Kipróbáltuk a legjobb szelfi-telefont

Az Asus Zenfone 2 Selfie nem csak a nemsokára kivesézett csúcs-szelfikamera miatt célozza be a fiatalabb korosztályt. Az egész készülék kiépítése és árazása gyakorlatilag azokra a 14-20 éves lányok-ra és fiúkra lett szabva, akiknek egy gyors, sokat tudó, fiatalos kinézetű mobillal a kezükben nem kell szégyenkezniük a menő osztálytársak előtt sem, viszont mégsem az abszolút csúcskategóriás hardverek dolgoznak a készülékben, ezért az megfizethető marad.

Külsőségek

A telefonon elvben kívülről is látszik, hogy nem a fémházas, csupa üveg csúcsgépekkel akar versenyezni, viszont a különleges színekben pompázó műanyag borítás mégsem tűnik gagyinak, felületkezelése miatt ráadásul jól “ragad” a kézbe, nyoma sincs a csillogó felületek ujjnyomgyűjtő olcsóságának. Az 5,5 hüvelykes képátlójú IPS kijelző full HD felbontást kapott, és ennek megfelelően szép, részletes képet ad, ami egyben kontrasztos és színgazdag is.

Az Asus csendben átvette az LG által elindított “gombokat a hátlapra” kezdeményezést, ami csak azoknak lehet szokatlan, akik még sosem használtak ilyen elrendezésű telefont. Ahogy a kézben tartjuk a készüléket, teljesen magától értetődő, ahogy a mutatóujj ráfekszik a kétállású hangerőgombra. Egy LG G4-ről váltva már csak az volt furcsa, hogy a bekapcsológomb a készülék tetején maradt, ezért ehhez külön kéz kell – a következő kiadásban már ezt is nyugodtan a hátlapra lehetne csapni, így fogásváltás nélkül érhető el minden funkció.

Már kívülről is látható a Selfie névadó tulajdonsága, az előlapon ugyanis gyakorlatilag ugyanazt a viszonylag nagy méretű, kerek lencsét találjuk, mint a hátoldalon. A 13 megapixeles kamerák mindenféle állítgatás nélkül is kifejezetten szép képeket készítettek, függetlenül attól, melyik oldalt használtuk, ráadásul olyan extra funkciókat is elérhetünk, mint az előlapi kameránál elérhető panorámaszelfi. Ilyenkor először készítünk magunkról egy felvételt, majd a normál panorámaképekhez hasonlóan fel, le, jobbra és balra mozgatva a telefont (amelyben egyszerű segédet is kapunk a kijelzőn) a környezetünket is lefotózza a gép, majd halszemoptikához hasonló effektet eredményezve összeilleszti.

Szintén a külsőségek között említjük meg a Zenfone 2 Selfie hangját is, amely kifejezetten erős és tiszta. Fülhallgató csatlakozásakor azért az látható volt, hogy egy kiegyenlítettebb, mélygazdag hangzáshoz érdemes valamilyen minőségibb fülest használnunk, ilyenkor azonban életre kel a telefon hangja is, egy ötezer forintos, “agybadugós” Sennheiserrel is Beats Audio környéki dinamikát és karaktert kapunk.

Tömegnövelés helyett szálkás izomzat

Érdekes, ahogy az egyszeri tesztelő már-már placebo-hatáshoz hasonlóan csak akkor tart egy telefont igazán gyorsnak, ha előre tudja, hogy abban brutális hardveristenségek tekerik a biteket. Ehhez képest a Selfie-ben dolgozó Snapdragon 615 röccenés nélkül hajtja meg a telefont, akár egy tucat egyszerre nyitva lévő alkalmazás mellett is – ehhez mondjuk biztos nem ártott a 3 gigabájtos memória hathatós segítsége. A háttértár alapkiépítésben 32 gigabájtos, de szerencsére ezt feljebb srúfolhatjuk microSD bővítéssel. Az akku 3000 mAh kapacitású, átlagos használat mellett a manapság szokásos másfél napos üzemidőt mértük.

A gyors működésben az Asus saját felhasználói felülete sem akadályozta meg a telefont – vannak olyan gyártók, akik még mindig rokokó gazdagságú szoftvermonstrumot húznak rá az alap Androidra, aztán hiába a brutális vas, a készülék vánszorog, mint eltévedt jegesmedve a Szaharában. Itt erről szó sincs, az extra szoftverréteg pehelysúlyú, közben pedig kifejezetten stílusosra faragja az Android 5.0 kissé rideg kinézetét. Az egyetlen furcsaság talán az volt, hogy néhol túltolták a funkciógazdagságot az Asus tervezői, például az alkalmazásváltó képernyőn az egyébként hasznos “mindent bezár” gyorsgomb mellett még két extra gomb is megjelenik – a bőség zavara néhol “félrenyomáshoz” vezetett, de könnyű megszokni a dolgot, egy hét után már automatikusan rááll az ember ujja.

Elég a kistesó?

A képeken természetesen a világoskék mobil tesztünk főszereplője, de a mellette levő “öcsikéjét” is kipróbáltuk. Ő a Zenfone 2 Laser nevet kapta, és azoknak ajánlott, akik némelyest kedvezőbb árcéduláért cserébe le tudnak mondani néhány funkcióról. A Laser esetében a szelfikamera csak 5 megapixeles, a kijelző 5,5 helyett 5 hüvelykes és csak 720p felbontású, az akku csak 2070 mAh kapacitású. A kisebb eszközt Snapdragon 410 hajtja 2 GB RAM és 16 GB (bővíthető) tárhely társaságában. Viszont ennek fejében a Selfie 100 ezer forint környéki ára helyett csak 70 ezret kell otthagyni a pénztárnál, és ha a fenti különbségeket nem nézzük, bizony elég fürgének bizonyult ez a telefon is, a külső kiképzése pedig a nagytesóhoz hasonlóan igényes és fiatalos.

Összegzés

Amennyire szkeptikusan vártam a Zenfone 2 Selfie-t, annyira kellemes meglepetés lett az ismerkedésből. A középkategóriás hardver ellenére csúcsközeli szintű fürgeséggel válaszolt minden parancsra, a külső és belső használhatósága, felhasználóbarátsága pedig gyorsan megszerettette. A szelfis extra funkciókat nem feltétlenül nekem találták ki, de tény, hogy ötletesek és jól kivitelezettek, de látszik, hogy egyáltalán nem csak ez az egyetlen erénye ennek a mobilnak, így még azoknak is bátran ajánlom, akik csak ritkán kattintgatnak fotókat saját magukról. Legfeljebb mostantól ezt is elkezdik.