Esélyük sincs a túlélésre a hagyományos médiumoknak, mert függenek az őket támogató technikáktól. A technológia fejlődésével pedig mindig jön valami jobb megoldás, amikor a hardver teljesítménye már korlátozza a felhasználót.
A jóslat talán túl merésznek hat a konzervatívabb gondolkodásúak körében. Pedig vitathatatlan, hogy az egyes médiaforrások használatára alkalmas berendezések villámgyors fejlődése valamilyen módon hat a médiumokra is.
Mindent lehet?
Az internet egyszerre tárja a fogyasztó elé a hagyományos eszközök által nyújtott lehetőségeket. Ugyanazon a felületen olvashatunk híreket, hallgathatunk rádiót, és nézhetünk élő televíziós közvetítést; de persze ha éppen internetezni támad kedvünk, az sem baj.
A technológia nyújtotta lehetőségek sora azonban jóval hosszabb: a hiperlinkekkel összekapcsolt dokumentumok, a kereshető adatbázisok a személyre szabhatóság új dimenzióit nyitják meg. Az internet alapú új médiában egyetlen hardver segítségével, egységes adatként kódolva fogadhatunk majd szövegeket, képeket, hangokat vagy éppen videóbejátszásokat.
Persze ez nem megy egyik napról a másikra. A szakértők 5-10 éves távlattal számolnak. A vízió beteljesedéséhez ugyanis meg kell oldani egy sor technológiai problémát is, hogy széles tömegek számára is hozzáférhetők legyenek az említett lehetőségek.
A lényeg ugyanis az elterjedtség, hiszen szűk körben már ma is elérhetők a szükséges szuperszámítógépek. Nem mindenkinek van azonban 19 collos, 1600×1200-as felbontásra alkalmas képernyője, ami ráadásul 100 Hertz közeli frekvencián működik; vagy éppen 100 kbps-os internet-hozzáférése, ami már tényleg kezelhetővé teszi a videók letöltését is.
A sávszélesség problémája sem tűnik azonban áthidalhatatlannak: az internet eddigi történetében évente átlagosan több mint ötven százalékkal nőtt a sávszélesség a kezdeti 300 bps-os sebességről a mai több Mbps-osra. A számítógépek teljesítménye ez idő alatt még ennél is nagyságrendekkel gyorsabban javult.
Összenő, ami külön volt
Az integrált média előnyeit nem nehéz meglátni. A szemléletesség kedvéért azonban összegyűjtöttünk néhányat:
• A hagyományos rádiózás nagy hátránya, hogy egy idő után az adott sáv betelik, s új adót csak akkor lehet beindítani, ha egy megszűnik. Az internetnél mindez nem jelentkezik, a hálón elvileg végtelen számú rádió működhet anélkül, hogy egymást zavarnák. A netes rádióadást ráadásul nemcsak egy körzet tudja fogni, hanem az egész világ.
• Miért kezdődjön egy tévéműsor 9 órakor, ha már 8 óra 50 perckor ott ülünk a tévékészülék előtt? A video-on-demand típusú rendszerekben a felhasználó teljesen interaktív módon élvezheti a filmeket: még meg is állíthatja a lejátszást, ha éppen befutott egy sürgős telefonhívása.
• A nyomtatott sajtóban megjelenő újságcikkekhez képest lényegesen bővebb háttért kaphat az olvasó a linkek, és a különféle háttérinformációk segítségével.
Az internet nemcsak a különböző médiumokat egyesíti, hanem a telekommunikációs ipart és a médiumokat is. Olyan kommunikációs csatorna ugyanis, amely olcsóbban és megbízhatóbban látja el a fax és a telefon feladatait is. A net fejlődésével tehát két olyan dolog kapcsolódik össze, melyeknek azelőtt sokáig vajmi kevés közük volt egymáshoz: a médiumok közvetítése és az interaktív bilaterális kommunikáció.
Vonzza a tekintetetA webes felületeken olvasás során a látogatók szemükkel leginkább a szkenneléshez hasonló folyamatot végeznek. Gyorsan átfutják a képernyőt, és keresik a kiemelt részeket (színek, képek, grafikonok, táblázatok, tipográfiai eszközök, számozott listák, felsorolások). Ennek oka egyrészt az, hogy a képernyőt hosszabb ideig nézni fárasztó folyamat, másrészt az olvasási sebesség lényegesen alacsonyabb, mint a papírról olvasásnál. Az utóbbi tényezőkre vezethető vissza az is, hogy a hálón az olvasók a rövidebb, lényegre törő nyelvezetet részesítik előnyben.
Hogyan olvasunk a neten?
Az újságírásban használatos fordított piramis szerkezet lényege az, hogy az újságíró a konklúzióval kezdi mondandóját, majd a cikk szövegében előrehaladva egyre kevésbé lényeges információk következnek. Így a téma iránt kevésbé érdeklődők és az elfoglalt emberek is gyorsan ki tudják elégíteni híréhségüket.
A weben a fordított piramis szerkezet még hangsúlyosabb, mint a nyomtatott újságírásban. A felhasználók túlnyomó része ugyanis nem görgeti le az oldalt az aljáig, hanem a lap tetején található információkat “fogyasztja el”, majd továbblép egy linken, vagy teljesen új oldalt hív be. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy az internet a felhasználóval kialakított interaktív kapcsolatra épít: arra, hogy a látogató szeret tevékenykedni, azaz klikkelni, képet nagyítani, videót nézni.
Az interneten nem léteznek “automatikus fogyasztók” és “több generációs előfizetők”; ugyanakkor lehetőség nyílik olyan olvasók megszerzésére is, akiket hagyományos úton nem lehetne elérni. Az internetes médiumoknak tudatosan kell kezelniük a célközönség kialakításában mutatkozó nagyobb szabadságot.