Pontosan tíz évvel ezelőtt a finn Nokiát még fogyasztói elektronikai cikkeket gyártó hatodrangú vállalatként tartották számon, és talán még ma is így emlegetnék, ha akkor nem a megfelelő embert ültetik a megfelelő helyre. Jorma Ollila 1992. január 16-án érkezett, kinevezését pedig azért kapta, hogy valamiféleképpen változtasson a televíziókat és hangfalakat gyártó cég piaci helyzetén. Akkoriban a Nokia fogyasztói elektronikai részlege veszteséget termelt, és többi divíziója sem ment jobban.
A Nokia a mobilpiacon a Manchester United: mindig mindent megnyer!
(Simon Rockman, What Mobile Magazine)
A nagy tervek nagyra törő elképzelésre voltak alapozva, mégpedig arra, hogy a kilencvenes évek elején még csak a “kiválasztottak” által használatos mobilkommunikáció rövid időn belül elterjed a világon. Az elmúlt tíz évben a társaság az egykor még csak hazai piacra termelő gyártóból a világ mobilpiacának 30 százalékát uraló óriássá nőtt.
A jelen gondjait sem az okozza, hogy megrendült volna a Nokiának a jövő technológiáiba vetett páratlan hite. Azzal továbbra sincs baj, hiszen a harmadik generációs mobilkommunikáció dollármilliárdos tenderekkel indult hódító útjára.
Csakhogy közbeszólt a globális recesszió. A megrendelők sorra mondták le a szállításokat, és inkább költségeik, adósságaik csökkentésére összpontosítottak. A fogyasztók egyre kevesebbet szántak új mobileszközökre, de közben a szolgáltatások – többek között az internetelérés – minőségének javulását várták.
A cég decemberben azt ígérte, hogy az utolsó három hónapban a harmadik negyedévi 7,1 milliárd euróhoz képest 20 százalékos növekedést produkál. Ez azonban még mindig csak 8,52 milliárd, jócskán elmarad az egy évvel korábbi 9,28 milliárd eurós forgalomtól. Január 24-éig lehet tippelni, akkor a társaság nyilvánosságra hozza végleges adatait a múlt év utolsó negyedének eredményeiről.