Gyarmati Andrea: Ezt tedd, ha magas a vérnyomásod!

Felnőtt kopogtatott be a gyermekrendelésre.

Felnőtt férfi, vagyis bőven túl azon, hogy orvosilag hozzám tartozna, de hát hív még Húsvét előtt, hogy gondja támadt, kéri a segítségemet. Az ünnep utánra beszélünk meg találkozót, örül, és szívet melengetően köszön el: „Köszönöm, doktor nénim!”

Újszülött korától a nagykorúságáig a betegem volt, pontosabban a „ritkán betegem”, hiszen stramm, érdeklődő, barátságos kis-, majd nagyfiú volt.

Ma is stramm és érdeklődő és barátságos, csak időközben komoly, stresszes állásba került, nagy a nyomás rajta, érthető, hogy aggódom érte, és most is csak reménykedem, hogy nincs komoly baja.

El kell mesélnem róla egy régi történetet.

Édesapám néha meglátogatott a rendelőben. Bár sose mondta, úgy hiszem, örült, hogy orvos lettem, szívesen nézte, ahogy dolgozom, és persze kedvelte a gyerekeket is, különösen a bátrabbakat, köztük Lacit – az ilyenekkel olykor váltott is néhány szót.

Barátságuk úgy kezdődött, hogy Lacika egyszer kifelé menet kérdezte aput: „Te, bácsi, ki vagy?”

„Szervusz – így apu –, engem Dezső bácsinak hívnak, és a doktor néni apukája vagyok.”

Csodálkozó tekintet:

Azért vagy itt, mert vigyázol a doktor nénimre?

Apu bólintott: „És azért is, mert szeretem nézni, amikor dolgozik.”

A gyerek visszafordult, rám nézett: „Neked aztán igazán jó, hogy még a munkádban is itt van veled az apukád.”

Tényleg jó volt.

Sok-sok évvel később, már felnőttként váratlanul bekopogott Laci; apu temetése után voltunk. Ennyit mondott: „Sajnálom. Szerettem apukádat… Megölelhetlek?”

Ami sokkal többet jelentett számomra, mint a szokásos „őszinte részvétem”.

Nos, most ez a Laci érkezik hozzám.

Kiderül, a stressz maradt, sőt, fokozódott, ráadásul fölugrott némi túlsúly is. Plusz a nagypapának annak idején komoly gondjai voltak a szívével, és Laci aggódik, különösen azért, mert újabban rendetlenkedik a vérnyomása.

Az interneten összeolvasott mindent, még inkább megijedt, és szeretne tisztán látni, megérteni, mi történik a szervezetében, milyen kockázatokkal kell szembenéznie.

Átnézzük a leleteit, és átvesszük a vérnyomás alapjait.

Úgymint:

Laci bólogat, én pedig azt mondom neki: „Tudom, rengeteget dolgozol, de nem kéne lerobbanni, mert akkor viszont már egyáltalán nem fogsz dolgozni.”

Rám vigyorog: „Ezt pont te mondod, aki műtét után, járókerettel is jött rendelni?!”

A válaszom: „Jogos, munkában speciel nem én vagyok a követendő példa, de a többi faktorban azért egész jól teljesítek.”

S hogy haladjon az ügy, felhívok egy kardiológus kollégát, szerzünk hozzá időpontot.

Jó érzéssel engedem útjára Lacikát, aki ígéri az ő réges-régi doktor nénijének, hogy haladéktalanul beszámol majd a fejleményekről.

Én pedig boldog vagyok, hogy olykor a felnőtt „gyerekeimnek” is segíthetek.