Két nappal azelőtt, hogy elrepült volna a három évvel korábbi tokiói olimpiára, Laviai Nielsennél sclerosis multiplexet diagnosztizáltak. Nem érte váratlanul, hiszen ikertestvére, Lina 2013 óta tisztában volt azzal, hogy ebben szenved.
A diagnózis ellenére a Nielsen nővérek nem adták fel, nem gondolkodtak abban, hogy paraatlétikára váltsanak, hiszen még az épek között is képesek a nagyszerű eredményre.
„Nagyon komolyan edzettünk a tokiói olimpia előtt, talán kicsit túlzásba is vittük. Amikor azt éreztem, valami nincsen rendben, eltöprengtem, hogy ez vajon azért van, mert túlerőltettem magát az edzéseken? Nagyon jó formában voltam, de úgy fejeztem be a versenyeket, hogy az egyik oldalon zsibbadást éreztem” – mesélte.
Testemben olyan érzések voltak, amelyeket nem tudtam megmagyarázni. Először a csapat orvosának szóltam, és jeleztem, hogy a családban volt már ilyen betegség. Ekkor mondták, hogy ikertestvérként nagyobb esélyem van rá.
A végső diagnózis letaglózta, de azt mondta, igazából pszichésen volt nehéz feldolgoznia.
Tokióban a 4×400 méteres női váltó az ötödik helyen végzett, és bár nem volt elégedett a teljesítményével, megfogadta, hogy három év múlva sokkal jobb formában lesz.
Így is történt, szombaton, Párizsban a 4×400 méteres vegyes váltóban szerzett bronzérmével a kitartása, az eltökéltsége és az ellenálló képessége előtt tisztelgett a világ.
Húga, Lina vasárnap a 400 méteres gátfutás előfutamaiban indult el, és saját futamában másodikként, 54.65 másodperces idővel továbbjutott.
„Szeretnénk folyamatosan inspirálni az embereket. Még mindig azt csinálhatjuk, amit szeretünk, meg akarjuk mutatni, hogy bár lehet az életedben útlezárás, attól még folytathatod az utad” – mondta Laviai Nielsen.