Gerlóczy és Jászberényi ugyanazt a nőt akarja – nagy a baj

Tisztelt Fidelitas!
Kedves Koncz Zsófia!

Eredeti szándékom szerint jelenteni akartam, hogy értesüléseim vannak a 24.hu mocskos bérfirkászának, Jászberényi Sándornak tisztátalan gondolatairól Önnel kapcsolatban. E gondolatok tisztátalanságának mértékéről a rendelkezésemre álló nyelvi eszközökkel nem áll módomban ízléses formába öntve beszámolni Önnek. De nem is szeretnék. Mert miközben rákerestem Önre az interneten, és tanulmányoztam kicsit a múltját, be kell vallanom, szóval nehéz erről beszélnem, de ki kell mondanom Önnek: megértem azt a mocskos bérfirkászt. Isten látja a lelkemet, nem tehetek róla. Talán megérti. Remélem megérti. Biztosan látta, hogy bejelöltem a Facebookon, hát, tegyen belátása szerint. Elolvastam a 2009-es önéletrajzát, engedje meg, hogy idézzek belőle, hiszen oly régen történt már az is.

“Koncz Zsófiának hívnak, 19 éves vagyok. Családommal Szerencsen élünk. Ebben a városban végeztem általános iskolás és gimnáziumi tanulmányaimat. Jelenleg Budapesten tanulok, az ELTE jogi karán vagyok másodéves. Meggyőződésem, hogy nekünk, fiataloknak, mint már annyiszor a történelemben, nagy szerepünk lesz az ország lelki felrázásában és újjáépítésében. Ott kell egymást segítve új otthont teremtenünk, ahonnan jelenleg csak elküldenek minket. Ezeket a nehéz feladatokat csak a hit, a család, és a haza szeretetével tudjuk megvalósítani. Éppen ezért lelkesen és bizakodva kezdem meg munkám, mint az ifjúsági ügyekért felelős országos szervező.”

Az ország lelki felrázása, hát ez az, Zsófia! Ezek a szavak, és a szavakat követő tettek! Átnéztem a közösségi oldalát, és láttam, hogy 2014. július 18-án doktorált. Alig 7 hónappal később már besúgóhálózat megalapítását jelenti be az ország nyilvánossága előtt. És ez még csak a kezdet!

Nem ismerjük egymást. Nem tudok Önről sokat. Nincs sok közös bennünk. Ön szereti a csokit, a néptáncot, Kocsis Mátét és a szülővárosát, ahol édesapja a polgármester. Én nem szeretem sem a csokit, sem Kocsis Mátét, és a szülővárosomért sem rajongok különösebben. Talán ha Tarlós úr lenne az édesapám, én is jobban érezném itt magam, bár ebben azért nem vagyok egészen biztos. De mindezek ellenére meggyőződésem, hogy a szerelem, az igaz szerelem – mint a történelemben már annyiszor – képes elmosni a különbségeket, mint nyári zápor a vidék búcsút. Gondolja át! Én várni fogom.

Szeretettel üdvözli, várja válaszát:

Gerlóczy Márton, bérfirkász

Fotó: MTI/Marjai János

Kedves Fidelitas, Kedves Koncz Zsófia!

Én írok levelet magának Kell több? Nem mond ez eleget?

Méltán tarthatja hát jogának, hogy most megvessen engemet,

De ha sorsom panaszszavának szívében egy csepp hely marad,

Nem fordul el, visszhangot ad.

Sajnálattal értesültem arról, hogy a balliberális bérfirkász, Gerlóczy Márton, aljas módon, az érzelmei által vezetve a nemzet érdeke helyett, ahelyett, hogy rendes magyar emberként besúgott volna, inkább szerelmet vallott magának.

Ne ugorjon be ennek az aljas trükknek Zsófia, Önt provokálják!

Ne hallgasson az álszent liberális Gerlóczyra.

Ha racionálisan tekintünk a kérdésre nyilvánvaló, hogy mi ketten sokkal jobban tudnánk besúgni! Ön hisz a hitben, a családban és a hazában, én a szólás-és véleménynyilvánítás szabadságában, a Nemzetben és a korai offspringben. Együtt fel tudnánk virágoztatni újra a besúgás nemes, de kihalóban lévő intézményét!

Gondolja meg! Minek magának egy Gerlóczy, amikor lehet egy Jászberényije?