Már nem mondják az olimpiára készülő breakesekre, hogy földön fetrengő utcagyerekek

Az idei lesz az első olimpia, amelyen a világ legjobb breaktáncosai is érmekért küzdhetnek. Könnyen lehet, hogy magyar táncosok is részesei lehetnek sportág ötkarikás játékokon való debütálásának, a nőknél Szarvák Csengének (B-Girl Csenge), a férfiaknál Noris Menotti Lobontiunak (Noris by Nature) van erre esélye. Bár még csak most kezd éledezni a sportág Magyarországon, a sajtó érdeklődése máris olyan, mintha a breaktánc őshazájában lennénk.

Most már fáradtan…

– feleli Szarvák Csenge, azaz „B-Girl Csenge” arra a kérdésünkre, hogy bírja az interjúk és a közszereplések végtelennek tűnő sorát. A Szolnoki Break Tánc és Extrém SE versenyzője egy podcastfelvétel után és az aznapi edzés előtt, vagy mint később kiderült, inkább a helyett fogadott minket az egyesület edzőtermében. A magyar breaktáncosnak le kell csípnie néhány percet a gyakorlásból, hisz egymást érik a megkeresések, edzőjével pedig igyekeznek mindenki rendelkezésére állni.

Utolsó esély az olimpiára

A nyári, párizsi ötkarikás játékokra már csak a június végén, a kvalifikációs sorozat budapesti állomásán lehet kiharcolni a részvételt, a selejtező előtti hetek pedig az intenzív felkészülés jegyében zajlanak a breaktáncosoknál. Vagy a breakingeseknél?

Táncsportnak sorolnak be minket itthon a Nemzeti Sportügynökségnél, és a Héraklész Programban is táncsportként szerepelünk, az olimpián pedig a breaking dance sport kifejezést használják, de egyébként breakingnek kell nevezni. Vagy kellene. Ha sértő, ha nem, a magyar köztudatban breaktáncként szerepel, így ismerik az emberek, ezért semmi gond nincs vele, ha valaki így használja

– mondja Fodor Lajos, a Szolnoki Break Tánc és Extrém SE elnöke.

Tanítványa már teljesen profin viseli, hogy a sokadik stáb érkezik hozzá, bár még csak 18 éves, rutinosan kezeli a sajtót. Ugyan a médiaérdeklődés az utóbbi hónapokban tetőzött, Szarvák Csenge már 10 éve űzi az első látásra sportként sokaknak még mindig furcsának ható breakinget. Egy iskolai bemutatón látta először testközelből a táncosokat, annyira megfogta a produkciójuk, hogy egy hónappal később már bele is vágott a breakelésbe.

Rákerestem az interneten, hogy hol lehetne ezt művelni, majd lejöttem egy edzésre, és itt ragadtam

– mondta lapunknak.

A sportág jelenlegi első számú magyar női nagykövete szerint a breaktánchoz kell némi tehetség, és a fizikai adottságok is számítanak, de az alapokat a rengeteget gyakorlással lehet megszerezni. Ha viszont ez a tudás megvan, onnan már gyorsabban megy a fejlődés. Csenge akkor vágott bele, amikor még egyáltalán nem számolhatott azzal, hogy a táncsport szerepel majd egy olimpia programjában, pláne, hogy a történelmi eseménynek akár ő is részese lehet. Azóta már magyar bajnoki címet is ünnepelhetett, és 34. lett az Európa-bajnokságon, most pedig akár még az olimpiára is eljuthat – amennyiben bekerül a legjobb tíz közé a nemzetközi szövetség (WDSF) olimpiai selejtezősorozatában.

Az utcai sportok (break, BMX, gördeszka, sportmászás) utolsó olimpiai kvalifikációs állomását a Ludovika Campuson tartják június 20. és 23. között, Csenge az utolsó két napon (lehet) érdekelt. Itt egyébként bárki ingyen megnézheti, milyen is a breaktánc szervezett, „sport formában”.

Olyan nincs, hogy lemondjon egy edzést

A breaking négy fő elemre épül:

• vannak a különböző erőelemek (fejen forgás, „helikopter”),
• az úgynevezett top rock, amikor „fent táncolsz”,
• és a footwork, amikor deréktól lefelé,
• valamint az elemeket lezáró, kimerevített mozdulat, a freeze.

A zsűri ezeket a gyakorlatokat pontozza, de emellett nézik a zeneiséget is, ami picit megnehezítheti a produkciót. A versenyzők nem tudják előre, hogy pontosan milyen számot kapnak a gyakorlatuk alá, de rutinnal és némi előkészülettel erre is fel lehet készülni.

„Előre megkapjuk, hogy ki fog dj-zni a produkció alatt, így az edzéseken az ő zenéire végezzük a gyakorlatokat. Egy idő után már nagyjából tudni lehet, hogy milyen számokra számíthatunk tőlük, így kevesebb meglepetés érhet minket. De azért még így is előfordulhat, hogy olyan zene csendül fel, amire egyáltalán nem számítottunk, de ezekre a váratlan helyzetekre is fel tudunk készülni sok-sok gyakorlással” – mesélte Csenge.

A 18 éves sportoló egyébként főleg hip-hopot és popzenét hallgat, kivéve a párbajok előtt. Bár kifejezett rituáléi nincsenek még, egy-egy bemutató előtt szüksége van néhány nyugodt, csendes percre, amikor nem rohangálnak körülötte a versenyzők vagy a stábtagok, és megfelelően rá tud hangolódni a számára. Csenge 11. osztályos, a tanulmányait heti öt kötelező és ugyanennyi kiegészítő edzéssel kell összehangolnia. Előfordul, hogy reggel és délután is gyakorol, de ez csak minimálisan hagy nyomot a tanulmányi eredményén.

Átlagban 4-es tanuló vagyok, a felkészülési időszakban viszont ez lement olyan 3 és felesre. De jövőre majd megint felzárkózom

– fogadkozik.

Otthon nincs gond a lemaradásból.

Szüleim már az elején sem ellenezték, hogy breaktáncolok, még tetszett is nekik, hogy ez egy különleges sport. Mára még inkább beleélték magukat, látták az eredményeket, egyre jobban támogattak, hogy csináljam.

Csenge az elejétől fogva komolyan készült a versenyekre és a fellépésekre, ám az olimpiai lehetőség miatt ez fokozódott is, most már nem fordul elő, hogy valamilyen okból – akár a tanulás miatt – lemondjon egy edzést.

Elméletileg figyelnie kellene az étkezésére is, bár ebben saját bevallása szerint nem annyira erős. „De szerintem nekem még nem is annyira kell. Nem érzem, hogyha eszem egy kis gyorskaját, akkor nem menne olyan jól az edzés.”

Csenge nem tartozik a magasabb sportolók közé, de szerinte ez előny, az alacsonyabb versenyzők sokkal gyorsabban és pontosabban tudják végrehajtani a gyakorlatokat.

„Én még izmos is vagyok, ami szintén jól jön” – teszi hozzá.

A franciák akarták, az amerikaiak nem annyira

A világranglistán jelenleg 99. sportoló profi breaktáncosok gyakorlataival is képzi magát, a közösségi médiában bemutatott videók alapján próbálja megcsinálni a mozdulatokat. A férfiak közül Hiro 10-t (Hiroto Ono), a nőknél Firebird-öt (Plamena Georgieva) tartja a legtöbbre.

Ahogy minden sportolónak, Csengének is van breaktáncos neve, B-Girl Csengeként indul a versenyeken, ami azért is jó, mert a Szarvák névbe sokszor beletörik a külföldiek nyelve. A magyar sportoló abban bízik, hogy ez minél többször megtörténik Budapesten.

„Természetesen az olimpiai részvétel lenne a legnagyobb eredmény, de azzal már elégedett lennék, ha be tudnék kerülni a legjobb 32 közé, ott még lehet párbajozni. De az lenne az igazi, ha még a legjobb 16 közé is be tudnék jutni” – mondja.

A kvalifikációs sorozat utolsó állomásán is a korábbiakhoz hasonlóan zajlanak a versenyek. A breaktáncosoknak egy-egy szólót kell bemutatniuk, a zsűri ezekből kiválasztja majd a legjobb 32-t, akik párbajoznak egymással, 2-2 szólóval. A legjobb 16 között körmérkőzések vannak, versenyzőnként szintén 2-2 szólóval.

A világranglista első 40-40 helyezettje szerepel majd Budapesten az eddig megszerzett pontok alapján, és még 10-10 szabad kvótahely van Párizsra. Több sportoló már kiharcolta a részvételt, ők értelemszerűen nem jöttek el Magyarországra.

Egy francia srác már kijutott, ami nagy dolog, a franciák nagyon akarták a breaket. Sokat lobbiztak azért, hogy helyet kapjon az olimpiai programban

– mondja Fodor Lajos.

A breaktáncosok szakágvezetője szerint meglepő, hogy 2028-ban, Los Angelesben nem lesz ott a sportág a programban, hisz az Egyesült Államok a „táncsportág” őshazájának számít, jó 50 évvel ezelőtt innen indult a break. A tengerentúlon azóta is sokan űzik a sportot, de inkább csak kedvtelésből. Más országokban dinamikusabb volt a fejlődés a közelmúltban, az olimpiának helyet adó Franciaországban például mára közel egymillióan breaktáncolnak magas szinten. A sportág jövőjét nagyban meghatározhatja Kína és Oroszország, ahol robbanásszerű volt a profi breaktánc fejlődése, igaz, csak az előbbiről tudunk meggyőződni az olimpián.

A műsorvezetőknek picit vissza kell fogniuk magukat

A szakágvezető elmondása szerint a breaktánc olimpiai programban való szerepeltetése megosztó, és nem csak azért, mert az újonnan beemelt sportágak általában vitákat váltanak ki.

„A breaktáncosok teljesítménye a zsűri kilenc tagjának az ítéletén múlik, ami egy szubjektív értékelés. Egy atléta objektív szempontok szerint győz, ha első lesz a távon vagy a legmesszebbre hajítja a diszkoszt, akkor az ő nyakába akasztják az aranyérmet. Nálunk picit más a helyzet, ezért még mindig támadják a sportágat.”

A kilenctagú zsűri a már említett öt kategória (erőelemek/power moves, top rock, footwork, freeze, zeneiség) alapján hozza meg a döntését, amit nagyban befolyásolhat a műsorvezető, és ez akár a versenyzők teljesítményére is hatással lehet. A zsűri egyébként kiemelten figyeli a rontásokat és az egyediséget, az előadásmódot is.

A műsorvezető személye is fontos, ő elméletileg csak kommentálja az eseményeket, de akár show-t is tud csinálni, befolyásolni tudja a versenyt és a versenyzők teljesítményét. Az olimpián viszont nem így lesz, a műsorvezetőknek nem szabad részrehajlóan buzdítaniuk a tömeget, csak egy általános jó hangulatot biztosíthatnak. Csengének ilyen szempontból nem lesz előny a hazai pálya, viszont reméljük, hogy a szurkolók miatt nagyon is

– fogalmaz Fodor Lajos.

Az utóbbi pár év „erősen a felzárkózás jegyében telt el”

Egyelőre nehéz megjósolni, mekkora sikere lesz a breaktáncnak az olimpián, de a szervezők optimisták és magabiztosak. Az olimpiának volt két „teszteseménye”, az egyik a 2018-as nyári ifjúsági játékok Buenos Airesben. Az esemény kiváló nézettségi mutatókat hozott.

„Most írjuk a történelmet, mondták akkor” – emlékeztet Fodor Lajos.

A NOB ezután is monitorozta a breaktáncversenyeket, a másik fontos esemény a 2019-es, rendkívül sikeres budapesti World Urban Games volt, egy évvel később pedig már be is jelentették, hogy 2024-ben helyet kap a breaktánc az olimpiai programban.

A mostani időszak nem csak nemzetközileg, de magyar viszonylatokban is történelmi, a selejtező eredményei nagyban befolyásolhatják, hányan kapnak kedvet a sporthoz.

2010-ig volt egy nagyon nagy bázisunk, aztán lett egy törés. Az én korosztályomból szinte mindenki külföldre ment, vagy családot alapított, kevesen foglalkoznak már ezzel, de azért a fővárosban és több nagyvárosban képviseltetik magukat. Pécsett található például a legnagyobb táborral rendelkező break egyesület

– mondja az edző.

Régen voltak nemzetközileg elismert, eredményes magyar breakesek és csapatok, például az Enemy Squad, a Suicide Lifestyle és az Elementary Force – sorolja Fodor Lajos, aki hangsúlyozza, bár most kevesebb a nívós, világszinten elismert eredmény, az utóbbi pár év már „erősen a felzárkózás jegyében telt el”.

Olcsó és költséges sport egyszerre

Az edző szerint lehetne ugyan jobb az utánpótlás helyzete, de legalább vannak fiatalok, akik ezzel foglalkoznak – Fodor szerint a pécsi alapszervezet teljesít a legjobban, ott a legerősebb az utánpótlás. Ez nagy szó, hisz a Covid és a gazdasági válság az egyesületeket is kikezdte. A breaktánc viszont elméletileg nem egy drága sport, felszerelésre nem nagyon kell költeni, maximum a tagdíjat kell befizetni, már, ha van egyesület, amely bérel egy helyet.

Ha viszont valaki profi szinten akarja csinálni, esetleg olimpiai szereplésről álmodik, annak komoly költségekkel kell számolnia. Az utazások miatt anyagi áldozatot kell hozni, hisz a pontokért Brazíliától Kínáig keresztül-kasul kell utazni a világot.

„Magyarországon teljesítményorientált szemlélet van, tehát fel kell mutatni valami eredményt, ha támogatást szeretnénk. Ehhez rengeteget kell utazni, a költség pedig egy versenyzőre vetítve nagyjából 300–400 ezer forint, és akkor még ott vannak az edzők és a stábtagok. És ez egy kis csapat, külföldön gyakran masszőr, videós stáb és egyéb kisegítő személyzet kíséri a versenyzőket.”

Sok breaktáncost éppen ez tart vissza, másokat pedig az, hogy csak erősen szabályozott keretek között űzhetik profiként ezt a sportot. A versenysportolókra ugyanis ugyanolyan feltételek vonatkoznak, mint más sportágak esetében, a rendszeres orvosi vizsgálatok, vagy a versenyengedély kiváltása.

Ez sokaknak nem tetszik, de ha olimpiai ambícióid vannak, nincs más út

– mondja Fodor Lajos.

Azért sokat javult a „táncsportág” megítélése és helyzete Magyarországon. Fodor Lajos szerint korábban „súlytalanok” voltak, ma viszont már egy breaktáncos teljesítményével akár pontokat is szerezhet a felsőoktatási felvételi előtt, ilyen régebben nem volt.

„Már Gerevich Aladár-sportösztöndíjas sportolóink is vannak, a sportág korábban nem tudott elérni ilyen szintekre. Bekerültünk a Héraklész programba, csak ott 10 utánpótlás korú sportolónk szerepel. Ez jó üzenet lehet azon szülőknek is, akik még szkeptikusak a sporttal szemben.

Régen azt mondták a breakesekre, hogy utcagyerekek, akik fetrengenek a földön és fejükön forognak, most viszont már olimpiáról beszélnek velünk kapcsolatban

– figyelmeztet a szakágvezető.

Csenge rajongótábora is kezd növekedni, egyre több a visszatérő és az ismerős lájkoló a közösségi médiában, akik folyamatosan követik a breaktáncos karrierjét. Sokan felnéznek rá, szurkolnak, gratulálnak, külföldön és Magyarországon egyaránt.

Nem tudni, hogy közülük kik a profik és kik azok, akik valamikor azzá szeretnének válni, Csenge szerint sokakat a látvány vonz, de reménykedik benne, hogyha máskor nem, a budapesti selejtező után többen kedvet kapnak majd ahhoz, hogy komolyabban műveljék ezt a sportot. Az olimpiai részvételben reménykedő magyar sportoló az eredményei mellett azt tartja kiemelten fontosnak, hogy népszerűsítse itthon a sportágat.

Nagyon fontos, hogy legyen utánpótlás, a kisgyerekek is jöjjenek breakelni!