Ezért e borvidék presztízse sem túl magas, amint azt a Németh Pince borásza, Németh Attila is hangsúlyozza. Több pénztőke kellene ehhez a szőlőtőkék mellé, és több szőlőtőke, azaz nagyobb hektáronkénti tőkeszám is, valamint az, hogy a minőség fundamentumát jelentő hozamkorlátozás paradigmája uralkodóvá váljék a borvidéken, mert erről még nem beszélhetünk.
A Németh Pince 6 hektáros, igényes kézműves-műhely Gyöngyöstarjánban, nagyon tudatosan törekszik a szép mátrai illatok koszorúzta csúcsborok felé. Nem a divat, a reduktív, könnyed mainstream bájos gyümölcslé-ízirányába mennek, hanem a komolyabb, ászokhordóban erjesztett-érlelt, klasszikus “boros borok” felé, felcsillantva a borvidék jövőjét és lehetőségeit.
Az intenzív fajtajelleges illatú Tramini szeret ezen a kései tavasz jellemezte tájon. A Németh Pince 1999-es Rétföldi Traminije hallatlan szép illattal köszön, szinte tokajis jelleget idézve. Világos aranysárga szép színe is mélyebb a szokottnál. A bor maradék cukra 2 gramm/liter alatt van, azaz illatos, ám nagyon száraz, ugyanakkor tüzes, 13 százalékos alkoholú, telt (28 gramm/liter cukormentes extraktú), szépen iskolázott, nem túloxidált típus – az ilyet szoktuk az értők borának nevezni e hasábokon.