Dunavölgyi MáriaA tőzsde előtt az Államadósság-kezelő Központban dolgozott, és több mint három évig New Yorkban kamatoztatta szakértelmét. A BÉT-re 1998. augusztusában került, majd Pacsi Zoltán távozása után januártól mint megbízott ügyvezető irányította a tőzsdét. 1999. májusában a közgyűlés hivatalosan megrősítette ebben a pozíciójában. A közelmúltban számos állásajánlatot kapott, ám a legvalószínűbbnek az látszik, hogy a Deloitte&Touche tanácsadó cégnél folytatja tovább karrierjét, ahol Simor András az elnök (aki egyben a BÉT elnöke is).
Meglepetésként érte a piacot Dunavölgyi Mária mai bejelentése, miszerint júniusi hatállyal lemond tisztségéről. A pesti tőzsde vezetője 1999. májusától töltötte be az ügyvezetői pozíciót, utódja a jelenlegi általános ügyvezető igazgató-helyettes lesz.
A hivatalos indoklás szerint azért távozik a tőzsde éléről, mert feladatát sikeresen elvégezte. A BÉT átszervezési és költségcsökkentési programja befejeződött, az informatikai fejlesztések lezárultak, maga a tőzsde pedig felkészült a részvénytársasággá alakulásra. “A BÉT hatósági jellegű intézményből üzleti társasággá vált” – mondta Dunavölgyi a mai sajtótájékoztatón.
Haldokló tőzsde
Az ügyvezető már fél éve gondolkodik távozásán. Döntését most az erősítette meg, hogy belefáradt a lobbizásba. Ámbár ezt ő maga tagadja: lemondása, úgymond, nincs összefüggésben a jelenlegi kedvezőtlen tőkepiaci helyzettel és a forgalom visszaesésével.
Egyesek azonban mégiscsak ezt sejtik a háttérben. Hiszen 1999-óta, mióta Dunavölgyi tölti be az ügyvezetői pozíciót, drámai változások történtek a BÉT életében.
1999 második felében még közel sem voltak ennyire elkeserítők a napi forgalmi adatok a pesti börzén, így Dunavölgyi is más feladatokkal volt elfoglalva. Első intézkedése az volt, hogy a kereskedési időt három és fél órával megtoldotta – alkalmazkodva a nyugati tőzsdékhez. Az igazi feladat azonban az volt, hogy minden adminisztratív akadályt elhárítson a BÉT elől, s így az, hasonlóan európai társaihoz, részvénytársasággá váljon.
Ennek érdekében határozott úgy a tőzsde közgyűlése, hogy az 1990. június 21-ei alapítás óta 211,6 millió forintról 4 milliárdra gyarapodó cégvagyont felosztják a tagok között (63 brókercég és az MNB). Apró dolog, ám érdekes, hogy a tőzsde etikai kódexét is csak ekkor, tehát az alapítás után kilenc és fél évvel fogadták el.
Hasonlóan pozitívan kezdődött a 2000. év is: az első hónapokban szárnyalt az index, csúcsértékét március 10-én érte el, 10 471,91 ponttal. Ezt azonban erőteljes hanyatlás követte, a pesti börze egyre érdektelenebbé vált a külföldi befektetők számára (a forgalom 75 százalékát ők adják), a kereskedés visszaesett, az index pedig szép lassan, de biztosan csúszott lefelé.
Decemberben már 6684 ponton állt a mutató. Az év utolsó napjaiban ugyan feltornázta 7849 pontra, ám a BÉT történetének egyik legrosszabb esztendejét zárta: 11 százalékos éves csökkenéssel az egyik legrosszabbul szereplő börze lett a világban. A forgalom pedig az előző évinek a felét sem érte el.
Hiába dübörög a magyar gazdaság, ennek még nyoma sem látszik meg a tőzsdeindex alakulásában. A gazdasági növekedésben főleg olyan cégek vesznek részt, amelyek nincsenek jelen a tőzsdén, mint például az autóipar és a számítástechnikai szektor. Ráadásul új cég bevezetése sem történt már jó ideje, így érthető, ha az unalmas kereskedés nem hozza lázba a befektetőket.
Egy másik igen fontos szempont: a sokak által kedvezőtlennek ítélt kormányzati beavatkozások, amelyek igen negatív hatással voltak a hazai értékpapírpiacra. A gázárképlet ügye, a gyógyszerárak befagyasztása és a január elsejétől élő 20 százalékos árfolyamnyereség-adó mind-mind azt az érzetet keltették a befektetni vágyókban, hogy a kormány nem szereti azokat, akik a tőzsdén kívánják kamatoztatni megtakarításaikat. “A kormány döntései meghozatalakor kevésbé veszi figyelembe a tőzsde szempontjait, mint azt a tőkepiac szereplői joggal elvárnák” -fogalmazott ekkoriban diplomatikusan Dunavölgyi.
Indul a lobbi
Nemrégiben így elindult a küzdelem, annak érdekében, hogy a kormány felismerje, az ország, nem pedig csak néhány spekuláns elemi érdeke a tőkepiacok megerősítése. Dunavölgyi apróbb sikereket fel is tudott mutatni, az év elején ugyanis napvilágot láttak a Gazdasági Minisztérium tőzsdefejlesztési programjának első, egyelőre halovány elemei.
A forgalom ugyan tovább zuhant – 2001 első negyedében 65 százalékkal volt kisebb a kereskedés volumene, mint egy évvel korábban -, valami mégis megpezsdült a Vörösmarty téren. A kormány felgyorsította az új értékpapírtörvény előkészületeit, és szóba került a tőkejövedelmeket terhelő adó eltörlése, valamint a vállalatok tőzsdére kerülésének adókedvezményekkel való támogatása is.
Újabb pofon
A folyamatosan eső tőzsdei forgalom (áprilisban 37,1 százalék mínusz márciushoz képest) magát a BÉT-et is igen hátrányosan érinti, a bevételek drasztikusan visszaestek. A múlt heti közgyűlésen így kénytelenek voltak egy több mint 100 millió forintos költségcsökkentő tervet elfogadni. Hiába volt a tavalyi nyereség nagyobb a vártnál, a korábbi 120 alkalmazottból már csak 80-an dolgoznak a BÉT-en.
Az az ötlet is megvalósíthatatlannak látszik, hogy a régió öt tőzsdéjének fuzionálásával nemzetközileg jelentős piac jöjjön létre. A fúzió költségeit ugyanis senki nem vállalja, mivel az érintett öt piac együtt sem lenne elég nagy ahhoz, hogy érdemes legyen vállalni az áldozatokat.
A pesti börze jövője így egyre bizonytalanabbá válik. Azt pedig minden kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy Dunavölgyi mostani lemondása semmiképpen sem lesz jó hatással a szép lassan haldokló hazai tőkepiacra.