Anyja kertjében kezdett atomreaktort építeni a radioaktív cserkész

A michigani Commerce kerülete meglehetősen csendes környék, a kisvárosokból, falvakból és egyéb településekből álló terület mintegy 40 ezer ember otthona. Nagyjából 30 évvel ezelőtt azonban az egyik helyi ház hátsó kertjében valami egészen megdöbbentő esemény zajlott le, amelynek híre az egész világot bejárta.

1995. június 26-án az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (EPA) Patty Hahn helyi lakos ingatlanját olyan területté nyilvánította, amelyet meg kell tisztítani a veszélyes anyagoktól. A hatóságok lebontották a kertben álló fészert, összeszedték annak tartalmát, majd acélhordókba helyezték, mielőtt radioaktív hulladékként eltemették volna Utah államban.

Az ok: a nő fia, az akkor mindössze 19 éves David Hahn titokban évek óta atomkísérleteket végzett a sufniban.

Nagyjából egy évvel korábban, 1994 augusztusában a rendőrség sugárzó anyagokat tartalmazó szerszámosládát talált a tinédzser autójában, a komolyabb nyomozás ezt követően kezdődött el.

Az utóbb radioaktív cserkészként elhíresült tinédzser története néhol egészen ámulatba ejtő, máskor sokkoló, de az összképet nézve mégiscsak szomorú esetről: egy rendkívül érdeklődő, okos és elhivatott, ám tragikus sorsú tehetség életéről szól.

Imádta a tudományt

Az 1976-ban született David Hahn gyermekkora nem volt könnyű. Anyja mentális zavarokkal küzdött, és még egészen kicsi volt, amikor szülei szétmentek – írja az Interesting Engineering. A válást követően mérnök végzettségű apja kapta meg a felügyeleti jogot.

Hahn gyermekkorától kezdődően rajongott a kémiáért, visszaemlékezései szerint sokszor éjszakába nyúlóan olvasott, nem egyszer könyveire borulva aludt el. Korai tinédzser éveiben már gyakran végzett kísérleteket például tűzijátékokkal és modellrakétákkal, tesztjei nem egy esetben kifejezetten veszélyesek voltak.

Miután kis híján felrobbantotta a hálószobájában berendezett laboratóriumát, apja és annak új felesége az alagsorba száműzték. Hogy mennyire kockázatos volt a tevékenysége, azt jól bizonyítja, hogy 14 évesen nitroglicerint állított elő. Kutatásait részben iskola utáni munkával, részben kisebb lopásokkal tudta finanszírozni, a különböző tesztek inspirációját pedig egy 1961-es, gyermekeknek szánt kémiakönyv jelentette – amelyet egyébként a benne leírt veszélyes kísérletek miatt rengeteg kritika ért.

Apja unszolására – aki abban bízott, hogy majd fegyelmet tanul, és elterelődik a figyelme tudományos törekvéseiről – idővel csatlakozott a cserkészekhez. Tehetsége az ifjúsági mozgalomban is megmutatkozott, az atomenergia terén mutatott érdeklődése miatt elismerésben részesült, és a lehető legmagasabb rangot érte el.

Eközben kíváncsisága egyre inkább az atomenergia felé terelődött, kisebb mennyiségű tóriumot, amerícium-241-et, rádium-226-ot, uránt és más sugárzó anyagokat gyűjtött különböző forrásokból, például otthoni füstjelzőkből.

Célja ekkor már az volt, hogy az izotópokat felhasználva atomreaktort építsen anyja fészerében.

Noha Hahn nem jutott hozzá olyan útmutatásokhoz, amelyek segítették volna a berendezés elkészítéséhez, a neutronforrást sikerült létrehoznia, potenciálisan mintegy 40 ezer ember életét sodorva veszélybe.

Az FBI is nyomozott

Amikor 1994-ben, egy augusztusi napon a rendőrök átvizsgálták kocsiját, a 17 éves fiú szerszámosládájában többek között amerícium-241 volt. Az izotóp adta a neutronforrás egyik fő anyagát.

Hahn egy úgynevezett tenyésztőreaktort próbált létrehozni: egy ilyen eszköz több nukleáris üzemanyagot állít elő, mint amennyit elhasznál. A rendszer számára szükséges izotópokat a legkülönbözőbb forrásokból, például régi órák festékéből, gázlámpákból és uránszurokércből nyerte ki, utóbbit egy külföldi cégtől szerezte be, magát egy nukleáris kutatólaboratórium tulajdonosának adva ki.

Sosem tudta beindítani a maghasadást – feltételezhetően a radioaktív anyagok sokfélesége és kis mennyisége miatt –, a fészer környékén viszont a sugárzás így is kiugróan magas lett. A fiú ezt észlelve aztán elkezdte leszerelni a laboratóriumát, és csak a véletlennek volt köszönhető, hogy lebukott a rendőrség előtt. A hatóságok egy másik ügy miatt állították meg, a tinédzser ekkor maga hívta fel a figyelmet, hogy sugárzó anyag van nála.

A felfedezést követően a Szövetségi Vészhelyzeti Sugárzási Csoport, a Nukleáris Szabályozó Bizottság és az FBI nyomozásba kezdett. A hatóságok 1995-ben házkutatási engedéllyel érkeztek ki a helyszínre, a területet pedig megtisztították.

Ekkorra a hatóságok tudta nélkül Hahn anyja a radioaktív anyag nagy részétől már megszabadult, azt szemetesbe dobta.

A nő attól tartott, hogy a szennyezettség mértéke miatt elveszítheti otthonát.

A szomszédoknak nagy szerencséjük volt, hogy a sufniból nem szivárgott ki szennyeződés. A tinédzser a potenciális kitettség dacára visszautasította az orvosi vizsgálatokat, a feltételezések szerint ugyanakkor kísérletei miatt csökkenhetett várható élettartama. Későbbi fotóin jellegzetes bőrelváltozás látható arcán, elképzelhető, hogy ennek hátterében a sugárzás, esetleg a kábítószer-fogyasztás állt.

Lebukása után jogi következményekkel nem kellett szembenéznie. Miután az EPA felszámolta a laboratóriumát, és története széles körben ismertté vált, előbb az iskolájában, majd a médiában is radioaktív cserkészként kezdtek el hivatkozni rá, hírneve azonban komoly teher volt számára.

Depresszió, skizofrénia és droghasználat

Laborját elvesztette, akkori barátnője elhagyta, anyja pedig nem sokkal később öngyilkos lett. A botrány és a magánéleti gondok miatt depresszióssá vált, és noha apja és mostohaanyja tanácsára beiratkozott egy helyi főiskola kohászati képzésére, azt nem tudta elvégezni.

Az iskola után jelentkezett a haditengerészethez, ahol négy évig szolgált a USS Enterprise nukleáris meghajtású repülőgép-hordozón, a korábbi kitettség miatt ugyanakkor nem dolgozhatott a hajó reaktorain. Később tengerészgyalogos lett, ám utóbb egészségi okokból – paranoid skizofréniát állapítottak meg nála – leszerelt, majd visszatért Michiganbe.

2007 augusztusában azzal vádolták meg, hogy több füstjelzőt is ellopott lakóházából – korábban épp ilyen berendezések jelentették sugárzó anyagai egyik fő forrását. Nem sokkal később újabb nyomozás indult ellene, mivel a hatóságok attól tartottak, hogy ismételten atomreaktor építésén munkálkodik.

Az FBI nem állapított meg terrorgyanút, de személyesen is meghallgatták, ahol különböző ügyekről, például közelgő könyvéről és mentális zavaráról kérdezték. A nyomozóiroda dokumentációja alapján az ügynökök utóbb egy olyan, őt ismerő személyt is kikérdeztek, aki szerint Hahn kokainhasználó volt, nem szedte a gyógyszereit, paranoid tévképzetei voltak, és feltételezhetően prostituáltak látogatták. A meg nem nevezett forrás azt állította, hogy a férfi továbbra is reaktort próbál építeni, és bár nem akar senkit bántani, mentális állapota aggasztó.

A lopási ügyben végül bűnösnek vallotta magát, az ügyészség pedig gyógykezelést javasolt. Ezt követően a Macomb Megyei Fogház pszichiátriai osztályára került.

David Hahn 2016-ban, 39 éves korában hunyt el, holttestét otthonában találták meg.

Halálát nem sugárfertőzés, hanem alkohol, difenhidramin és fentanil együttes fogyasztásából eredő mérgezés okozta.

Fiatal atomtudósok

David Hahn már életében legenda lett, életéről dokumentumfilmek születtek, története sorozatok, filmek, könyvek számára jelentett inspirációt. Azóta ráadásul több tinédzser is akadt, aki hozzá hasonlóan otthon, de sokkal biztonságosabb körülmények között kezdett nukleáris kísérletekbe.

Az akkor 14 éves, jelenleg magfizikusként dolgozó amerikai Taylor Wilson például 2008-ban ért el magfúziót szülei garázsában, 2014-ben pedig a 13 éves, immár nukleáris mérnökként tevékenykedő brit Jamie Edwards tudta beindítani a láncreakciót iskolája támogatásával. Fontos, hogy Hahnal ellentétben mindketten a törvényeket betartva, profik segítségére támaszkodva dolgoztak, emiatt kísérleteik sokkal biztonságosabban zajlottak.

A területen jelenleg a rekorder Jackson Oswalt, aki 2018-ban családja tennessee-i otthonában épített reaktort mindössze 12 évesen.

Oswalt jelenleg csúcstartó a Guinness-rekordok Könyvében: ő a legfiatalabb, aki magfúziót hozott létre.

Érdemes hozzátenni, hogy a hasonló, fiatal atomtudósok által folytatott projekteknek komoly biztonsági előírásoknak kell megfelelniük. Ezen kívül a reakciók eléréséhez komoly mennyiségű energiára van szükség, a magfúzió így semmiképp sem a gyakorlati alkalmazást, inkább csak a gyermekek tudományos ismereteinek fejlesztését segítik.