Gyurcsányék új kampánydala igazi költészet

Mitől igazán jó egy popdal?

Könnyen befogadható mondanivaló, nem túl bonyolult akkordmenet és egy kellemes előadói hang általában már sikeressé teszi. Szemmel láthatóan ezt a receptet követi a DK mindössze 50 ezer forintból készült készült kézműves kampánydala is, a Csak a szeretet kell, de inkább lássuk, mi a szerzemény mélyebb mondanivalója, a nyilvánvalón, vagyis az értetlenkedés és az emlékezés érzetén túl.

De először is hallgassuk meg a dalt.

A magyar nép zivataros századai

Már az első strófa erős gondolatokat fogalmaz meg, a költő a múlt, a jelen és a jövő érveivel a hallgatóság érzelmeire kíván hatni. Hivatkozik arra, mennyi keserűség, nyomorúság van az országban, de a szónok rögtön stílust vált, s ingerült keménységgel kel ki a bezárkózás ellen, mert annak nincs gyógyító hatása.

A versszak végén a hazáért való önzetlen harcot követeli és a Balassi-féle „szép tisztességre” szólít. Ha szemfülesebbek vagyunk, észrevehetjük, a költő hogyan parafrazeálja a Himnuszt, s áldásért, védelemért esdekel a magyarság számára.

Kiáltvány, felhívás a nemzethez

A refrén a távoli jövő dicsőségét sejteti, hiszen bevallása szerint a jelen történelemformáló pillanatok előtt áll. A meggyőzés érdekében a szónok még egy paradoxont is sorba állít, hiszen arra buzdít, a hallgató ne mondjon nemet és igent sem, ez pedig nagyon erős stílushatás, hiszen váratlanul, meghökkentő módon érkezik („Ne mondj nemet, ne mondj igent”).

Az érvrendszer persze ezen a ponton összezavarhatja az eddigi határozottságot, de a kétütemű, a sormetszeteket pontosan betartó felező nyolcasok alkalmazása így is döntő elhatározottságot sugároz a sorrímek segítségével („Magyarok VAGYUNK, itt VAGYUNK”).

A fokozás ezután ér a tetőpontjára, a refrén végén pedig megjelenik a költemény alaphangja, legfőbb mondanivalója: „Európa az otthonunk, ne vigyen másfelé az út”.

Hazafias intelem

A következő versszak a Nemzeti Dalhoz hasonlatosan lerövidített kurta mondatokat fogalmaz meg parancsok formájában és válaszút elé állítja a hallgatókat, azonnali elhatározásra ingerelve: választani kell a rabság és a szabadság között.

Ez a strófa a himnuszok szokásos jellegzetességeit is magán viseli, a panaszdal, a siralomének (a jeremiádok), a könyörgés és az elégia műfaji vonásai is megtalálhatók benne.

Amikor a költő a második sorhoz ér, hiperbolát alkalmaz, felindult lelkiállapotát a dolgok valódi mértékének a valószínűség határán túli felnagyításával ellenpontozza („Tele van az ország gyűlölettel”).

Ez a versszak egyébként az első strófa bizonyos elemeinek megismétlését is tartalmazza, s ez a változtatás a korábbi kérést szigorú paranccsá fokozza, s komorabbra, sötétebbre színezi a költemény végkicsengését („És az sose győzhet, aki haragot szít!”).

Ezután már csak egy célja marad a költőnek: hogy a strófa után háromszor elhangzó refrén elérje az élmény elmélyítését, nyomatékosítását.