Hat év együttlét után egy közös és egy nem közös gyerek születése után úgy döntött, hogy elhagy. Ennek már lassan 5 hónapja. Nem tudom, hogyan lehet ezt elfogadni, hiszen a mi kapcsolatunk amolyan mindent elsöprő szerelem volt, figyeltünk egymásra, de mégsem volt elég. A kapcsolatunk utolsó két hónapjában valami megváltozott, sokat veszekedtem vele, de inkább pontosítok: hangot adtam annak, ami nem tetszik. Ezt ő nem tudta elfogadni, azzal az indokkal hagyott el, hogy nem tud velem együtt élni, mert mindig veszekszem. Nem tartottam vissza, úgy éreztem, hogy úgyis átgondolja és visszajön. Nem jött. Egy hónap után már mással volt, és azóta is vele van. Nagyon fáj, kínoz az egész, hogy ilyen hamar feladta. Nem tudom, jobban járnék-e ha bevallanám neki, hogy mit érzek, akkor hülyét csinálnék magamból. Talán az a legjobb, ha hagyom őt boldognak lenni mással.
Az olvasói levelet Júlia küldte nekünk, ő is másik néven él valójában, az ő névtelenségét is őrizzük. A szakítás mindig fájdalmas, és amikor más ütemben zajlik a gyász feldolgozása, akkor úgy érezzük, hogy a világ összeesküdött ellenünk, talán még az egykori szép közös emlékeket is megkérdőjelezzük.
Mit lehet tenni?
A szakítás mindig fájdalmas, elkerülhetetlen az ezzel járó gyászfolyamat, és ezt mindenki a maga tempójában, a maga sajátos módszerével oldja meg. Jellemző, hogy valaki, aki hosszabb kapcsolatot hagy éppen maga mögött, más karjaiba menekül a csalódás miatt, vagy inkább az elől. Ez nem jelenti azt, hogy ettől értéktelenebb lenne az elhagyott fél, ez egyértelműen csak egy fajtája annak, hogy valaki hogyan birkózik meg azzal a fájdalommal, amivel a válás együtt jár. A volt férj feltehetően egy siratófal kapcsolatba menekült, de tulajdonképpen inkább azt a témát érdemes feszegetni, hogy miért csak 5 év után merte olvasónk elmondani a gondjait, és miért a veszekedést választotta, mint a megbeszélés módszerét.
A kölcsönös bizalom egyben azt is jelenti, hogy bíznak abban, hogy a felmerülő problémákat is képesek lesznek együtt megoldani. Ha valaki nyíltan beszélhet a társának a gondokról, ha elmondhatja, mi zavarja, hogy számára mi lenne jobb, az egyben azt is jelenti, hogy megerősítik a kapcsolatot. A párkapcsolati dinamikát pontosan ezek a beszélgetések, krízisek és az ezek utáni fejlődés, összecsiszolódás adja. Ha ez nincs, ennek hiányában a kapcsolat és maguk a benne lévők sem tudnak fejlődni. A feltorlódott, éveken át tartó sérelmek pedig egyszer csak a felszínre törnek, hiszen senki nem képes ezeket lenyelve éveken át színlelt boldogságban élni. A jó házasság titka tehát az is, hogy tudjuk, nem kell félnünk a válástól akkor sem, ha a másiknak megmondjuk a magunk problémáját. Mert ha ez a félelem ott van, akkor máris máshogyan fogunk viselkedni.
A bizalom tehát nemcsak a monogámia miatt szükséges, a kommunikációhoz is szükséges. A válással együtt járó gondok, a gyász, még nem múltak el teljesen, és addig nem is fognak, amíg egy utolsó, végső beszélgetésre sort nem kerítenek. A lezáró beszélgetés azért is fontos, hogy elmondják egymásnak higgadtan, mi az, ami nem működött, mi az, amiben olvasónk is hibázott, és minden jót kívánnak egymásnak. Ez furcsán hangzik, de enélkül jóval nehezebb a továbblépés, és arra is van esély, hogy a korábbi kapcsolathoz igen hasonlóba szaladunk bele, ami újra arra sarkall, hogy képesek legyünk megoldani a saját gondunkat: olvasónk esetében azt, hogy miért nem merte felvállalni a véleményét, a problémáit, a gondokat. Az is kérdés, hogy vajon mennyit, és milyen mértékben tűrt a párkapcsolatban, mik voltak azok a sérelmek, amiket éveken át elfojtott magában.
A megoldás tehát hosszú távon mindenképpen az, ha olvasónk lezárja a kapcsolatot egy beszélgetéssel, de előtte megkeresi önmagában a választ arra, miért csak öt év múlva mert szólni mindazért, ami neki nem tetszett. Változott-e valamit a kapcsolat az elejétől fogva, volt-e olyan krízis, amiben inkább félrenézett és nem szólt egy szót sem. Ezek sokat segíthetnek abban, hogy a következő kapcsolatban már koncentráltabban figyeljen oda önmagára, és leginkább, bízzon abban, hogyha elmondja a gondokat, akkor ketten együtt képesek lesznek rendezni és megoldani.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta