A RunRepeat készített egy átfogó tanulmányt, amihez több mint 70 ezer, 1986 és 2018 között rendezett verseny közel 108 millió eredményét használták fel. A kutatást segítette a nemzetközi szövetség, az IAAF is, amelynek idei, kínai kongresszusán be is mutatták az eredményeket, mivel tényleg pontos képet lehet kapni a világ futószokásairól. Tömegsportról van szó, így a profik, a jótékonysági futások, valamint a gyaloglók is kimaradtak a szórásból.
Ezek alapján kiderült, hogy
- bár rengetegen futnak világszerte, némi visszaesés látható az elmúlt két évben (a csúcson, 2016-ban még 9,1 millió amatőr eredményt regisztráltak, tavaly 7,9 milliót), de azt egyelőre nem tudni, hogy ez valami negatív tendencia, vagy csak egy pillanatnyi kilengés;
- sosem voltak még ilyen öregek a hobbifutók: míg 1986-ban még 35,2 év volt az átlagéletkor, addig 2018-ban 39,3;
- a tavalyi év volt az első, amikor a női futók voltak többségben a versenyeken (50,24%);
- és az a helyzet, hogy miközben a világ felgyorsul, mi, emberek lassulunk, legalábbis a maratoni távot átlagban 40 perccel tartott tovább lefutni 2018-ban (4:32:49), mint 1986-ban (3:52:35), de 21, 10 és 5 kilométeren is romlottak az eredmények az évek során.
Ez utóbbi, a lassulás sok mindennek betudható. Kezdjük azzal, hogy mivel sokkal többen szánják rá magukat a futásra, így nagyobb is a szórás, teljesen különböző edzettségi állapotban vágnak neki emberek ezeknek a versenyeknek. Másfelől pedig a klímaváltozás az emberi teljesítményen is érezteti hatásait, ahogy a Föld melegszik, úgy lesznek egyre rosszabbak az időeredmények.
Ami a távolságokat illeti, a nagy kedvencek az 5 kilométeres versenyek és a félmaratonok, ezen a két távon indul el messze a legtöbb ember világszerte. A 10 km és a maratoni táv nagyjából ugyanannyi embert mozgat meg évről évre, de utóbbi kapcsán meg kell jegyezni, hogy elég sokat változott a mezőny összetétele: míg pár évtizeddel ezelőtt ez volt a fő cél, a 42 kilométeres táv teljesítése, manapság sokan már nem érzik akkora kihívásnak és inkább már ultratávokat választanak – elég csak Szőnyi Ferencet példaként felhozni, aki 40 évesen kezdett el komolyabban sportolni, manapság pedig már felfoghatatlan távokat teljesít a világ minden táján.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Idevág a tanulmány azon megállapítása is, hogy sokat változott a motiváció is az évek során. Míg korábban többségben voltak azok, akik egy bizonyos cél elérése érdekében futottak, addig manapság már sokkal inkább lett rekreációs és közösségi tevékenység a futás. Vagy csak szimplán stresszlevezetés.
Talán emiatt is a legnépszerűbb táv az 5 kilométer, ez pont az adag, ami a legtöbb embernek belefér egy végigdolgozott munkanap végén is, vagy esetleg ébredés után, napindítóként. Itt feljegyezhetünk egy elég komoly magyar eredményt:
Itt Ukrajna az első, amely csak másodpercekkel előz minket. 10 kilométeren Svájc (52 perc), félmaratonon Oroszország (1:45), maratonon pedig Spanyolország amatőr futói a leggyorsabbak (3:53) a világon.
A tanulmány talán legérdekesebb része az, hogy a Föld egyre kisebb a hobbifutók számára. Korábban azért még ritkább volt, hogy valaki amatőrként útra keljen egy versenyért, manapság ez már bevett szokássá kezd válni. Mióta egyre többen beszélnek angolul és az utazás is jóval könnyebb, elérhetőbb, mint korábban, valós jelenség lett a futóturizmus. Leginkább a közepes méretű országok (10 és 50 milliós lakosság között) használják ki mindezt, ezek rendezik ugyanis a legtöbb tömegsportos rendezvényt, miközben az ennél kisebb népességű országokból kelnek útra a legtöbben, vélhetően azért, mert otthon kevesebb esemény közül válogathatnak.
Ha valami konklúziót kellene vonni a tanulmányból az valami olyasmi lenne, hogy mindegy ki hány éves, nő vagy férfi, és milyen kondiban van, ha az elszántság megvan, akkor futás egy baromi jó hobbi. Bárhol a világon.
Nyitókép: MTI/Mohai Balázs