A hazai “új gazdaság”-ról készített GfK látlelet vegyes, bár túlnyomórészt pozitív érzelmeket kelt az emberben. Jóllehet a magyar társadalom egyre nagyobb tudatossággal használja az információtechnológia kulcsszavait, az internetre egyelőre még kevesen asszociálnak. Erre az összefüggésre világít rá, hogy a megkérdezettek alig valamivel több mint tíz százaléka nevezte meg az internetet és az elektronikus levelezést mint az információs társadalom legfontosabb jellemzőjét. A piackutató adatainak megítélésekor – nemzetközi összehasonlító elemzések hiányában – azonban csupán érzéseinkre, és a múltbeli számokra támaszkodhatunk. Ez utóbbiak pedig adnak némi okot a bizakodásra, hiszen az internethez jelenleg kétszer annyian férnek hozzá, mint három évvel korábban, és ugyanebben az időszakban 900 ezerrel nőtt a mobiltelefonnal rendelkező háztartásban élők száma is. A személyi számítógépet használók száma az elmúlt három évben megtriplázódott.
A közelmúlt korrupciós botrányai a megszokott reakcióidővel a törvényhozást is cselekvésre késztetette. Az előkészítés alatt álló jogszabálytervezet szellemét nézve némi örömre van okunk. Az elképzelések szerint ugyanis a megvesztegetett tisztviselők szigorúbb büntetést kapnának, mint egy gyilkos. Ráadásul egy újabb korrupcióellenes testület felállításáról is szó esik, és az is mind valószínűbb, hogy a vesztegetés elleni programok oktatását már a nemzeti alaptantervbe is beépítik. Az sem meglepő, hogy a közbeszerzési törvény módosítása is terítékre került. Az európai jogharmonizációs program keretében a kiszabható bírság alsó határát jelentősen megemelnék.
A parlamenti statisztikákat böngészve az az érzés erősödik az emberben, hogy a legnagyobb kormány- és ellenzéki párt csupán a politikai felhanggal kevésbé bíró kérdésekben jut egyetértésre. Így maradhatnak a látványos ellentétek a két pólus között. Az Orbán-kormány hivatalba lépése óta a parlamenti összesítés szerint a képviselők módosítottak vagy elfogadtak 25 egyszerű kétharmados és három minősített többséget igénylő törvényt, s emellett az előbbiből csak nyolcat, az utóbbiból pedig kettőt utasítottak el. Az országgyűlési statisztikában tükröződő kép látszólag kedvező, ám tény, hogy konszenzus éppen a politikailag legjelentősebb ügyekben hiányzik.