“Két bivalytehén és két borjuk” legelészett kedden egy háromhektáros területen a világörökség részének nyilvánított természetvédelmi területen, ahol 1803 és 1842 között már éltek bivalyok, de az ottani királyi állatsereglet kipusztulásával ezek a nagy testű kérődzők is eltűntek.
“Szarvas fűnyíróként szolgálnak” – idézte tulajdonosukat, Sonja Moort a német sajtó, aki hangsúlyozta, hogy a szarvasmarhák nem szeretik azt a füvet, amely ebben a nedves környezetben nő, a juhok pedig belesüllyednének a sárba hosszú, gyenge patáikkal.
A sziget királyi menazsériája, amelyet Poroszország 1776 és 1810 között élt királynéja, Lujza annyira kedvelt, több száz különböző fajú állatával, köztük néhány egzotikus példánnyal képezte a berlini állatkert kezdetleges alapját. A Havel folyóban elterülő sziget (Pfaueninsel), amelyet 1932-ben természetvédelmi területnek nyilvánítottak és az UNESCO 1990-ben a világörökség részének minősített, a XVIII. század végétől itt élő pávákról kapta nevét.
A négy bivaly Lujza királyné halálának 200. évfordulója alkalmából október 31-ig marad a Berlin délnyugati részén fekvő szigeten.