Voltam Konyakban. Plzenben. Traubiszódában. Bambiban. Térdig jártunk Armagnacban, Calvadosban, Csukamájolajban. Síkosítóban utaztunk.
Bátaapáti Tramini 2003, Eurobor
Rögtön kiderült, hogy Tramin megáll önmagában, olyan elképesztően szép és európai, nem a Tramini a legérdekesebb benne. Hanem a Dolomitok hektikusan tépett sziluettje, a középkori falak, a gótikus lakóház, hogy minden ház ápolt. Hogy egy úgynevezett kicsi faluban ilyen városias, par excellence (nem a szó politikailag fénytört értelmében) polgári élet folydogál évszázadok óta. A lapályon szőlő és almafák, mint kiderült, Dél-Tirol Bolzano körül alma-ország, térdig jártunk almában.
A világvégi Bátaapáti szerényebb, bár nem kevésbé szép táj, zsákvölgy, magunkfajta mizantrópoknak való, hajdan virágzó sváb parasztpolgári komplettség, ma a csendes, balkanizálódó hanyatlás ismerős állapotában.
Csöppet sem kell szégyenkezniük a magyar Traminiknek a tramini Traminik mellett, állják a versenyt. A Tramini az a bor, amit még a reality show-k szereplői is megismernének, ha innának minőségi bort: rózsavíz-illata könnyen beazonosíthatóvá teszi. Több szép Traminiről is hírt adtunk már szerény rovatunkban az elmúlt években: a gyöngyöstarjáni Németh Attiláéról, a zalai Bussay dokiéról, a bólyi Róth Ágiéról például. E logikai sorba kívánkozik a Bátaapátiban szűrt Tramini is, mint tiszta színű-illatú-zamatú, traminis Tramini: világos szalmasárga színében zöld reflexek, illata fajtajelleges Tramini-illat, rózsa, rózsa, rózsa, mely egyenes ívű zamatként folytatódik a szájban. Könnyed, kellemes kölni, gasztronómiailag őt szokták a legalkalmasabb társként emlegetni, ha az illatos és enigmatikus ázsiai ételek kerülnek szóba. Joggal, működik, persze az ázsiai konyha (ami olyan, mintha azt mondanád a garconnak: fiam, kérek egy európai sültet), ezerféle bort igényel, de ez egy másik dolgozat tárgya. Ez a fajtajelleges Tramini tényleg jól szolgál ki bizonyos fajta ázsiai ételeket, és jó beszélgetőbor, jó aperitif, elcsúszik a foie gras, a füstölt lazac és a rokfort mellett.