A sportlövészet már az 1896-os első modernkori olimpia programjában is szerepelt, és mindössze kétszer, 1904-ben, St. Louisban és 1928-ban, Amszterdamban maradt ki a műsorból. A magyar versenyzők először 1908-ban vettek részt a sportág küzdelmeiben, azóta – a bojkottált 1984-es Los Angeles-it kivéve – minden olimpián szerepeltek.
Eddig összesen hét arany-, három ezüst- és két bronzérmet szereztek. Az első győzelmet 1912-ben Prokopp Sándor érte el a 300 m-es hadipuska számban, míg a legutóbbit Igaly Diána 2004-ben Athénban a női skeetesek között.
Az idei csapatot három női (Fábián Sára Ráhel, Major Veronika, Mészáros Eszter) és két férfiversenyző (Pekler Zalán Tibor, Péni István) alkotja, és Sinka szerint bár egyéni sportágról van szó, a csapat szó különös jelentőséggel bír.
Ha valaki, akkor ő ezt tudhatja, hiszen hat évig a röplabda-szövetség főtitkáraként dolgozott, majd 1993 és 2011 között a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára, később elnöke volt.
„Mindig csapatban gondolkodom, most is elmondtam nekik, hogy ez mit jelent számomra. Ezek a 22-27 év közötti fiatalok összetartóak, sokat jelentenek egymásnak lelkileg. Egymásra nézünk, mosolygunk – ha baj van, arcmimikával vagy bárhogy segítjük a másikat. Ez egy erős összetartó erő. Persze tudjuk, hogy az egyén határozza meg, hogy mi lesz a valóságos végeredmény, de abban hiszek, hogy ezt a csapatban kell megoldani, átélni, ötvözni. Ez pedig így együtt mindig egy nagy közös élmény és boldogság.”
Te, a fegyver és a cél
A sportolók szerint igazából olyan közel volt a 2021-es tokiói olimpia, hogy nagyon szusszanni sem volt idő, hiszen három éve szinte azonnal rá kellett hangolódni a kvótaszerzésekre. De például Péni István azt hangsúlyozta, hogy a sportágában ilyen zökkenőmentes felkészülés már nagyon rég volt egy olimpia előtt.
Az utolsó hetekben a formaidőzítésre helyezték a hangsúlyt, hogy jól menjen a lövészet majd Párizsban, de persze kihasználták a sportpszichológus adta segítséget is, hogy mentálisan összerakják magukat. Mátraházán volt a legutóbbi edzőtábor, a múlt héten pedig már olyan keményen készültek. Most az a fontos, hogy a sportolók a lehető legjobb állapotban érkezzenek a versenyek helyszínére, a Párizstól 200 kilométerre délre fekvő Chateauroux városába.
Nagyon fontos a koncentráció. Hammerl László után szabadon: az embernek egy más helyzetbe, egy más világba kell elhelyeznie magát. És a koncentráció csak akkor tud létrejönni, ha kilép a normál hétköznapi világból. Nincs komfortzóna, egy teljesen más lelkiállapotba kell kerülni. Ahogy Hammerl Laci mondta, ki kell zárni egy pillanat alatt a külvilágot: te vagy, a fegyver a kezedben és ott szemben a cél.
Elképesztő lélekrendezés
„Irdatlan a különbség egy csapatjátékos, például kézilabdázó vagy egy sportlövő között” – mondta Sinka, aki három dolgot emelt ki. „Egyik a mérhetetlen fegyelmezettség, ami engem már a kezdetekben meglepett. A másik, hogy elképesztő alázat van bennünk, azt hiszem, azért tudnak, hosszú időn át a világ élvonalában maradni. A harmadik pedig a céltudatosság, ami egyén sportokban tud sokkal szembetűnőbben megjelenni. Volt, hogy valakit kizárták egy versenyből, rá két órára vegyespárost lőtt, és a legjobban szerepelt. Ez a fajta lélekrendezés egészen elképesztő.”
Ami magát a játékokat illeti, Sinka szerint mindegyik versenyzőnek nagyon komoly esélye van a döntőbe jutásra.
„A fizikai lét, a szakmai extra tudás mellett a pillanatnyi mentális helyzet döntően befolyásolja a sportoló teljesítményét. Egyik nap a verseny, másik nap a döntő – és mindkétszer a topon kell lenned. Az olimpia első aranyérmét – ez már évtizedek óta így van – mindig a sportlövőknek adják, most éppen a vegyes versenyszám lesz, a puskásoknak, amiben szerencsére ott vagyunk a Péni István, Mészáros Eszter párossal. Az összes résztvevőt nézve itt a legkorlátozottabb a szám, mindössze 16 páros, hiszen csak az adhat párost, akinek a férfi-női lövője kint van. Ők legutóbb az olimpián hetedikek lettek, tehát egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy esélytelenek. De akkor, azon a napon mindkettejüknek világklasszis teljesítményt kell nyújtaniuk.”