor az infláció növekedésénél kisebb mértékben bővült a tankönyvpiac.
Pálfi József szerint ez a fordulópont három tényező együttes hatásával magyarázható. Egyrészt a rendszerváltást követő „felszabadultság”, a tankönyvek korábban tiltott pluralitásának több éves folyamatos erősödése mára kifulladt. Másrészt az Oktatási Minisztérium elsősorban a tartós könyveket finanszírozza, s ez önmagában is lassítja a piac bővülését. Végül fontos körülmény, hogy az önkormányzatok által rászorultság alapján ingyenes tankönyvcsomaghoz juttatott, körülbelül évi félmilliós diáktömegtől az iskolák év végén visszakérik a könyveket, s „újrahasznosítják” a következő évfolyamon.