Elnézést kérünk, de ez már akkor eszünkbe jutott, amikor éppen egy hete a pártelnök-frakcióvezető bejelentette: minden szocialista frakciótagnak hétfőig nyilatkoznia kell arról, akar-e a maradni. Azt is mondta, szeretné, hogy nyíltan történjen a szakadás, “ne tűnjön mutyizásnak a szétválás”. Nem értjük Mesterházyt. Ha mi pártelnökök lennénk, nem beszélnénk ilyen hülyeségeket: a szétválás biztos, a mutyizás egyrészt rosszul hangzik egy szoci szájából, másrészt borítékolható is, hiszen vélhetően egy gyurcsányista sem fogja visszaadni listás mandátumát, márpedig ez – jeleznénk – egy választó szemében: mutyi.
Gyurcsány Ferenc a hírek szerint ma találkozik Mesterházy Attilával, aki majd azt mondja neki: ugyan menj már! Mire Fletó válasza: lárifári! Körülbelül ennyit is ér egy olyan baloldali párt belviszálya, amely még azt sem tudja meglovagolni, hogy a bérek reálértéke nagyjából a ’70-es évek végének szintjére süllyedt, tömegek adósodnak el. A volt kormányfő szerint azoknak, akik fő feladatuknak a leszakadók védelmét tartják, együtt kell működniük azokkal, akik a „modernizálóbb, a középosztály felé nyitott polgári baloldali politikát képviselik”. Ez bizony két párt, és egyik sem a mostani MSZP.
Mesterházy pártelnök is tudja ezt, ezért akar „erős baloldali néppártként” alternatívát kínálni az “Orbán-rendszerrel” szemben. A viktoriánus bírálatokkal kapcsolatban azonban óvnánk, mert a jelenlegi kormányfő mégis egy valódi megmérettetésen kapott kétharmados többséget, és a jelek szerint ezt az MSZP még sokáig nem lesz képes ledolgozni. A Gyurcsány-féle „polgári baloldal” Gyurcsánnyal ugyanolyan necces, mint Mesterházy „baloldali néppártja”, amelyhez éppen csak a nép hiányzik. Az ’56-os ünnepséget látva egyben bízhatnak, hogy a jelek szerint a nép már Orbánnak sem kell annyira.