Öt év alatt megháromszorozódott a New York-i International Fine Art Fair-en bemutatott műtárgyak értéke, így az idén kiállított festmények, szobrok és rajzok összértéke mintegy félmilliárd dollárt tett ki. Van tehát okuk az irigységre a hazai műkereskedőknek, és nem csupán a volumen miatt: az amerikai metropoliszban május 10. és 15. között tartott vásár választéka a reneszánsz alkotók műveitől az 1960-as évekig terjedt.
Megháromszorozódott a kínálat értéke
Nemcsak az összérték döntött rekordot, hanem az egymillió dollárnál többre becsült tárgyak száma is folyamatosan növekszik. Ez azt mutatja, hogy a szeptember 11-ei tragédia okozta sokk múlófélben van, a New York-i műkereskedelem visszazökkent a normális kerékvágásba.
A 61 kiállító galéria közül tizenhárom most debütált a vásáron, de ezek is patinás nevek: a Bernheimer-Colnaghi ház Londonból, illetve Münchenből; a Galerie dArt Saint-Honoré Párizsból, a reneszánsszal foglalkozó Moretti pedig Firenzéből érkezett a tengerentúlra. Szintén újonnan mutatkozott be a londoni székhelyű Robert Bowman Ltd., éspedig Rodin-szobrokkal.
Van Dyck, Courbet és Degas művei vártak vevőre
A vásárban kínált tárgyak közül kiemelésre méltó egy Van Dyck-portré, amely Szent Fülöpöt ábrázolja. A befejezetlen mű – amelyet 1615 körülire datálnak – értékét 1,2 millió dollárra becsüli a kiállító, a Bob Haboldt & Co. galéria.
Ennél is többet kérnek az impresszionistákért, illetve előfutáraikért: Gustave Courbet A falu szegénysége című alkotását például 7,5 millió dollárért vesztegeti a Galerie Schmit, és ugyanennyire tartja a kereskedő a vadászatra indulókat megörökítő Degas-festményt is.
Modigliani, a különös hangulatú olasz festő, aki elképesztő szegénységben élt Párizsban, soha nem tapasztalhatta meg a művei iránti rendkívüli keresletet. Halála óta viszont egyre magasabb árakat kérnek festményeiért, most például a La Fantesca című képe 4,3 millió dollárért várta új tulajdonosát. (Természetesen a megvalósult adásvételekről a galériák nem szívesen nyilatkoznak, az árcédulát azonban bárki megtekintheti)
Kevésbé ismert posztimpresszionisták képei szintén szerepelnek a kiállításon: az 50-60 ezer dollár értékű alkotásokat egyenként felsorolni sem lehetne, már-már tucatárunak számítanak New Yorkban.
A rajzok, vízfestmények és grafikák közül Tiepolo és Turner időben igencsak távoli művei kiemelhetők, az utóbbinak egy vihart ábrázoló akvarelljéért például 200 ezer dollárt kérnek.
Kis ország, kis ünnepek
Mindeközben Magyarországon nagyságrendekkel kisebb áron adják-veszik a festményeket, a pár tízmillió forintos licitek már ünnepszámba mennek. A Nagyházi Galéria a napokban tartotta árverését, amelyen két tétel ért el kimagasló leütési árat. Az egyik Aba-Novák Vilmos Fürdetés című, védett, 1924-ben készült műve volt. Ez a festmény 17 millió forintról indult az aukción, és végül 28 millióért kelt el.
Ugyancsak említésre méltó Rippl-Rónai József “Piacsek bácsi és a család (szőlőben)” című festményének licitje: a kezdőára 16, a leütési ára pedig 26 millió forint volt az 1908-ban készült műtárgynak. Mindez azért is fontos, mert a Rippl-Rónai-árak csak most kezdik visszanyerni a több évvel ezelőtti szintjüket.
Az időközben bekövetkezett árzuhanás csak részben függött össze a befektetési szándék gyengülésével, a visszaesés egy hamisítási botránnyal is összefüggésbe hozható. A csalónak állítólag még a festő Szász Endre is áldozatául esett, nem csoda, hogy sokan elbizonytalanodtak Rippl-Rónaijuk eredetisége felől.