„Csak kapkodom a levegőt és sírok” – gyászolják a magyarok mászótársukat az Everesten

Fölfelé menet Ueli Steck még elköszönt az Everest alaptáborában időző két magyar mászótól, Klein Dávidtól és Suhajda Szilárdtól. Utóbbi még csabai kolbásszal is kínálta, de megegyeztek, majd legközelebb. A svájci hegymászó nem sokkal később ezer métert zuhant és szörnyethalt.

Suhajda Szilárd az Everest alaptáborából írt Facebook bejegyzést a “svájci gépre” emlékezve.

Szokásomhoz híven, csabai kolbászra invitáltam, de abban maradtunk, legközelebb. Felvetette – mivel tudta, hogy mi már aludtunk a hármas táborban -, hogy menjünk együtt a Déli-nyeregbe: „Úgy mégiscsak érdekesebb lesz, mint egyedül!” – mondta. Épp azon tűnődtem, hogy még nem is csináltunk közös fotót Vele, de rá is érünk és nem is kell ez a felhajtás, hiszen egy csapatban, Ueli Steck-kel vállvetve fogunk mozogni a hegyen! Nincsenek sztárok és rajongók: hasonszőrűek vagyunk, hegymászók, sporttársak!

Suhajda azt írja, Steck egyszerű és szerény, szerethető figura volt, “egy kicsit amolyan magányos farkas”. A magyar mászót letaglózta sporttársa halálhíre.

Csak kapkodom a levegőt. A hír szenzációéhes hazugságnak tűnik! Átrohanok a konyhasátorba, Phurbát kérdezem: bólogat. Közben épp sherpák érkeznek odafentről – megállnak nálunk. Mesélni kezdenek. A részletek iszonyatosak. A földre ülök. Zihálok. Nem is értem, mi történik! Amint megüzenem Dávidnak a hírt és le kell írnom a szavakat, elengedem magam: csak sírok. Nem segít, de mást nem tehetek.

A svájci The Local azt írja, Ueli Stecket Nepálban temetik el.