Gerlóczy: Segítség Dörner Györgynek

Tisztelt Dörner György!

Nagy örömmel értesültem arról, hogy filmre kívánja vinni a pozsonyi csatát. Sok erőt és kitartást kívánok ennek a nem mindennapi projektnek a megvalósításához. Engedje meg, hogy felhívjam figyelmét a Nemzeti Filmalap aktuális és állandó pályázataira:

2012. július 1. napján lép hatályba a Filmalap módosított Támogatási Szabályzata, amely alapján továbbra is lehetőség nyílik

– egész estés (legalább 70 perc hosszúságú) játékfilmek,
– egész estés (legalább 70 perc hosszúságú) animációs filmek,
– egész estés (legalább 70 perc hosszúságú) dokumentumfilmek

filmterv fejlesztési, filmgyártás előkészítési, filmgyártási célú és filmterjesztést elősegítő marketing tevékenységhez kapcsolódó pályázatok benyújtására.

További részletek, támogatási szabályzat:
http://mnf.hu/index.php…

Ha bárki, vagy bármi akadályozná abban, hogy tervét megvalósítsa, kérem, haladéktalanul jelezze.

A témaválasztás nem könnyű, és egy ilyen nagyívű történelmi drámára véleményem szerint akár 6-8 éve is rámehet, de higgye el, megéri, lásson hozzá. Segítségül küldök egy rövid szinopszist, melyet Tarján M. Tamás írásának felhasználásával készítettem 1 perc 37 másodperc alatt:

Dörner György: A pozsonyi csata – A megszilárdult magyar uralom

Szinopszis

A pozsonyi csatáról kevés forrással rendelkezünk. Német évkönyvek és a küzdelem során elesett előkelőségek nekrológjai alapján tudjuk valamelyest rekonstruálni az eseményeket. Az biztos, hogy Luitpold célja Pozsony – akkori nevén Brezalauspurc – bevétele volt, amit a Duna két partján előrenyomulva, csellel akart végrehajtani. A hadjárat későbbi szakaszában aztán valószínűleg a Dunántúl többi várát akarta elfoglalni. A bajorok igen ravasz módon támadtak a törzsszövetségre, hiszen hadaik gyülekezőjét a szokásos ennsburgi hadi mustra időpontjára tették, így a magyar kémek hosszú ideig nem gyanítottak ellenséges szándékot. A németek két hadoszlopa – az őrgróf serege északon, az érseké délen – június 17-én indult el az Enns folyó partján fekvő vártól, de a gyepűelve őrei erről csak 10 nappal később szerezhettek tudomást.

Miután egyes német előkelőségek halálát a nekrológok június utolsó napjaira teszik, feltételezhetjük, hogy a gyepűt védő harcosok már felvonulás közben is zaklatták Thietmar érsek csapatait, hogy időt nyerhessenek a magyar főseregek összegyűjtésére. A Kárpát-medence nyugat felén letelepedett törzsek időközben becslések szerint 40 000 főnyi könnyűlovasságot küldtek a Pozsonnyal szemben fekvő Duna-partra. Eközben a portyázók állandó zaklatásaikkal kifárasztották a déli bajor hadsereget, és színlelt megfutásaikkal folyamatosan maguk után csalták Thietmar erőit. A magyar csel aztán Pozsonnyal szemben hozott eredményt, ahol az előőrsök bevezették a támadókat egy elzárt medencébe, és a környező magaslatokról támadva tömegével nyilazták, majd vágták le a német harcosokat. A július 4-i – első – csatában az egyházfők seregeinek java része elpusztult, miközben az utánpótlást szállító Sieghart hajóiból jó néhány a – tapló segítségével meggyújtott – tüzes nyilak áldozatául esett.

A pozsonyi csata a magyar hadtörténet egyik legfontosabb győzelme volt, melyet őseink elsősorban a reflexíjnak, és nomád harcmodoruknak köszönhettek. A bajorok nem ismerték sem a fegyver hatékonyságát, sem a magyarok taktikáját, ezért túlerejük dacára könnyű prédának bizonyultak a törzsszövetség erői számára.

Jó munkát kívánok!

Fotó: MTI/Kollányi Péter