Talán éppen egy ígéretes labdarúgó karriert szakított meg Takács Attila azzal, hogy a nyolcvanas évek őrületének számító, a Bruce Lee filmek hatásaként a karate sportág családjába tartozó kempo mellett tette le a voksát. Ma már tudjuk, jól döntött, hiszen nemcsak sikeres versenyzői múltat zárt le néhány éve, hanem az ország legeredményesebb klubja, a Székesfehérvári Kempo SE, vezetőjeként komoly hátteret biztosít a reményteljes utódoknak.
– Száron született, nevelkedett, meséljen egy kicsit arról, milyen volt a hetvenes, nyolcvanas években gyereknek lenni?
Több okból is nagyon örülök annak, hogy falun nőttem fel. A tisztesség, a becsület, és a szavahihetőség értékrendje számomra rettentően fontos. Ezeket ott megtanultam, a mindennapjaim részévé váltak. Mindenképpen meg kell említenem, hogy itt ivódott belém a természet és az állandó mozgás szeretete. Persze, mint minden falusi gyerek én is fociztam, és birkóztam. Ez később meghatározó lett számomra.
– Hogyan került kapcsolatba a kempoval?
A férfiember génjeiben benne van a harc, így nem csoda, hogy amikor a nyolcvanas évek végén indult videó őrülettel párosulva ömlöttek az országba a Bruce Lee-féle karatés filmek, azok engem is magukkal ragadtak. Egy barátom, átcsábított Bicskére, ahol a helyi kultúrházban kempo edzéseket tartottak, heti két alkalommal. Hozzá kell tennem, hogy a kempo a legkeményebb küzdősport, amelyet úgy is neveznek, mint a harcművészet öttusája. Itt lehet ütni, rúgni, birkózni, dobni.
– Lekötötték az energiáját ezek a foglalkozások?
Őszintén, nem. Mellette az iskolai csapatban kézilabdáztam, és a szári futballcsapatot erősítettem. 15 évesen ott figyeltek fel rám az NBI -es Tatabányai Bányász vezetői, és az akkori, legnagyobb helyi sztár, Csapó Károly játékosa lettem.
– Ott is járt iskolába?
Fehérváron, a József Attila Gimnáziumban kezdtem, majd a leigazolásom után Tatabányán a Bárdos László tornatagozatos gimnáziumban fejeztem be a középiskolát. Testnevelő tanárnak készültem.
– Érzem a hangján, hogy ez csupán álom maradt!
Felvettek ugyan, de katonaság alatt hirtelen rám zúdult minden, így 19 évesen már én lettem a családfenntartó. Abbahagytam a focit, pedig az első osztály küszöbén álltam.
– Utána kezdte el újból a kempot?
1992-ben barátom, Durkó Zoltán lett az első mesterem, ő Száron alapított klubot – vele voltam először Bicskén edzésen – edző lett belőle, így a segítségével kezdtem újra a sportágat. Megjegyzem nagyon jó tendencia, hogy egy aktív sportoló tart edzéseket fiataloknak. Nálunk a klubban is így van, mert a gyerekek számára ennél jobb példa talán nem is lehet, mivel közvetlen attól lesheti el a fortélyokat, aki sikeres versenyző.
– Mikor nyitotta meg az első, önálló klubját?
Amellett, hogy versenyeztem 1994-ben Csákváron hatalmas érdeklődés mellett indítottam el a klubot, amelyet aztán 1998-ban Fehérvárra is kiterjesztettem.
– Rendkívül sikeresek a versenyzői, mi a titka, nagy különbség van az amatőr és a profi kempo között?
Nagyon nagy a szakadék, egyáltalán nem véletlen, hogy négy évvel ezelőtt létrehoztuk Magyarországon a profi kempot, és egyre jobban a profizmus felé próbálom a versenyzőimet is irányítani. Én nyertem az amatőrök között háromszor világkupát, világbajnokságon voltam második, de igazság szerint a dicsőségen kívül nem lehetett belőle sokat profitálni. Ki kellett ebből törni, én ezt már fiatalként átláttam.
– Mekkora áldozatot kell hozni azok számára, akik magas szinten űzik a sportágat?
Lehet, hogy valaki világkupát nyer, de onnan már nehéz továbblépni. Bizony keményen bele kell nyúlni a zsebbe, hogy eredményes lehess. Én például éveken keresztül nem mentem nyaralni, arra spóroltam, hogy versenyezhessek.
– Ereje teljében van, akár a kötelek közé is léphetne, ám irányít. Vannak-e olyan kihívások az életében, amelyekről esetleg még nem tudunk?
Nevetni fog, van! Újabb „adrenalin bombát” vetek be, arra készülök, hogy bika rodeókon vegyek részt, rodeó-bohócként.
– Ez kifejezés pontosan mit takar?
Ők a lovas, a rodeós testi épségét saját testükkel védik, próbálják távol tartani a bikától, amikor a versenyző leesik az állatról. Sokan nem is tudják elképzelni, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy valaki rodeó bohócnak álljon. Ők a háttérben vannak, a legnagyobb felelősség az övék, ám a legnagyobb tudással rendelkeznek.
– Láthatjuk Önt „élesben is” új szenvedélyét űzve?
Csupán azért nem, mert ugyan végigjártam egy képzést, de a kislányom születése után félbehagytam. Ha nagyobb lesz, akkor folytatom, mert nagyon tetszik, bár ehhez az is kell, hogy a családom ugyanúgy mellettem, álljon, mint a kempoban.