A globális piacon a vállalatfelvásárlási és fúziós ügyletek (M&A) értéke 2001-ben 229 milliárd dollárt tett ki. Ez mintegy kétharmados visszaesést jelent az előző évhez képest, és 1997 óta a legalacsonyabb érték. Erről Les Némethy, az Euro-Phoenix Financial Advisors Ltd. ügyvezető igazgatója beszélt azon a szerdai konferencián, amelyet cége és a Budapest Business Journal szervezett a közép-európai fúziós és vállalatfelvásárlási lehetőségekről.
A UBS az első a globális piacon
A globális M&A-piacon, tehát ami a fúziók és felvásárlások lebonyolítását illeti az egész világon, a UBS ugrott az élre. A svájci befektetési cégnek ugyanis olyan ügyfelek jutottak ezen a héten, mint a brit Vodafone, vagy Carlton Communications, amelyek együttesen 14 és fél milliárd dolláros tranzakciós értéket jelentettek közvetítőjük számára. A UBS a J.P. Morgant taszította le a ranglista éléről. Szakértők szerint a UBS előretörését (korábban csak az ötödik helyen állt) az magyarázza, hogy idén “csak” 205 munkahelyet számolt fel, míg riválisai több ezer állást szüntettek meg, s ezzel komoly versenyhátrányba kerültek.
(A további részleteket itt olvashatja >>)
Visszaesett az egész régió
Az M&A-piac globális visszaesése a kelet-közép-európai térség fejlettebb államaiban is éreztette a hatását. Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon összességében 50 százalékkal csökkent a megkötött ügyletek értéke, és a tranzakciók száma is ötödével viszaesett.
Némethy szerint Európa 2003-ban valamivel jobb kilátások elé néz, mint az USA, ám a gyors fellendülésre az öreg kontinensen sem lát esélyt a pénzügyi tanácsadó. Az EU-csatlakozás viszont előrelépést jelenthet ezen a területen is, a vállalatok integrációja ugyanis természetes folyamatnak nevezhető az egységes belső piacon.
Ami a magyar fúziós és vállalatfelvásárlásokat illeti, ezen a területen a németek a legaktívabbak: az összes ügylet 17 százalékát bonyolítják le. Őket az amerikaiak követik, 12 százalékos részesedéssel.
Ugyanakkor a régió kevésbé fejlett országaiban, így például Bulgáriában komoly fellendülésre számít az Euro-Phoenix. A pénzügyi tanácsadó cég, amely különösen korábban volt aktív a magyar piacon, jelenleg bevételeinek 70 százalékát a balkáni országban realizálja, most is egy 300-400 millió dolláros projekt előkészítésén dolgozik.
Csak óriások és törpék
Egyetértett Némethy elemzésével Seres Béla is, aki a Deloitte & Touche tanácsadócég partnereként elemezte a magyar helyezetet. A hazai M&A-szektor visszaesése több tényezővel is összefügg Seres szerint. Egyrészt a privatizáció gyakorlatilag befejeződött Magyarországon, másfelől a piacokat multik uralják.
A mamutvállalatok mellől hiányoznak azonban a közepes méretű, független irányítású társaságok: a meglévő, irtózatosan sok kis- és mikrovállalkozás pedig nem nyújt olyan befektetési lehetőséget, amivel a nemzetközi óriások kalkulálni tudnának. Kilyukadt az internetlufi is – mondta Seres -, így nincs húzóerő a piacon.
Bajnai Gordon, a Wallis vezérigazgatója is csalakozott a konferencián előtte szólókhoz. Szerinte a kevéssé likvid tőkepiac, a budapesti tőzsde gyengesége is nehezíti a vállalatfelvásárlásokat. Elsősorban azért, mert a befektető nem talál gyors kivezető utat, minthogy az által megvásárolt és felfuttatott cégeket befektetők hiánya miatt nem érdemes bevezetni a magyar tőzsdére.
Bajnai: a számok mást sugallnak
A tőke alacsony fokú felhalmozottságára, a multikra és kisvállalkozásokra kettészakadó magyar vállalati mezőnyre Bajnai is felhívta a figyelmet, de természetesen ő is utalt a globális problémákra. Szerinte a statisztikusok még mindig túl optimisták – a jelenlegi negatív számadatok inkább arra intenek, hogy a válság igazán csak jövőre érezteti majd hatását.
Bajnai emlékeztetett arra is, hogy a magyar márkákat felvásárló külföldiek nem mindig jártak sikerrel. Az Elender (amelyben a Wallis maga is érdekelt), a Fundy és a Pharmavit példája is azt mutatja: a hazai menedzserek által felfuttatott cégeket nem mindig tudják sikeresen vezetni a nyugati üzletemberek. Éppen ezért egyre gyakrabban a régi tulajdonosok vásárolják vissza a korábban értékesített részesedésüket. (Ezt igazolta a közönség soraiban ülő Futó Gábor hozzászólása is, aki a Futureal Holding Rt. igazgatósági tagjaként, a Fundy élelmiszeripari céget is visszavásárló Futó család egyik reprezentánsaként vett részt a tanácskozáson.)
Bajnai Gordon ugyanakkor hangsúlyozta: a magyar és a nyugati vállalatvezetés kombinációjára van szükség a sikerhez. Önmagában a lokális ismeretség, tapasztalat, know-how nem elég az eredményes működéshez.
A PwC szerint lanyhul a visszaesés
A PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég legújabb felmérése szerint – amelyet Margaret Dezse ismertetett – idén az első fél évben is visszaesett ugyan az M&A-ügyletek száma Magyarországon, de a csökkenés legalább megállt, immár csak 8 százalékos, nem 13 százalékos, mint 2001 egészében. Az ügyletek átlagos értéke azonban komolyan zuhant: 16 millióról 9 millió dollárra.A legaktívabbb szereplők pedig változatlanok: a németek, amerikaiak és az osztrákok hajtották végre a tranzakciók 47 százalékát.
Bár a magyar M&A-piac nem igazán produkál látványos eredményeket, sokkal aktívabbak a hazai cégek a szomszédos országokban. A külföldre irányuló tőkebefektetések támogatására alakult Corvinus Rt. vezérigazgatója, Várady Zoltán például azt emelte ki, hogy a legnagyobb tranzakciókat a Mol hajtotta végre. Egyrészt a szlovák Slovnaftba 260 millió dollárt fektetett, a Mol Romaniába pedig 80 milliót. A Matáv (anyacége, a Deutsche Telekom révén) 260 milliót invesztált a macedón MakTel megszerzésébe, míg az OTP szlovákiai terjeszkedése, a korábbi IRB, jelenleg OTP Banka felvásárlása 38 millió dollárba került.
Magyarország aktív invesztor
A Slovnaft- és az IRB-ügyletek nélkül számítva, a 2000. évi statisztikák szerint Oroszország után Magyarország volt a legaktívabb a tőkekivitelben (Kelet-Közép-Európában). Míg az Orosz Föderáció cégei 11,6 milliárd dollárt költöttek erre, a magyar vállalatok kétmilliárdos értékben invesztáltak külföldön, felülmúlva a lengyelek 1,4 milliárdját és a csehek 0,8 milliárdját. A magyar tőkekivitel iránya jól látható: Szlovákia vezeti a “befogadó” országok listáját 350 millió dollárral, majd a MakTel miatt Macedónia következik 260 millióval, Románia pedig a harmadik, 200 millióval – mondta Várady.
Sok hozzászóló kiemelte, hogy a magyar cégek terjeszkedését történelmi és poltikai problémák jelentősen megnehezíthetik. Illusztris példa erre, hogy a legnagyobb román kereskedelmi bank, BCR privatizációjánál az OTP konzorciális ajánlatáról meg sem kezdték a tárgyalásokat a román hatóságok. A Mol Lengyelországban és Csehországban is sikertelenül próbálkozott olajipari cégek megvásárlásával. Összességében a szakértők úgy vélték: a magyar cégeknek akkor van esélyük az akvizícióra, ha egyedüli jelöltként jönnek számításba, s természetesen még akkor sem garantált a siker, mint azt a román eset bizonyítja.