A riói olimpiáról nyolc aranyat, három ezüstöt és négy bronzérmet vihettek haza versenyzőink. Akadt, aki a magyar sportolók eredményét összességében sikerként könyvelte el, volt aki fanyalgott, mondván, csak Hosszú Katinka és Kozák Danuta miatt van okunk az örömködésre.
A 24.hu elemzésében megpróbálta rendbe tenni a dolgokat, segíteni az olvasókat a tisztánlátásban.
Nos, Muszbek Mihály sportközgazdász munkahelyének egyik tudományos műhelye, a TE Sportgazdasági és Döntéshozó Kutatóközpontja egy minap publikált tanulmányában azt vizsgálta, egy adott olimpián megszerezhető 1-8 helyezésből a magyar sportolók hány százalékot tudhatnak magukénak.
- 1972 München 4.96 százalék
- 1976 Montreal 3.58 százalék
- 1980 Moszkva 5.09 százalék
- 1984 nem vettünk részt
- 1988 Szöul 4.09 százalék
- 1992 Barcelona 3.74 százalék
- 1996 Atlanta 2.41 százalék
- 2000 Sydney 2.07 százalék
- 2004 Athén 2.17 százalék
- 2008 Peking 1.37 százalék
- 2012 London 1.90 százalék
- 2016 Rio 1.69 százalék
Muszbek konklúzióként levonja, az elmúlt negyven évben a magyar sport az olimpiai versenyek 1-8 helyezését tekintve szép csendben elvesztette az érmek és helyezések kétharmadát. Megállapítja, e tekintetben eredményessége a hetvenes, nyolcvanas évek eredményességének ma kevesebb, mint egyharmada.
Fábián László, a MOB sportigazgatója az olimpia értékelésekor nem véletlenül jegyezte meg:
néhány sportágnak, szövetségnek és egyesületnek érdemes lesz önkritikát gyakorolnia. Néhány sportvezető feltehetően a csodában is bízva fogalmazta meg a reményeit vagy rosszul ítélte meg az ellenfelek tudását. Mindent összevetve: van mit ünnepelni, lesz mit elemezni.
Ez itt most egy olyan, egyszerű számokon alapuló elemzés, ami több mint elgondolkodtató.