Nem, nem kell megijedni, nincs újabb fejlemény, nem jelentkezett nálam újabb tanú, nem adok okot arra, hogy a volt miniszterelnök kipereljen a vagyonomból. Ami történt, az nem nálunk történt, két napja jött a hír, hogy a román oktatási minisztert is plágiummal vádolják. Az embernek óhatatlanul is az az érzése támad, hogy szezonja van a témának. Létezhet tényleg olyan, hogy plágiumszezon? Van valami természetes alapja a dolognak, vagy csak a sajtó csinálja az egészet?
Akárki akármit mond, már egy főiskolai szakdolgozat is tudományos írás. A tudományosság szabályai szerint, kutatva, olvasva kell egy önálló értekezést készítenie a diploma megszerzésében reménykedőnek. Ez a fajta tevékenység van, akinek fekszik, de van, aki a háta közepére nem kívánja. Alkat kérdése a dolog, de az nem alkat kérdése, hogy diplomát mindenki szeretne. Akinek jól megy a tudományos írás, az jellemzően egy dologra hosszan koncentrálni képes, saját munkáját jól megszervezni tudó, órákig a könyvárban gubbasztástól sem megrettenő alkat. Aki nagyon ilyen, azokból lesz a tudományos kutató, a nekik javallott karrierút az akadémia irányába vezet.
Tipikusan a politikus egészen más alkat. Aki politikai pályára lép, annak jellemzően más tulajdonságai vannak. Nem egyedül, önállóan dolgozva, hanem sokkal inkább mások előtt szerepelve teljesedik ki. Szereti a pörgést, a változó ingereket, szeret reagálni, gyors döntéseket hozni. Ennek megfelelően gyötrelem számára, ha egyetlen jól eltalált mondatért órákig kell a könyvtár polcait böngésznie. Nem állítom, hogy ez mindenkire igaz lenne. Utóbb sikeresnek bizonyult politikus is adhat le színvonalas diplomamunkát, de megértem, ha ez az embertípus a tökéletességet és a sikert nem a tudományos írásmunkákban keresi.
A versenyben lévő politikusnak ugyanakkor szüksége van a jól mutató pedigrére, diplomára, nyelvvizsgákra, doktorira, menő publikációkra. Igen, létezik olyan választói kör, amelyben mindez nagyon fontos, komoly versenyben nem lehet ezt a tényezőt figyelmen kívül hagyni. Ha összetesszük ezeket a feltételezéseket, könnyen eljuthatunk a következtetésig, hogy ebben a körben, a vezető politikusok körében az átlagosnál könnyebben bukkanhat a megfigyelő plágiumgyanús esetekre.
A szezonalitásra mindez még önmagában nem ad magyarázatot, de ha végiggondoljuk, nem nehéz innen megérteni. Ha előjön egy markáns ügy, akár Karl-Theodor zu Guttenberg, akár Schmitt Pál esetében, akkor az elindítja a nyálelválasztást. Beindul minden országban az intenzív keresgélés, és a fenti okfejtésből következően ezek a keresgélések gyakran találattal is szolgálnak. A szezonnak logikusan vége is szakad, egyre kisebb súlyú politikusok, egyre kisebb ügyei jönnek elő az intenzív keresgélésre, és egy idő után az egész érdektelenné válik. Innentől kis pihenő, aztán amikor megint nagy hal akad horogra, indul az egész előröl.