Csak szakmunkások jönnek ki az MTK akadémiáról

A labdarúgás eszmei fejlődését – leegyszerűsítve – mindig is a futball két alapvető megjelenési formája, a játék és a küzdelem kölcsönös egymásra hatása serkentette. Amíg a 20. század elejétől az “örök ellenfél” Ferencváros a futball küzdelmi jellegéből építette futballfilozófiáját, addig az MTK-nál mindig is a labdarúgás játék szegmensét hangsúlyozták.

A kék-fehérek futballtörténelmük évtizedei alatt azonban többször letértek erről az útról, vagy azért, mert a nemzetközi trendek nem preferálták a játékot (követelményrendszer időszaka), vagy azért, mert az éppen kinevezett MTK edző nem ismerte fel a klub hagyományait – mint például korábban Lakat Károly, vagy nemrég László Csaba.

Az MTK csapata pont a Lakat időszak alatt, az 1960-as évek közepétől masszív mélyrepülésbe kezdett, hiszen inkább az NB I középmezőnyének alján tanyázott, minthogy a bajnoki címért küzdött volna.

Várszegi éra jutalma

Az évtizedes középszerűségből és az 1994-es kiesést követően az NB2-ből Várszegi Gábor rángatta ki a kék-fehér alakulatot, aki 1995-ben az egyesület tulajdonosává vált. A kor egyik leggazdagabb üzletembere stabilizálta a csapat pénzügyi hátterét és komoly futballfejlesztésbe kezdett, aminek középtávon a magyar futball is hasznát látta.

A szakmailag belterjes és szellemi nihilt árasztó magyar labdarúgásba akárcsak a hőskorban, amikor 1914-es harmadik bajnoki cím megnyerése után új edző, az angol Jimmy Hogan érkezett a csapathoz és reformálta meg a futball, 1999-ben egy másik külhoni szakember, Henk ten Cate holland mintára rakta le az új, a századelejire hajazó MTK futball-filozófia alapjait.

• A később a Barcelonánál, Ajaxnál és a Chelsea-nél is dolgozó edző oktatta le először az NB1-ben a Nyugat-Európában akkor már évek óta alkalmazott aktív területvédekezést.
• Az MTK volt az első, aki játékosmegfigyelő hálózatán keresztül, tudatosan csábította magához a legjobbnak vélt utánpótláskorú játékosokat.
• A kék-fehérek voltak az elsők, aki 2001-ben beindították saját futballakadémiáját.
• Az MTK abban is újító volt, hogy elsőként vállalata fel annak kockázatát, hogy döntően saját nevelésű játékosokkal töltse fel felnőtt csapatának keretét.

Fontos megjegyezni, az MTK szakmai törekvései nem magyar edzők agyából pattantak ki, hanem a nyitott, a futball nemzetközi fejlődési trendjeit látó tulajdonos erőltette az átalakulást.

Várszegi ezzel mintát mutatott a többi magyar klubnak is, akik pár év késéssel léptek ugyanezen útra.

MTK akadémia

Mégis, jelenleg a saját, kiemelt állami támogatásban részesülő akadémiájára támaszkodó csapatok közül az NB I-ben első helyen áll a Honvéd, harmadik a Vasas, negyedik a Haladás – a kilencedik Debrecent azért nem említjük itt, mert elvétve találni benne saját nevelést –  és leggyengébb, a tizedik, a kiesés ellen küzd a hajdanában úttörő szerepet betöltő, „az arccal a saját utánpótlásképzés felé” gondolat elterjesztésében utat mutató MTK.

Fontos azonban megjegyezni, a nevelő kluboknál a tabellán aktuálisan elfoglalt pozíció mindig csak egy pillanatkép. Az alulról felfelé áramló utánpótlásban időszakonként lehet több, vagy éppen kevesebb bevethető tehetség, ezért azok a klubok, amelyek alapvetően saját utánpótlásukból építkeznek szélsőséges eredményekre, sorozatokra képesek. Az MTK 2016 nyarán például meglepően sok, kilenc saját nevelésű játékost dobott mély vízbe.

Míg a védelmet inkább rutinos külföldi és saját nevelésű játékosok alkotják, addig a középpályán Kanta József és a visszatérő Nikházi Márk mellett a Vogyicska, Korozmán, Borbély, Katona, Szabó, Schafer első bálozó hatosfogatnak kellene felelnie a játék ritmusáért, a csatárok helyzetbehozásáért.

Az MTK támadóinak kvalitását leginkább az jellemzi, hogy még mindig Torghelle Sándor felel a gólokért. A képességbeli hiányt az is mutatja, hogy a kapusokon, és a védelem tengelyén kívül ebben a szekcióban található még idegenlégiós – Ramos, Martínez, Kolomoec -, de sem ők, de még az újak közül Varga, Takács, Gera sem képes megközelíteni egyelőre azt a teljesítményt, hatékonyságot, mint amit a 34 éves “Air Sanyi” felmutat.

Kijelenthető tehát, az MTK képzési rendszere a kezdeti lendület után az évek folyamán valahol megrekedt. Az agárdi akadémiáról kikerülő minőség azt mutatja, közkatonákat, magasan kvalifikált szakmunkásokat képeznek. Olyanokat, akik ugyan jobbak a magyar átlagnál, ezért előszeretettel táplálkoznak korábbi MTK-sokból más NB1-es klubok, de az extra, a nemzetközi szinthez szükséges átütő erő hiányzik belőlük.

Ebből következik az is, hogy az elmúlt 16 év alatt, talán az első agárdi fecskék, Kanta – ő csak itthon egyéniség, de kétségtelenül az – Juhász Roland, és tán még az 1989-es születésű, azaz már 28. éves Németh Krisztián kivételével egyetlen igazi játékosegyéniséget sem tudtak kitermelni.

Hova tűnt az egyéniség, a csel?

Olyanokat, akik nemzetközi szinten is elismert labdarúgókká válhatnak, amilyeneknek hajdanában a Hungária körúton felállva tapsolt a közönség. Míg az akadémiai korszak előtt a csapatot individualisták jellemezték Sándor Csikar, Becsei József, Illés Béla, addig évek óta ugyan a magyar átlagnál jobban képzett, de inkább szürke, sablonmegoldásokat választó futballisták alkotják a gárdát.

Amíg hajdanában a csapat stílusjellemzője a „gyors, sokmozgásos, változatos, helycserés támadó játék” volt, addig ma a pozíciót tartó állófutball jellemzi az MTK játékát, ahol jobbára csak a labda környezetében lévő játékos hajlandó megmozdulni támogató játékra.

Pillanatképen rögzített példák erre az MTK-Mezőkövesd meccsről:

A második képek látható, hogy miközben Poór Patrik, a baloldali védő pozíciójában vezeti a labdát, csak egy játékos próbál támogatólag mozogni, a többi az MTK-s áll. Holott Verebes József, a Mágus, a korábbi MTK edző, már a ’80-as években megmondta,

ha a labda a balhátvédnél van, akkor még a jobbszélsőnek is, valakihez képest, valamilyen játékfeladata van. Vagyis álló játékos nem lehet a futballpályán, mert folyamatos mozgásban kell lennie a csapatnak.

Úgy tűnik tehát, az MTK akadémiai oktatása során csak részben vette át a hollandok képzési filozófiáját – „pozíciós játékkal hozz létre 1:1 elleni helyzetet, mert a labdás támadó játékost úgy képzem ki, hogy bárkit ki tudjon cselezni 1:1-ben” -, vagy menet közben, mint a népmese átalakult az, mert a csapat manapság a mérkőzései során jobbára a pozíciós játékot alkalmazza, az 1:1 elleni kicselezést elvétve.

Példa rá a múlt hétvégi DVSC-MTK meccs (0-0). Miközben a szerdai, szintén 0-0-ra végződő Bacelona-Juventus meccsen azt láttuk, hogy Neymar egymaga 20 cselkísérletet mutatott be – 13 sikeres -, addig az MTK-nak az egész csapatnak együttvéve volt öt cselkísérlete – kettő sikeres – a DVSC ellen.  De ezek közül egy sem akadt olyan, ahol a támadó túljutott a védőn, megindult a kapu felé, hanem a csellel vagy lövőhelyzetet, vagy beadó pozíciót harcolt ki.

Ami a legszörnyűbb, a statisztika azt mutatja, az értő szem azt látja, az MTK akadémián nevelt játékosainak az agyában nincs is benne a csel. Gyerekkorban még lehet benne volt, de valahol elveszett, mert immár jószerivel csak akkor nyúlnak ehhez az ősi, a támadó harmadban zajló játék sava-borsát adó fegyverhez, ha a szituáció véletlenül rákényszeríti őket.

Az MTK-nál a játékosok képzése során feltehetőleg hiányzik a cselek funkcionális felhasználásának az oktatása, mert ha a játékosok megkapták volna a megfelelő képzést és az utánpótlás mérkőzéseken ehhez elengedhetetlen edzői támogatást, akkor minden meccsen látnánk egy-egy olyan szólót, mint amit Illés Béla mutatott be anno szép számmal.

A Hungária körútiak úgy tűnik, valahol, valamit elrontanak, mert az akadémiai működésük elmúlt tizenhat éve alatt nemhogy Illés Béla, de azt megközelítő szintű játékost sem tudtak kinevelni a magyar futballnak.

Ennélfogva hat fordulóval a bajnokság vége előtt az MTK-ért rajongó szurkolók azt látják, hogy csapatuk a tizedik helyen áll – igaz, legalább három pont előnye van a 11., már kieső helyen lévő Diósgyőrrel szemben. Még.

Mert míg az MTK a bajnoki hajrában sorrendben a Videotonnal, az Újpesttel, a Ferencvárossal, a Honvéddal, Pakssal kell megküzdenie, addig a DVTK-nak sokkal kedvezőbbnek tűnik a sorsolása – Paks, Vasas, Gyirmót, Mezőkövesd, Debrecen.

A két csapat sorrendben ötödik meccsét bő egy hónap múlva, május 20-án, az utolsó előtti fordulóban pont egymás ellen játssza. Jelen állás szerint úgy tűnik ekkor, és az új Hidegkuti Sándor Stadionban lesz  a kiesési rangadó.