Manapság egy átlagos notebookban 300-500 gigabájt környéki merevlemezt találunk, ráadásul az egyre vékonyabb és kompaktabb megjelenés iránti vágy miatt a gyártók lassan átszoknak a kisebb méretű (és kapacitású) SSD-kre, vagy Flash alapú tárolókra. Így előfordulhat, hogy egy trendibb notebook vagy hibrid gép alapjáraton csupán 64-128 gigabájtot kínál, amiből máris megeszik egy csomót a rendszer és a felhasználói szoftverek. Egy átlagos, HD felbontású sorozat-epizód másfél gigabájt, egy full HD mozifilm pedig akár 10-15 gigabájt is lehet, így aztán gyorsan betelhet a karcsú eszköz karcsú tárolója. Nézzük, mit tehetünk ez ellen!
1. megoldás: apró és hordozható
Az első ajánlatunk néhány éve még nem lett volna ennyire vonzó és egyértelmű. Az USB-s külső merevlemezekről beszélünk, amelyek nemrég még USB 2.0 szabvánnyal érkeztek, így a másolási idő bizony kínosan hosszúra tudott nyúlni, ráadásul a burkolatok mögött dolgozó hagyományos, mechanikus háttértárak elég érzékenyek voltak a külső behatásokra: rázkódás, ütődés, és egyéb problémák a hordozás közben gyorsan le tudták nullázni a rajtuk tárolt adatokat.
Nemrég két olyan külső háttértár járt nálunk, amely mindkét fenti problémát elfeledteti. A Samsung T1 Portable SSD 500 gigabájtos és 1 terabájtos változatban is kapható, a hipervékony, esztétikus borítás pedig tényleg csak hab a tortán. A névjegykártya-tartó méretű kis eszköz egyrészt USB 3.0 csatlakozást biztosít, amellyel méréseink alapján akár másodpercenként 450 megabájtnyi adat írására is van lehetőség. Ez a fent említett, másfél gigabájtos, HD minőségű sorozat-epizód esetén laza 3 másodperces másolási időt jelent, míg egy hagyományos pendrive-ra vagy régebbi külső merevlemezre hosszú percek alatt kúszik át ennyi adat.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="433" width="650" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Szintén a régebbi külső egységekhez képest jelent óriási előnyt az SSD technológia, hiszen a mozgó alkatrész nélküli tárolás nem csak a másolási gyorsaságon segít, de a fizikai sérülésektől és egyéb behatásoktól is szinte teljesen függetleníti az eszközt.
A Samsung ráadásul még az általános SSD előnyökhöz képest is felturbózta a T1 modelleket. A külső hatások elleni védelem mellett 256-bites AES titkosítással is használhatjuk a külső tárolót, így titkos adatokat, céges levelezést, számlákat, és még ki tudja, milyen érzékeny adatokat is másolhatunk rá – a jelszóval védhető állományokat még akkor sem szerezheti meg illetéktelen személy, ha netán elveszítjük az eszközt, vagy ellopják tőlünk.
- A módszer hatékonysága: 9/10 – gyors és egyszerű, titkosítható, és még stílusos is.
- A módszer ár-vonzata: 4/10 – sajnos a nagy méretű SSD miatt még kissé drága, az 1 terabájtos változat 150 000, az 500 gigás pedig 85 ezer forint környékén mosolyog a boltokban.
- A módszer közvetlen alternatívája: ha merevlemeznyi méretre nincs szükség, de a hordozhatóság számít, választhatunk USB 3.0-s pendrive-okat, a Kingston DataTraveler HyperX Fury 32 gigabájtos méretben már 10 ezer forint alatt elérhető, erre azért jó pár HD-s sorozat-rész elfér. Ha inkább a merevlemezes kapacitást keressük, USB 3.0 csatolós modelleket már 30-40 ezer környékén is kaphatunk akár 1-2 terabájtos méretben, viszont itt hagyományos merevlemez dolgozik a tokban, ezért ütődésre, melegre, mágnesességre és minden egyébre jóval kényesebbek.
2. megoldás: központi tárhely otthonra
Ha otthon, vagy épp egy kisebb irodában több számítógép is dolgozik, már kissé macerásabb egy, vagy több külső tárolóval rohangászni. Ki tudja, melyik épp kinél van, kinek a gépén volt utoljára, ki mit törölt le róla, és az sem mindegy, hányan akarnák épp egyszerre elérni ugyanazt az adatot.
Ilyenkor jön jól egy NAS, azaz egy olyan adattároló, amely nem közvetlenül valamelyik géphez kapcsolódik, hanem az otthoni, vagy irodai hálózathoz közvetlenül csatlakoztatva bárki által könnyedén, és akár egyszerre is elérhető.
Legutóbb QNAP adattárolók jártak nálunk, amelyekkel kiválóan tesztelhettük a modern NAS-ok előnyeit. Az Extreme Digital jóvoltából hozzánk érkezett modell kifejezetten sokféle felhasználásra ideális, lehet belőle sima megosztott meghajtó, médiaszerver, vagy akár FTP szerver is, ha külső felhasználók irányába szeretnénk elérhetővé tenni fájljainkat.
Gigabites hálózati sebességre képes, épp ezért egy megfelelő otthoni routerhez csatlakoztatva is teljesen használható sebességgel másolhatunk rá, vagy érhetjük el róla az adatokat. Kipróbáltuk számítógép mellett okostévével is, amely zökkenőmentesen játszotta le közvetlenül a NAS-ról a rajta lévő full HD filmet. Aki esetleg arra vetemedne, hogy torrentről szerzi be a napi betevő média-dózist (amit természetesen mi nem javaslunk, valamint ejnye-bejnye), az használhatja a QNAP NAS-okat akár arra is, hogy beépített torrent kliensükkel közvetlenül a külső tárolóra érkezzenek a letöltött adatok, így egyrészt visszaosztani sem csak akkor fogjuk őket, amikor a számítógép is be van kapcsolva, másrészt közvetlenül egy dedikált film-, sorozat- és zene-központként üzemeltethetjük, teljesen kihagyva a notebookunk vékonyka tárhelyét.
A QNAP NAS-ok extrái között még egy csomót megemlíthetünk. A számítógépeken és tévéken kívül játékkonzolokkal, tabletekkel, okostelefonokkal is kompatibilis, ezekkel is könnyen megnézhetjük például a tárolón lévő filmeket. Az FTP mellett pedig akár teljes körű felhőtárhelyként is használhatjuk, tehát lehet egy “saját Dropboxunk”, amit a világon bárhonnan elérhetünk, és amelynek egyes fájljait vagy mappáit megoszthatjuk másokkal is.
A legkisebb modell, a QNAP TS-112 egy merevlemezt képes fogadni, viszont már 23 ezer forint környékén beszerezhetjük, ami még egy átlagos “vinyó” árával kiegészítve sem éri el az 50 ezret, és máris van egy bárhonnan elérhető, multifunkciós tárhelyünk. Ha pedig több lemez egyidejű kezelésére, valamint még kifinomultabb funkcionalitásra (például virtuális számítógépek létrehozására, IP kamerákkal való felügyeleti együttműködésre és egyebekre) vágyunk, a kétlemezes TS-251 modell 125 ezer forintos ára sem tűnik borsosnak.
- A módszer hatékonysága: 9/10 – központi, akár többek által egyidejűleg elérhető adat-és médiaközpont, akár internetes “privátfelhő-tárhely” funkciókkal.
- A módszer ár-vonzata: 8/10 – figyeljünk rá, hogy az összköltségbe bele kell számolnunk a behelyezendő merevlemez árát is, de a belépő szintű modell még így is kifejezetten olcsó, főleg a tudásához képes. Hordozni annyira nem érdemes… de nem is arra való.
- A módszer közvetlen alternatívája: ha nagyon nincs pénzünk semmilyen dedikált hálózati tárolóra, de van otthon egy régi, napi használatra már lassú laptopunk, beállíthatjuk azt is ideiglenesen média- és adatszervernek. Csak csatlakoztassuk a hálózathoz, és adjunk meg olyan jogosultságokat, amellyel bárki elérheti a merevlemezén tárolt adatokat. Kissé döcögősebb módszer, de gyorssegélyként megteszi.
3. megoldás: mentés a felhőbe
Természetesen nem hagyhatjuk ki a cloud által kínált egyre több lehetőséget sem. A három, talán leginkább ismert felhő alapú tárhelyszolgáltatás jelenleg a Google Drive, a Microsoft OneDrive, valamint a független cég által fejlesztett, mégis nagy karriert befutott Dropbox.
Mindegyikük jellemzője, hogy egy bizonyos tárhely-méretet ingyen használhatunk: ez a Dropboxnál 2, a Google Drive és a OneDrive esetén 15 gigabájt. Ennél több tárhelyet egyrészt előfizetéssel szerezhetünk, másrészt különféle trükköket is bevethetünk. A Dropboxszal például összekapcsolhatjuk az okostelefonos alkalmazást úgy, hogy a mobillal készült fotók a tárhely-limittől függetlenül kerülnek fel automatikusan, a OneDrive esetében egy hasonló összekapcsolás extra 3 gigabájtot ad. De szinte mindegyik ilyen felhő-tárhelynél érdemes folyamatosan figyelni a promóciókat és időszakos lehetőségeket, Dropboxon például nemrég sikerült csak ingyenes opciókkal a 2-ből 9 gigabájtot összehozni.
Persze egy ilyen tárhelyet alapvetően nem arra használunk, hogy nagy méretű fájlokkal, például HD filmekkel szórjuk tele, ha innen akarunk közvetlenül lejátszani ilyesmit, úgyis hihetetlenül izmos netes sávszélességre lenne szükségünk, és az egy-két tucatnyi gigabájtos határ sem ad sok mozgásteret. Viszont arra tökéletes ez a megoldás, hogy bárhol a világban elérjük a fontos fájljainkat, tulajdonképpen ingyen, ráadásul beállíthatjuk egyes fájlok vagy mappák automatikus szinkronizálását, tehát ha elkezdtünk egy felhőben tárolt dokumentumot szerkeszteni az otthoni gépen, akár a metrón folytathatjuk a munkát mobilon.
- A módszer hatékonysága: 5/10 – nem minden típusra és fájlméretre ideális, viszont az automatikus szinkronizáció és az (akár) ingyenes használat miatt a legegyszerűbb opció arra, hogy a világ bármilyen táján azonnal elérjük a legfontosabb adatainkat.
- A módszer ár-vonzata: 9/10 – mivel az alapverziók ingyenesek, ezért ár-kérdésről ne is beszéljünk, azonban természetesen nagyobb tárkapacitáshoz időszakos díjak fejében juthatunk.
- A módszer közvetlen alternatívája: érdemes kipróbálni a kevéssé ismert cloud tárhelyeket is, mint az egykori kalóz-király által üzemeltetett MEGA szolgáltatást (ami alapból 50 gigabájtos ingyenes tárhellyel indul), de itt van még a 15 gigáig ingyenes Copy, vagy a 3 gigabájtot adó, ám biztonsági funkciókkal felturbózott svájci Tresorit is.