Délelőtt a Margit körúton sétáltam egy szabadnapos pincérrel, amikor egy élelmiszerboltból elénk lépett egy fiatal, festett vörös hajú, tetőtől talpig a legexkluzívabb kínai kelmékbe, szürke melegítőbe és fekete műbőr mellénybe öltözött lány. Sietett.
– Mosogatólány – bökte oda egykedvűen a szabadnapos pincér.
– Honnan tudod?
– Tarhonya van nála.
A lány egy zacskó tarhonyát fogott a bal kezében.
– Látod azt a cetlit, amit a zacskóhoz szorít?
– Látom.
– Az a blokk. Vissza kell vigye. Mindig a mosogatólányt küldjük ki a boltba. A másik kezét azért szorítja ökölbe, mert abban van a visszajáró. Figyelembe véve a haladása irányát, azt, hogy papucsban van, és hogy nem vett kabátot, feltételezem, hogy a Mantra Terasz-ban dolgozik. Itt lesz a sarkon túl.
Követtük a lányt. Bement az étterembe. A szabadnapos pincér beleszívott egy utolsót a cigarettájába, elpöckölte a csikket, majd a táblára írt feliratra mutatva így szólt:
– Ennyi!
A táblán a következő felirat volt olvasható:
Mai menü: Zöldborsóleves, Marhapörkölt tarhonyával
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="640" width="960" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
