Itthon néha hívják még ormánynak, bejglinek és “farkas á”-nak is, bár eredeti formájában a @-ot “et”-nek kell ejteni – igaz, leírni úgy kell, hogy at. A furcsa írásjelként megjelenő angol prepozíció a magyarban a -nál, -nél és -kor ragokat jelenti használattól függően. S bár eszerint a techtud@24.hu szó szerint azt jelenti, hogy “techtud a 24.hu-nál”, mégsem csak ezért került az e-mail címek közepére.
A használat elterjedéséért felelős számítástechnikus, Ray Tomlinson elmondása szerint csupán egy olyan karakterre volt szükség, ami egy felhasználónévben nem jelenik meg. “Ha minden embernek lett volna @ a nevében, nem működött volna. De nem volt. Használtak vesszőt és perjelet és zárójeleket. A fennmaradó három vagy négy karakter közül a @-nak volt a legtöbb értelme. Ráadásul [angol] jelentésével azt is jelentette, hogy az adott felhasználó hol ‘van’.“
A legkorábbi elektronikus levelezőrendszerek egyike már fél évszázada, 1961-ben is működött – igaz, a maitól eltérően a felhasználóknak be kellett jelentkezniük egy adott szerverre, és csak azon belül tudtak egymásnak üzeneteket küldeni.
Mikor Tomlinson úgy döntött, hogy a “kukacos” címrendszert világszerte érdemes lenne bevezetni, az összes központi gépen meg kellett honosítania – szerencsére 1972-ben csak 12 szervere volt az internet elődjének számító ARPAnet hálózatában.